-
IT café
Ez egy agyalós-beszélgetős Covid-19 topik. Érvelni kötelező, a másikkal foglalkozni tilos, rettegőzés duplán, a szemlélet tudományos (a "meddig maradjanak a lezárások", azaz a társadalmi rész elfér, de csak szűken/járványhoz kapcsolódóan), ergo nem oltásellenes, nem hit alapú. Ami ebben a szellemben íródik, marad, ami nem, az nem, téríteni meg se próbálj.
Új hozzászólás Aktív témák
-
Ringman
nagyúr
Félelem tűtől, meddőségtől, s attól, hogy elmegy az étvágy
Az oltási statisztika sereghajtó megyéinek településein élők közül sokan babonából, tévhitből halogatnak, mások meg azért, mert most épp nem kell védettségi igazolvány a szabadabb élethez.
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszabő 2300 lakosából 514-en vannak beoltva eddig – tudjuk meg Vaszily Edittől, a település háziorvosától. Ez az adat első ránézésre mindössze 22 százalékos beoltottságot jelentene, azonban árnyalja a képet, hogy ezen a zömmel romák lakta településen a lakosok mintegy fele 18 év alatti. Ez utóbbi korosztályban a faluban összesen 11 fiatal van beoltva, a többiek a felnőtt vagy idős korosztályhoz tartoznak.
Tasi Krisztinától, a Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programjának itteni koordinátorától megtudjuk: eleinte főleg az idősebbek, vagyis az 50 év felettiek jelentkeztek a védőoltásért, őket a szeretetszolgálat buszával rendszeresen szállították a karcagi kórházban kijelölt oltópontra. Később már a doktornő is bekapcsolódott az oltásokba, kényelmesebbé vált a rendszer, és nagyobb számban jelentkeztek már a huszon-, harminc-, negyvenévesek is. A programvezető tapasztalata szerint sokan nem óvatosságból vagy meggyőződésből, hanem pusztán a védettségi igazolvány biztosította szabadságért vállalták az oltást.
Ezt igazolja, hogy júliustól, amikor feloldották a korábbi szigorításokat, és a legtöbb helyen már nem kérik az igazolványt, Tiszabőn gyakorlatilag nullára csökkent az oltási kedv, sőt, közel száz olyan ember van a faluban, aki, noha az utóbbi hetekben lett volna esedékes, a második oltást már nem is vette fel. A máltaiak mindent megtettek, hogy tájékoztassák a helyieket az oltás fontosságáról, sokaknak segítettek kitölteni a regisztrációs lapot, vitték az embereket az oltópontra, s a tanodában, a gyerekházban akivel csak tudtak, beszéltek erről. Erőltetni, kényszeríteni azonban senkit nem akartak, mindenkire rá volt bízva, hogy miként dönt a saját sorsáról – mondja Tasi Krisztina.
nyilván ez nem egy reprezentatív felmérés, de elég elszomorító ez.
