Aktív témák

• #314 művésznő4 senior tag

  2011-03-23 14:52:04 #314

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  művésznő4

  senior tag

  Apropó. Most így visszaolvasva, lehet, hogy még a kép alapján sem túl egyértelmű, hogy mi is a lényege illusztrációmnak. Tehát a kulcsszó: az IDŐ...
  22:18-kor írta az utolsó üzenetét, én pedig egyből visszaválaszoltam neki. Elmondtam, hogy rosszul csinálta a dolgot és legalább egy sms-t küldhetett volna, hogy ne aggódjam magam halálra. Válasz nem jött. Ezután még 30 perc (!!!) telt el, mikor is 22:50-kor végleg feladtam... Hétköznap éjszaka van, én ilyenkor nem tehetem meg, hogy több órát várok a válaszaira... akármennyire szeretném is. NEM LEHET! Illetve...tegnap már akarni sem akartam. Úgy éreztem, nem érdemli meg, pedig máskor a legkisebb zokszó nélkül megtenném neki. De most... Kezd egy picit sok lenni ez a folytonos megbízhatatlanság. Hol van, hol nincs, mint a mesében... És az nem számít, hogy én közben mennyit aggódok miatta, mert egyszer csak fogja magát és eltűnik, nekem pedig fogalmam sincs, hogy mi lehet vele? Más lenne a helyzet, ha egy lenne a baráti körünk vagy ugyanabban a városban laknánk, akkor legalább leinformálódhatnék mástól, de így mi a csudát csináljak?? MIIT???!
  Semmit. Csak bosszankodni tudok. A jövőben viszont nagyon sokat kell változtatnunk ilyen téren, ha komolyan szeretnénk csinálni ezt az egészet.

  Tehát ott tartottam, hogy 22:50-kor leléptem...illetve leakartam, de félrenyomtam a gombot. A skype bekapcsolva maradt és csak látszólag jelentkeztem ki. Már nem foglalkoztam vele különösebben, készültem lefeküdni. Kimerített ez az egész nap. Már épp lépegettem ki a megnyitott programokból, lassan a laptopot is kapcsoltam volna ki, mikor egyszer csak bepittyegett a skype. Valaki írt... Nem értettem hogy, hiszen 5 perccel ezelőtt léptem ki, vagy nem? Hát nem. Csak rejtve voltam...és Pisti búcsúzott épp el.

  

  Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem mindig megdobban a szívem, ha a Kedves becézget... Igyekeztem nem ellágyulni, de nem nagyon ment. Megfogadtam, hogy kemény leszek és nem reagálok rá semmit. Már csak azért sem, mert akkor lebuknék, hogy még mindig online vagyok... Szóval még mielőtt megengedtem volna magamnak, hogy hirtelen felindulásból visszaküldjek neki egy piros szívecskét, hihetetlen sebességgel rávetettem magamat a "Kijelentkezés" gombra, akárcsak vad az áldozatára és elismerősen vállon veregettem magamat, hogy ez az kislány, így kell ezt csinálni! A férfiakkal keményen kell bánni! Hát marhára kemény voltam. Hogy oda ne rohanjak...

Aktív témák