Új hozzászólás Aktív témák

• #40460 parandroid nagyúr inf3rno #40450

  Új Válasz 2019-09-21 19:53:50 #40460

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  parandroid

  nagyúr

  LOGOUT blog

  válasz inf3rno #40450 üzenetére

  ”Mennyi most a PB?”
  
  Az jó kérdés, mert fogalmam sincs. A hivatalos idő szerint félmaratonon valahol 1:48 és 1:49 között. De jó lenne végre egy ideális félmaratont futni. Asszem a maraton után egy hétvégét rászánok, és kipróbálom egy körpályán, vagy a Majna-parton egy hosszú, lapos bicikliúton, ideális hőmérsékleten, pihenten.

  Itt van pl ez a mai félmaraton. Ma reggel közel 260 km-en voltam a hónapban, a héten eddig 50 körül, két 90+ -os hét után. Minden alá van rendelve a mennyiségnek, célzott félmaratoni tréning nincs, csak tempó szintentartás, pihent alapból nem vagyok, ráadásul a nyújtások ellenére diszkréten be is vagyok azért feszülve itt-ott. Tegnap poénból mentem egy 6k-s versenyt ugye délután 5-kor, benne egy 5k pb-t, előtte-utána 2k lazítás. Sikerült utána viszonylag időben ágyba kerülni, de ez ugye a hét vége már, alapból tököm kivan, és totál kialvatlan vagyok. Ma hajnalban keltem, gél öt körül, délig meló, gyors ebéd, szarni sem volt időm (ennek később lesz jelentősége), irány a mai versenyre, ami 14:30-kor kezdődik. Becsekkolás, csapattal pacsik, aztán 4k bemelegítés, mert mindenki maratonra készül, kell a long run. Indulás előtt gyors nyújtás, melegítés, csak pár perc van rá, wc előtt sorok. Valahogy majdcsak lesz. Első 4-5 km ok, van némi szint, de megoldjuk. Aztán jön a földút, azt egyrészt nem szeretem, másrészt a pega nem erre való. Aztán elfogy a földút, jön a füves ösvény, kavicsok a fű alatt, fincsi. Ja, meg domb. Anyátok. Konkrétan a rutinosabb, sokatlátott, feketeöves aszfaltcirkáló idősebbik kutyám ilyenkor vádlón rám szokott nézni, és közli, hogy ő aztán ilyen körülmények között nem hajlandó egy lépést sem tenni, de úgy, hogy közben kiolvasod a tekintetéből, hogy itt van a teremtés koronája, ni, holdraszállás, mikrocsip, kisfaszom, de ez mind semmi a valódi civilizációt jelentő aszfaltos utakhoz képest, erre bele akar vinni a fűbe, ahova rendes kutya is csak szarni jár. Naszóval, ennek ellenére 10-11 km-nél még mindig 5:00 alatt volt az átlag, de addigra már nem bírtam tovább a görcsöket, és egy háromperces kitérő után megszültem a kukorca gyermekét (ezer hála a természetnek, és a helyi termesztőknek, - akiknek ezúton is a bocsánatáért esedezem - a 2m magas kukoricásért). Azt a fajtát, amikor a megkönnyebbüléstől könnyek szöknek a szemedbe, hogy megszabadultál a görcsöktől. Na, de akkor vissza a pályára, második kör, végre megint aszfalt egy ideje, használjuk ki, megint visszaelőzgetem azokat, akiket az első körben is előztem, biztos nekik is jó. Egy darabig ment a kevéssel 5:00 fölötti tempó, de aztán úgy voltam vele, hogy ezt itt most már kár erőltetni, terepet, dombokat, de főleg a kettő kombinációját már ellazáztam, ráadásul utolértük a nordic walkingosokat, őket is kerülgetni kellett az erdőben, persze nekik a túrabakancsban az ösvény letaposottabb, simább részén kell menni, majd én tépek a lejtőn a folyami kavicsokon, nem para. A második kör utolsó másfél km-e ráadásul rövidítés, ami azért jó, mert kikerüli az aszfaltot, és futhatok a puha murván. Thx. Na, szóval ott sem törtem már magam. Ráadásul kicsit be is sokalltunk, az óra szerint 21,4 lett a vége, hajlamos vagyok hinni neki. Így értem be 1:56 alatt, ami olyan 5:25-ös tempó.

  És valahogy az összes versenyem valami ilyesmi az utóbbi időben, bár ez most tényleg halmozottan hátrányos helyzetű volt.

  Ja, ha már úgyis lazáztunk a végén, mentem még 4,6 km levezetést, hogy meglegyen ma a 20 km-es adag. Viszonylag jól vagyok amúgy, holnap végre kialazom magam, nyolcig fel sem kelek, aztán megyek majd 10k recoveryt ultralazán, hétfőn meg talán pihenőnap, de szerintem nem lesz rá szükség, valami laza 10-15 közötti mehet már, talán valami könnyed iramjáték is belefér. Szerencsérw kezdem szokni a terhelést, időnként magam is meglepődök, milyen gyors a regeneráció.

  Na, szóval nem tudom, mit tudnék most félmaratonon, ennél biztos jobbat is akár, ki kéne próbálni végre.

  Bocs a hosszú meséért, ez így kijött most belőlem.

  p

  I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.

Új hozzászólás Aktív témák