Új hozzászólás Aktív témák

• #6666 Jazz veterán t72killer #6665

  Új Válasz 2024-10-27 14:08:55 #6666

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Jazz

  veterán

  válasz t72killer #6665 üzenetére

  Lentebb elírtam a szorzót.
  Szóval egy 150/750-es akromát 2.25x annyi fényt gyűjt be mint egy 100/750-es triplet, és fele áron van.
  Na most ha 100-as blendével használom előbbit, akkor elvileg egy 100-as semiapo minőségét kapom.
  De tovább megyek, és ha blendézetlenül csak 100x-os nagyítással használom, akkor elvileg azt hozza képminőségben mint egy 100-as apo, több fényt gyűjt, és még mindig csak féláron. Nem tudom.

  Ezt a cikket egy sw 120/600-as akromátról írták:
  "Rögtön az első meglepetést az jelentette, hogy a beállított égitesteket lehetett nagyítani. 60x, 100x, 150x… Egy ilyen, f/5-ös műszernek törvényszerűen színeznie kell, és bizony a 102-es modell tesztje után nem nagyon bíztam abban, hogy 80x fölé tudom majd zavarni a hasznos nagyítást. Ennek ellenére 60x-nál még nem látszik a színi hiba! 100x-sal a színezés a fényes objektumokon nyilvánvaló, de meglepően kicsi ahhoz képest, hogy azt hittem, ezen a nagyításon szét fog esni a kép! Nos, nem ez történt, hanem a Jupiter simán nagyítható volt, körülötte lilás halo, de a bolygó kontúrja éles, ami azt jelenti, hogy az optika a gömbi eltérésekre nagyon jól korrigált. 150x-sel a kép már gyengébb, de ezzel is lehet észlelni.
  Készítettem egy 100 és egy 85 mm-es blendét a műszerre, és végignéztem vele sok tucat mélyég-objektumot, a Holdat és a Jupitert. A primer fókuszban felvételeket készítettem a Holdról. Rajzokat készítettem mélyég-objektumokról.
  A fotók mutatják nagyon tisztán, hogy milyen jó is az optika. A felvételeken szinte nyoma sincs kékes vagy lilás halonak, a színek valódinak tűnnek. Persze ez vizuálisan is így volt!
  A 100 mm-es blende mélyégre, a 85 mm-es Holdra és a Jupiterre lett tesztelve. Azt kell mondjam, hogy a 85 mm-es blendével a távcső semi-APO kategória, majdnem ugyanolyan leképezést nyújt, mint a jóval drágább 80/600-as ED refraktor! (Jól össze tudom hasonlítani a kettőt, mert két évig egy 80/600-as volt a főműszerem.) 150x-sel a Jupiter sávjaiban rögök látszanak, nem egy és nem kettő…
  A műszer blendézetlenül és 100 mm-re szűkítve remek képet ad a mélyég-objektumokról, ezért a 10 cm-es apertúrát nem erőltettem tovább, hagytam, hadd dolgozzon a teljes átmérő. 60-80x-ig a kép perfekt, olyan, mintha egy reflektorba, vagy apo-ba néznénk. 100x-nál kezd látszani egy enyhe halo a fényes csillagok körül, de ez egyáltalán nem zavaró, mert a kép kellően éles, a csillagokból nem nyúlnak ki zavaró „póklábak”, amik a gömbi eltérésre utalnának. 150x-sel is lehet mélyegezni, elsősorban a gömbhalmazok magja és a planetáris ködök igénylik ezt a nagyítástartományt.
  Felbontóképesség:
  Sajnos szoros kettősöket nem tudtam megtekinteni, de a szokványos, tágabb párok gond nélkül és szépen bomlottak (epszilon Lyrae, gamma Del). Az optikai minőség alapján szerintem nem lenne probléma az 1” körüli párok feloldásával sem.
  Mélyég: Igen döbbenetes volt, hogy a 06.22-i tesztéjszakán az Aquila (Sas) csillagkép szinte összes planetáris ködét láttam a 12 cm-es műszerrel (amit nem láttam, azt nem is kerestem). Még az igen nehéz NGC 6772 is megmutatta magát!
  Az NGC 6366 gömbhalmaz az Ophiuchusban látható, sőt kissé grízesedik (no, ez nem kistávcsöves trófea).
  A távcső kupakján 5 cm-es nyílás található. Ha csak ezt nyitjuk ki, akkor egy 50/600-as refraktort kapunk, melynek a leképezése lélegzetelállító. Semmiféle színezés nem tapasztalható, a képalkotás egy 50/540-es legendás refraktoréval felveszi a versenyt. [link] "

  [ Szerkesztve ]

  free your mind

Új hozzászólás Aktív témák