Új hozzászólás Aktív témák

  • 7600 GS

    addikt

    Idézet a Barcelona népsortos blogjáról:

    Messi

    az első, aki learatja a babérokat, legyen első akkor is, amikor problémákat kell feszegetni. A szezonra visszatekintve, már senki számára nem lehet kétséges, hogy a személye a pályán negatív hatással van a többiekre. Elég volt másfél hónap távollét ahhoz, hogy Sánchez és Pedro legjobb formájában tündököljön, de ahhoz is, hogy kiderüljön számunkra, önmagában a csapat sikeressége nem egyenlő Messivel. A tavasz eseményeinek tükrében pedig az se túlzó kijelentés, hogy Messi inkább fék a csapat gördülékenységében, mint pozitívan ható erő. Persze én is tudom, hogy villámgyorsan ismét harcba szállt az Aranycipőért, csakhogy ez Barça szurkolóként vajmi keveset érdekel akkor, ha közben meg joggal feltételezem, hogy az ő kevésbé központi szerepével egészen másként festene most a csapat. Ám a sportszempontokon túl sokkal jobban zavar a körülötte zajló kommunikációs stratégia.

    Soha nem üdvözöltem azt a jelenséget, ahogy a személye indokolatlan mértékben elhomályosítja a többieket, mert hiszek abban, hogy ez idővel negatívan hat mindenkire. Rá és a többiekre is. De azt a jelenséget se üdvözlöm, ahogy a klub megpróbálja mindenáron más színben feltüntetni őt, mint amit a mögöttes tények mutatnak. Ahogy Neymar megérkezett a nyáron, a sajtó azonnal felvetette, hogy Messinek nem fog tetszeni a helyzet, tekintve, hogy így már nem ő a legjobban fizetett játékosunk. A klub reakciója az volt, hogy erről szó nincs, hisz Messi lojális a klubhoz, hisz Messi a „mi kutyánk kölyke”, akit a klub iránt érzett imádaton kívül semmi más nem motivál. Az ügy decemberben folytatódott azzal, amikor a gazdasági alelnökünk – valószínűleg valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt, különben nem vetemedett volna ilyen gyalázatra – azt merészelte mondani, hogy nem érti, miért kellene Messinek minden évben (az egekig) emelni a fizetését? Messi válasza gyors volt és kíméletlen: „egy gazdasági alelnök lófaszt nem ért a focihoz, akkor meg ne szóljon bele!”

    Már eleve visszatetsző, hogy egy alkalmazott veszi a bátorságot magának ilyen hangnemhez, ennél is érdekesebb azonban, hogy Faus gyorsan felébredt a szer hatása alól és alig győzött ezerrel bocsánatot kérni a megbocsáthatatlan szemtelenségéért. Időközben már ekkor jöttek a hírek arról, hogy bár Messi nem kérte (ha-ha), a klub mindenképpen ki kívánja fejezni elismerését felé, ezért új kondíciókkal kínál neki szerződéshosszabbítást. És várhatóan 2014. szeptemberében be is jelentik az újabb diadalt, melynek következtében Messi marad! Hamar elszaladtak a hónapok, míg jelenleg ott tartunk, a vezetőség annyira türelmetlen, hogy nem is várnak tovább, már a VB előtt meglesz az új szerződés! Mindannyiunk örömére mégis Messi lesz a világ legjobban fizetett játékosa! Tapsvihar és ováció!!!! Hosszas küzdelmek árán megtartunk egy olyan játékost, aki nem is akar elmenni, aki nem is kér (sőt, soha nem is kért!) magasabb fizetést, mert a lojalitása a klub felé megkérdőjelezhetetlen.

    Klubhűség? Puyol egyrészt azért távozik a nyáron, hogy helyet adjon másnak a csapatban és Puyol azért távozik a nyáron, hogy ha már nem tud hasznára lenni a csapatnak, akkor ne terhelje a fizetése a klubot. EZ klubhűség! Az nem feltétlenül az, hogy 2007-ben, amikor épp csak felnövünk az első csapathoz, ahelyett, hogy hálásak lennénk a klubnak, mivel a támogatásukkal profi futballistává lehettünk, inkább távozással fenyegetőzünk arra az esetre, ha nem biztosítanak számunkra megfelelő hátteret a sikereinkhez.

    Tulajdonképpen fikarcnyit nem érdekelne Messi újabb és újabb szerződéseinek végeláthatatlan regényfolyama, ha nem éreznék folyamatosan fals hangot a klub kommunikációjában, amikor róla van szó. Mi oka lenne a vezetőségnek újra és újra a valóságnak ellentmondó (de legalábbis utólag megkérdőjelezhető) nyilatkozatokat tennie, ha ők maguk sem éreznék azt, hogy a szavaik ellentmondanak a tetteiknek? Mi oka van annak, hogy Messit folyamatosan „kedves kisfiúként” kommunikálják felénk, ha a tettei meg folyamatosan nem erről tanúskodnak?

    Továbbra is hiszek abban, hogy (a vezetőség által folyamatosan bátorított) Messi rossz hatással van a csapatra úgy a pályán, mint azon kívül. Hiszek abban, hogy a pályán tapasztaltak tükrében további nagyreményű és kiváló játékosokat fogunk elveszteni. Olyanokat, akik nem hajlandók bevállalni a sokadhegedűs szerepet, nem hajlandók feláldozni a pályafutásukat, mert annál többre tartják magukat. És időközben Messi (eltúlzott központi szerepe) egyre nehezebben védhető, hisz az egyéni teljesítménye is egyre hullámzóbb, de jellemzően lefelé tart. A mögötte álló csapat ideig-óráig még képes lehet fenntartani a látszatot, de attól tartok, Leo rálépett arra az útra, ahol már csak a „könnyű meccsek hőse” lehet, az igazán nagy kihívásokkal szemben azonban problémái adódnak. És ez akkor is igaz marad, ha ma este "tökegyedül" legyőzi a Realt. Mert ez csak a problémákkal való szembenézés elodázását jelentené, nem pedig a megoldásukat.

    Persze ne legyen igazam, és nem is kívánom ezt, hisz azzal a csapatnak kívánnék rosszat. Ugyanakkor elfogadom és valahol meg is értem, ha többekben a "háttéremberek" közül kialakult az a felfogás, aminek eredményeként azt gondolják: „ha nem kellek, amikor én is csilloghatok, csillogjon Messi nélkülem. Már persze ha tud...” Bár úgy tűnhet, nem kizárólagos célom személyesen Messit bántani! Egyensúlyt szeretnék látni a jelenlegi végtelenül eltorzult helyzet helyett, mert ez egyenes út az öltöző megbomlásához, a Csapat
    csapatként való megbukásához.

    Továbbá Jordi Alba és Neymar szezonjának vége.

Új hozzászólás Aktív témák