Új hozzászólás Aktív témák

• #51635 BlackBird újonc mdk01 #51626

  Új Válasz 2020-02-08 10:24:14 #51635

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  BlackBird

  újonc

  válasz mdk01 #51626 üzenetére

  Nagyon jó, gondolatébresztő írást tettél közzé, én is kapcsolódnék hozzá, néhány személyes tapasztalattal és azzal, amit most az ellenpéldaként említett fémiparban dolgozó vállalkozóként látok.

  Én a 90-es évek elején csöppentem külsősként a bútorok világába, először csak importőrként, röviddel később pedig már gyártóként, de kezdetben nem a lakosságnak dolgoztunk, hanem vállalatoknak. Mindig logikusan, rendszerben igyekeztem gondolkodni és eszerint is igyekeztem építeni a vállalkozásom. Ma már szánalmasnak tűnhet, de akkoriban az általam szerkesztett Excel táblákban készítettem a szabásjegyzéket és a szerelvénylistát. Egyszerű módszer, de működött. Az ezredforduló környékén már olyan egyszerű célszoftvereket használtunk, amire ma már talán senki nem emlékszik: Jungék Asztalos Inasát és lapszabász optimalizálóját, a látványtervek csúcsa (számunkra) a Piper volt. Ami "természetesen" semmiféle átjárással nem rendelkezett Jungék felől.

  Hogy sok-e az a pénz, ami a faiparban van, nézőpont kérdése. Én minden tapasztalat és képzettség nélkül érkeztem, de két év múlva már egy 200+ négyzetméter hasznos alapterületű, új családi házat építettem belőle, még bőven huszonévesen, külső forrás nélkül. Ha a családom oldaláról nézem, akkor ez igenis sok pénz. Ha egy nagyobb cég nézőpontjából, akkor ennyiért még lehajolni sem érdemes. Ebből kiindulva érteni vélem azt is, miért nincs csonka gúla szekrények tervezésére lehetőség az asztalosipari célszoftverekben: mert az ilyen munkákkal a magukban, egy-egy (alkalmi) segéddel dolgozó asztalosok bíbelődnek, ők pedig úgysem költenek szabad szemmel látható összegeket szoftveres támogatásra.

  Amikor a lakossági szektornak kezdtem el dolgozni, az egyik fontos tapasztalatom az volt, hogy nem lövünk mindenre, hiába van ott az orrunk előtt a munka. Nem éri meg 250-es akciós konyhát gyártani, nem éri meg Mari néninek szekrényt csinálni a gázóra takarására és nem éri meg a lépcső alá szekrényt építeni. Vagy azért, mert a dömpingáras, olcsó bútor a nagy sorozatokat gyártó cégek terepe, vagy azért, mert az egyedi megoldásokat igénylő munka annyi vesződséggel jár a realizálható profithoz mérten, hogy nem éri meg az ilyen munkákat a cég profiljába beilleszteni, úgyhogy ezeket inkább vigyék el az önállóan dolgozó, katázó asztalosok. Hacsak nem kapcsolódik az ilyen munka egy komolyabb konyhához, vagy egyéb, jó profitot hozó megrendeléshez.

  A fémipar tényleg nagyon más, de ennek nem csak előnyei, hátrányai is vannak. Mi most alu függönyfalak és nyílászárók gyártásával/gyártatásával foglalkozunk. A legkisebb megrendelésünk nettó 28 milliós, ami a bútoripar felől nézve nagyon jól hangzik, de ahhoz, hogy ebben a műfajban labdába tudj rúgni, több tízmilliónyi forgótőkével kell rendelkezned és nincs lehetőséged 200 ezer forintnyi szerszámmal, a saját munkádra támaszkodva egy garázsban elkezdeni, mint az asztaloskodást. A barátom és egyben üzlettársam fém szerkezetű épületeket gyárt, milliárdos vállalkozást épített belőle, de a legutóbb vásárolt gépe (egy nagy CNC) 180 millió forintjába került. Saját zsebből, mert a cégébe soha, egyetlen forintnyi pályázati forrás nem került.*

  De van a faiparban is sok a pénz, csak ahhoz is nagyságrendet kell lépni. Mi például a Baudatából dolgozunk, ahol aktuálisan 304 olyan projekt van, ami potenciálisan érdekelhet minket. Ezek között szinte mindegyik olyan, ahova bútor, radiátor- és falburkolat is kell, nem is kevés. Rövidesen elkészül az Intercity Hotel a Baross téren: 26 ezer négyzetméter, 312 szoba. Örülhet, aki ezt elvitte. De ennek nem lehet egy szál segéddel nekifutni, erre komoly háttér, összeszokott csapat kell. Erősen gondolkodom ezen a szegmensen is, de a mai munkaerőpiaci kínálat ismeretében a szükséges emberanyagot összeszedni: mission impossible. De valaki mégiscsak volt olyan ügyes, hogy ezt megtegye, szóval mégsem.

  *Ami a fémiparban megy, az sokszor egészen valószínűtlen. Van olyan megrendelő, aki a teljesen leterhelt üzlettársamnak másfél hónapja szinte könyörög, hogy adjon már árajánlatot egy több tízmilliós munkára. Hiába dolgozik nála több alkalmazott mérnök is, egyszerűen nincs rá kapacitás (gyártási sem), csúcsra van járatva a cég. Ugyanígy hoztam nemrég az egyik munkánkból hasonló nagyságrendű korlát megrendelés lehetőségét is. Nem tudják vállalni, nincs rá kapacitás, loholunk saját magunk után. De mi is úgy vagyunk vele, hogy ahol csak lehet, pattintjuk a takarások elkészítését, pedig jó pénz van benne. De egyszerűen nem győzzük. Most megyünk például a SOTE épületéért, csak a külső-belső takarás több mint 1,6 kilométer. Meg lehet kérni az árát, tök jó, de egyszerűen nincs, vagy csak nagyon nehezen van rá annyi ember, amennyivel rövid időn belül, biztonsággal teljesíteni lehet. Úgyhogy inkább igyekszünk megfosztani magunkat ettől a megrendeléstől, remélem, sikerül.

Új hozzászólás Aktív témák