Hirdetés

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Alx.Mercer

    aktív tag

    válasz Alx.Mercer #4301 üzenetére

    Ma megérkezett a Vanguard TBH-250-es fej a Manfrotto MT190XPRO3 állványra. Pár sorban leírnám az első tapasztalatokat, mert szerintem hozzám hasonlóan mások se nagyon ismerik ezt a típust...

    Első kézbevételkor azonnal elfogott az a bizonyos "ez minőségi cucc" érzés. Igényesen megmunkált, jó anyagokból összerakott gömbfej ez.
    Súlya a konkurens márkákhoz képest elég csekély, mindössze 450g, ennek ellenére 20kg-os terhelhetőséget kapott a specifikációi között, amit persze nem nagyon hiszek. Inkább a fele lenne reális. Mindenesetre nem fogom megtudni, mert a súlyzóimat nem tudom felfogatni rá. :DDD
    Lényeg, hogy külsőre jól néz ki, igényesen megmunkált darab, masszív érzetet sugall.

    A gömbfej alján 3/8-os menet található, de mellékelnek egy 1/4-es szűkítő anyát is kisebb menettel rendelkező állványokhoz. A felcsavarással semmi gond nincs, leszámítva, hogy a panorámázáshoz begravírozott osztásoknál a 0° pont sehova nem esik. :D Sehogy nem tudom úgy forgatni az állványt, hogy a 0° felém nézzen (nem halálos probléma, csak kellemetlen, elvégre a menet méretéből és a menetemelkedésből ki lehetne számolni, hogy mennyit fordul el a gömbfej, mire megszorul)
    Két vízmérték is található rajta, mindkettő gömb. Egyik tájképnél használható, másik portré állásban, feltéve ha erre alkalmas módon van a gép felrakva a fejre.
    3 rögzítő található a fejen. A legkisebb a panoráma módot működteti. Ez szerencsére nem henger alakú, hanem egy kis kar, ami erőlködés nélkül lerögzíti a fej forgását.
    A második egy közepes méretű henger, ez hivatott a gömb mozgásának finomságát szabályozni. Kilazítva, a gömb szépen és simán mozog. Határozott, de nem teljes szorításnál megtartja a fenti kombót 45°-ban lefele nézve és még kisebb lefele történő nyomkodáskor sem volt hajlandó megmozdulni... Azt hiszem ez jónak mondható.
    A harmadik a fő rögzítő kar, ami teljesen leszorítja a gömböt, semmilyen mozgást nem engedve meg. Szerencsére ez is egy kar (henger helyett) így kényelmesebben és biztosabban lehet szorítani vele. Ráadásul a kar tetszőleges irányba elfordítható ha esetleg a mérete miatt útban van. Egy dolgot furcsálltam csak a fő kar használata közben: ha beállítom a kompozíciót, majd rászorítok a fő karral, akkor finoman felfelé kezdi húzni (mintha hátrafelé dőlne) a gépet... Persze ez csak élőképnél 10x-es nagyításnál volt észrevehető. Nem tudom, hogy ez normális-e, mindenesetre, ha a szorítást szabályozó gyűrűvel előtte kicsit rászorítok, akkor nem jelentkezik a probléma. Összességében a mechanikai kidolgozások, mozgások, rögzítések jól vizsgáztak. Egyáltalán nem fogom félteni a felszerelésemet, miközben ez a fej tartja.

    Gyors-cseretalpból sajnos csak 1 darab jár hozzá, szemben a gyártó olcsóbb SBH sorozatával, mert ott kettőt mellékel... Persze egyenlőre ez az egy is elég. A cseretalp mérete nekem pont megfelel, jól elhelyezkedik a 70D alján. Felfogatása nem szimmetrikus, ezért előre vagy hátra (felrakástól függően) kicsit kilóg, de nem zavaróan. Én sokszor fogom a gépet úgy, hogy bal kézzel egészen az objektív tövénél. Ezt a cseretalpat fel tudom úgy tenni, hogy egyáltalán nem ér a kezemhez, szóval rajta tudom hagyni a gépen, nem kell levegyem amikor nem az állványon használom (pl a Manfrotto 498 RC4-es "lapátja" biztos, hogy engem zavart volna)
    A vázhoz csatlakozó menetet sajnos kézzel nem tudjuk rászorítani (szerszám vagy pénzérme kell hozzá). Ebből a szempontból a második helyre szorult Manfrotto 498RC2 sokkal praktikusabb.
    Felszorítás után, ha a gép portré állásban van és a hosszabb objektív napellenzős végét határozottan elkezdjük húzni, akkor kicsit elfordul a váz a talpon, hiába van az gumírozva. De ehhez tényleg idióta módjára kell megtekerni. Normális esetben, közepes súlyú objektívvel meg sem mozdul. Egy nagyobb, bitang súlyú objektívet meg úgysem a váznál szoktak rögzíteni, ahogy én tettem... Elvégre a forgatónyomaték annál erősebb minél hosszabb az erőkar. Ha állványgyűrűt használok, akkor lehet meg sem mozdult volna, mert annyival előrébb kerül a felfogatási pont.

    A cseretalpat a fejhez egyszerű menetes szorítással lehet rögzíteni pillanatok alatt, miután behelyeztük a sínbe. Egy kis biztosító ütköző is van belül, ami megakadályozza, hogy lecsússzon a cseretalp a géppel együtt egy esetlegesen kevésbé megszorított manőver után. Csak akkor vehető ki a cseretalp, ha a menetes rögzítést teljesen, akadásik kitekertük.
    A második furcsaság ekkor jelentkezett. Miközben a bordázott gumival ellátott csavarral a cseretalpat rögzítettem a fejre, az a kis gumigyűrű minimálisan ugyan, de a csavarás hatására kicsit megmozdult... Nem fordult körbe, csak megmoccant... De szerencsére kis ügyességgel meg tudom úgy is szorítani (vagy lazítani) hogy ne mozogjon semennyit, szóval ez sem olyan nagy probléma.

    A pontot íz "í-re" a panoráma kar kilazítása tette fel: brutálisan finoman és egyenletesen fordult körbe! Csak ennyit mondtam: "Ájj, ez de ku**ajóó!" :D Nem volt lágy, se erős, egyszerűen "szmúút" volt. Tetszett.

    Kb 1 órát ismerkedtünk, és ugyan van pár furcsasága, de szerintem együtt tudok velük élni, Nincs viszonyítási alapom, mert ez az első állványom és az első gömbfejem is. Elégedett vagyok a fejjel és az állvánnyal is, de mindkettőből el tudok képzelni jobbat, ezért mindkettőre ötből négy pontot adnék.
    Én a fejet 26K-ért vettem újonnan, boltból, akciósan. Most ugyanez 43-45k.. Ennyit nem biztos, hogy adnék érte...

    Ha van rá igény, akkor csinálhatok pár képet a fejről.

    Elég hosszú lett ez a "pár sor"... :U

  • belovary

    senior tag

    válasz Alx.Mercer #4301 üzenetére

    Na passz... :DDD Sajnos nem ismerem, de attól még lehet jófajta... :K

Új hozzászólás Aktív témák