Új hozzászólás Aktív témák

  • HellGreg

    őstag

    válasz #32839680 #85199 üzenetére

    Amikor a 2 éves kisfiamról kiderült, hogy egy nagyon ritka autoimmun betegsége van, aminek nem tudják az okát, és csak tüneti kezelést tudtak évekig adni (nefrózis a neve. Szteroid, kemoterápiás gyógyszer, szervkilökődés elleni gyógyszer, a szerencsésebbeknek segítenek, a kevésbé szerencséseknek idővel leáll a veséjük, majd pár év múlva leáll a beültetett vese is, mert nem maga a vese okozza a bajt), nekem semmi más nem maradt, miután kiolvastam minden elérhető írást a témában, mint belátni, hogy ez bizony tényleg semmi egyében nem múlik, mint a %-os szerencsén (a tudomány jelen állása szerint). 80% esély, hogy az utolsó gyógyszer elhagyása után visszaesik 2 hónapon belül, ez letelt 6 hónapja, kiröhöghetsz, leszarom, de elég sűrűn fordultam a teremtőhöz a legsötétebb órákban, hogy a 20%-ban legyen a gyerekem. Egyelőre úgy fest, ott van, de nem tudhatom, mi lesz később. Tudod, amikor tényleg semmi ráhatásod nincs a dolgokra, van az úgy, hogy elgyengülsz, és onnan kérsz segítséget, ahonnan soha eszedbe se jutott volna, amíg azt hitted, hogy mindent kézben tartasz. Nem azt mondom, hogy amiatt van jobban, mert imádkoztam, valószínűleg nem, de azért senki nem vethető meg, ha hisz valami olyanban, amit még nem látott senki.
    Tudod, a tudomány is azért tudott fejlődni, mert valaki hitt valamiben, ami akkor még nem létezett.

    A szerkesztett részt csak most olvastam. A hívők többsége nem az egyházban hisz, hanem az istenben, legyen az bármilyen is. És ez a helyes. Amíg a szeretről, megértésről és segítségről beszél a pap, addig minden rendben. Ha viszont alternatív orvoslásokra buzdít, vagy politizál, vagy gyilkolásra lelkesít, ott már nagy a baj.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák