Új hozzászólás Aktív témák

• #94909 Peterhappy őstag tisn #94904

  Új Válasz 2024-04-29 14:25:48 #94909

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Peterhappy

  őstag

  válasz tisn #94904 üzenetére

  

  @Chuck Norris: Köszönöm szépen. Tudtam, hogy neked a darabszám lesz ijesztő, de messze nem volt vészes. A pálya szerencsére alapjáraton sem annyira unalmas, de rengetegen voltak, felnőttek, gyerekek, kutyások, stb. folyamatosan résen kellett lenni, nem lankadt a figyelem. Plusz kb. 5-6 órát más társaságában futottam/kocogtam, úgy pedig repül az idő. Nem volt monoton.

  @Tisn:
  Kérdés nélkül fogok hosszan válaszolni, de hátha Nektek is jól jöhet.

  Nagyon érdekes és tanulságos tapasztalat volt.
  Ugyebár nemrég beszélgettünk a maraton előtti pszichés gátról, ami vagy van, vagy nincs.

  Írtam, hogy a megelőző két maratonomon, és a bringás Vérkörön is eléheztem, ennek elejét akartam most venni. Nagyon alaposan készültem a frissítéssel, főleg az első négy órában tényleg nagyon fegyelmezetten csináltam.
  Olyannyira, hogy megpróbáltam beállítani, hogy 10percenként csippantson az órám, csak elbénáztam

  Lényeg: Nem fogyott ki az üzemanyag, így csak a futásra kellett koncentrálnom. Nem jött a kalapácsos ember, és ez óriási könnyebbség volt.

  A másik kulcs pedig az volt, hogy nem a maratoni távra készültem, hanem a hat órára.
  Így azt néztem, hopp, az első harmada már el is telt (és nem azt, hogy Jézusom, a kétharmada még hátravan!) féltávnál járok -kétharmad táv stb. És menetközben még taktikát is váltottam, és próbáltam magam kapacitálni a 8 órás futásra. S ahhoz képest már végképp eltörpült a kettessel vagy hármassal kezdődő idő.
  Azt még figyeltem, hogy hopp, na meg lett egy maraton, de hogy előtte a 40-t, vagy utána az 50-t, a 60-t mikor értem el, fogalmam sincs, nem is érdekelt, jóformán csak az eltelt időt néztem. Folyamatosan kérdezgettek, hány körnél járok, fogalmam sem volt. Csak mentem, mint Forrest Gump
  És mindezt abszolúte nem felvágásból írom, mert sokszor a 60percnyi kocogás is nehezemre esik, hanem azért, hogy alátámasszam a magam módján, tényleg mennyire marhára fejben dől el minden.
  Mindig is azt vallottam (és épp pár hete írtam is itt), hogy én fejben nagyon gyenge vagyok, de úgy fest, hogy nem - hanem az eléhezés miatt szoktam ledobni a láncot.

  Never küldött egy remek beszélgetést (akartam linkelni, de most nézem, sajnos már nem elérhető), abban mondta Lőrincz Olivér, hogy amikor jönnek a negatív gondolatok, az azt jelenti, hogy leesett a vércukor. Ez nagyon megmaradt bennem, és egyébként nagyon-nagyon hasonló gondolatokat írt Lubics Szilvi is a könyvében (milyen sok van még hátra, nem tudom megcsinálni, mindenhol is fáj).

  Finoman szólva sem vagyok egy önbizalomban bővelkedő valaki, és igyekszem alázatos, óvatos duhaj lenni, de rengetegszer elképzeltem, hogy megnyerem a versenyt, miközben 43km-t se futottam előtte soha (és három héttel korábban meg csúfosan elborultam Ráckevén). És a végén tényleg elhittem, hogy képes lehetek rá.

  És ha én, akkor más (aki tényleg erősebb fejben, mint én ) még inkább!
  Na ennyi, megint hosszú lett, elnézést, kezdek most már kicsit sok lenni, érzem én.

  @haiduo82: Köszönöm szépen

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák