Legfrissebb anyagok

IT café témák

PROHARDVER! témák

Mobilarena témák

GAMEPOD témák

LOGOUT témák

Új hozzászólás Aktív témák

#43 imibogyo veterán

Új Válasz 2015-05-08 08:03:44 #43
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

imibogyo

veterán

Szülőként kicsit el vagyok hűlve egy-két hozzászóláson. Kíváncsi lennék, hogy ezen emberek közül hányan szülők (és hogy ezek közül ki, mennyire szereti a gyerekét)...
Nekem még csak 1,5 éves a fiam (hamarosan ketten lesznek) és már készítem magam lelkileg (főleg az ilyen cikkek elolvasása után), hogy mekkora nehézségek várnak majd ránk a jövőben (a családban még 6 gyerek van tesók révén 3-16 éves korig, velük is rengeteget beszélünk erről), de egyszerűen egy normális ember annyira szereti a gyerekét, hogy kizártnak tartom, hogy "hulljon a férgese" gondolatmenettel tudna a gyerekére gondolni amikor "hibázik", már pedig fog...
Hibáztak a szüleink, hibáztunk mi is és hibázni fog valahol valamiben ő is... Kérdés, hogy mekkora ez a hiba és hogyan oldja ezt meg a szülő a gyerekével? Jó esetben úgy, ahogy a mi szüleink tették velünk, így együtt maradt a család és a szeretet sem lett oda. És jó esetben (ha sikerült a jó nevelés és ezt a nevelést a gyerek is befogadta, mert tényleg van olyan személyiség akivel nem lehet mit kezdeni), akkor túl nagy hibákra nem kell számítani..
Én alapvetően úgy gondolom, hogy a FB is csak egy csatorna. Lehet jól és rosszul is használni. A betiltásos dolog pedig tudjuk mennyire hatásos..... Ha ez megszűnne, jönne más. Ehelyett inkább szülőként a józan paraszti észt, a felelősségteljes internet használatot és az áramló információkkal való megfelelő bánást kellene megtanítani a gyereknek, meg hogy ne 24 órát lógjon a kütyüin (bár ezt nem tudom hogyan lehetne elvárni, amikor a szülők is folyton rajta vannak, elég csak felszállni egy metróra, mindenki a vackát nyomogatja 10-50 éves korig)...
A feleségem szakmailag "közel van a tűzhöz" és saját bevallása szerint is a legtöbb problémás gyereknél először a szülőt kellene szívlapáttal jól megsimogatni, mert olyanok hangoznak el egy-egy interjún (miket engednek meg, mit hogyan reagáltak le stb...), vagy olyanokat látnak az esettanulmányok során, hogy majd elájul. Konkrét példát nem tudok mondani, nem beszélhet róluk még nekem sem, de sokszor látom rajta, hogy mennyire ki van amikor megemlíti, hogy milyen napja volt és úgy általánosságban, hogy miket látott....