Az OpenMediaVault egy debian alapú Linux disztribúció hálózaton csatolt tárolók (NAS) számára. Tervezésekor a Linuxot nem vagy kevésbé ismerő, Windowshoz szokott felhasználók szokásait, ismereteit vették figyelembe. Használata kevés Linux ismeretet igényel. Elsősorban telepítéskor és beüzemeléskor kell néhány alap tulajdonságot betartani, figyelembe venni.

Az OMV az alapvető szolgáltatásokon, hálózati protokollokon - SSH, FTP, NFS, SMB/CIFS, SNMP, Rsync, RAID, S.M.A.R.T., stb. – kívül extra bővítmények telepítésével további több mint 50 egyéb funkcióval, szolgáltatással bővíthető. A Linuxszal kötött szorosabb ismeretség után a Debian hatékony csomagkezelő rendszerével, az egyszerű telepítési lehetőséggel és rengetek ingyenes programmal magunk is még tovább bővíthetjük a NAS tudását. Arra is van lehetőség, hogy teljes Debian disztribúció telepítésével közösen működjön az OMV.

A topik használata

Ez a fórum az OpenMediaVault telepítése és használata során felmerült kérdésekre igyekszik választ adni és a felmerült problémákra közösen megoldást találni. Figyelmesen olvasd át ezt az összefoglalót! Felesleges kérdéstől óvhatod meg a tagokat. Először használd a keresőt az oldalon és keress rá a fórumban, hátha valaki már megválaszolta a problémádat! De szívesen segítünk!

A fórumon is a PROHARDVER! alapelvei érvényesek. Tilos a warez, az adás-vétel célú hozzászólás, a trollkodás és a káromkodás.

A fórumozók udvarias hangnemet használnak, tegyél így Te is!

A kezdet

Az OpenMediaVault fejlesztése nem tapasztalat nélküli, új projektként indult. Alapítója az a német Volker Theile aki korábban a FreeNAS vezető fejlesztője volt. 2009-ben jelentette be, hogy a továbbiakban a FreeBSD helyett Linux-alapú NAS megoldáson fog dolgozni, ami Debian alapokra épül. Két évi kemény munka után 2011. őszén jelent meg a 0.2 kiadás, ami nyilvánosan letölthető, kipróbálható és már üzemszerű használatra is alkalmas volt. További két év múlva, 2014. ősz elején jelent meg a stabil 1.0 kiadás. Jelenleg, 2020-ban a stabil 5.x kiadásnál tart az OMV, ami a Debian 10 „buster” alapjaira épül.

Kezdetben x86 architektúrájú Intel és AMD mikroprocesszoros személyi számítógépeken futott, ami mostanra kibővült az ARM processzoros számítógépekkel. Így jelenleg a hagyományos Intel és AMD mellett ARM processzorokkal szerelt Raspberry Pi, Ondroid, Cubox i és egyéb armhf architektúrájú mini számítógépeken is futtatható.

Ami kell

Az OMV beállítása, módosítása, felügyelete helyi hálózaton vagy távoli számítógépen lévő internet böngészővel történik. Néhány feladat vagy bővítmény beállításához szükség lehet még telepítést nem igénylő, ingyenes programokra.

Putty - terminál emulátor, SSH kliens: 32 bites - 64 bites
WinSCP – több funkciós, grafikus felületű kliens program: letöltés - magyar nyelv

A fejlesztők fórumán a kezdő szinttől a haladó szintig különböző telepítési segédletek találhatók - angolul. Ezek leírások az alaprendszer és a bővítmények (pluginok) telepítéséhez. Jó részük megtalálható videó formájában is (angol nyelven kommentálva):

Útmutatók - Guides

Telepítési és beállítási videók - Installation and Setup Videos

Megjegyzés. Előfordulhat, hogy néhány részlet vagy link csak bejelentkezés után lesz látható.

Telepítés előtt

A Linux kihasználja a hardverben lévő lehetőségeket, ezért az első telepítés, beüzemelés idején ne legyen tuningolt a hardver. A telepítés megkezdése előtt a BIOS beállításokat állítsuk a gyári ajánlott értékekre. Ha mégis szeretnénk túlhajtást, csak a rendszer stabil működését követően, kis lépésekben módosítsunk és utána gondosan ellenőrizzük a stabil működést.

A telepítés során csak azokat az opciókat állítsuk el a telepítő által felkínált alapértékről amiről biztosan tudjuk, hogy mit csinál és mi lesz a hatása. Ha valamiről nem tudjuk vagy nem vagyunk biztosak benne, akkor inkább ne változtassuk meg.

A telepítés előtt minden adat HDD-t húzzuk le!
Csak a rendszer és a telepítő meghajtó csatlakozzon a számítógéphez.

A telepítéshez szükséges még billentyűzet és monitor.
A következő linkről töltsük le a hardverünkhöz megfelelő ISO fájlt: OMV ISO
Az x86 architektúrájú NAS-okhoz a v3 óta már csak 64 bites telepítő készül. Ha egy régebbi, 32 bites hardverre szeretnénk telepíteni az OMV-t, akkor ehhez először egy 32 bites Debian alapú disztribúciót kell telepíteni, majd arra parancsokkal lehet az OMV-t telepíteni.
Az ISO fájlról készítsünk pendrive-ra egy bootolható USB meghajtót, például a telepítést nem igénylő (portable) Rufus programmal: letöltés

A telepítésre az OMV megváltozott bővítmény kezelése miatt nem kötelező, de ajánlott legalább 32GB tároló helyet rászánni, ami elsődlegesen SSD vagy HDD lehet, de szükség esetén flash alapú mikro SD kártya.
Fontos! Ha SSD vagy egyéb flash alapú tárolót használunk üzemszerűen akkor ezt az erre a célra készített flashmemory bővítmény használatával tegyük.

FONTOS! Az önálló OMV telepítő az egész rendszermeghajtót mérettől és tartalomtól függetlenül újra particionálja, így a teljes meghajtó tartalma törlődik!

Telepítés lépésről lépésre

Az ismertető elsősorban a Linuxszal most ismerkedő, új felhasználónak kíván segítséget nyújtani az első telepítéshez és az alap beállításokhoz. Az OMV telepítő és üzemeltető szövegeinek nagy részét a lelkes honfitársaink lefordították magyarra (tisztelet érte), ennek ellenére néhány esetben minimális műszaki angol szöveg és kifejezés értésére szükség lehet.

1. Csatlakoztassuk a pendrive-ot amire előzőleg felírtuk az OMV telepítő fájlt. A BIOS-ban állítsuk be, hogy a NAS számítógép USB portról bootoljon. Majd a kezdő képernyőn válasszuk az Install (telepítés) opciót. Ha szükséges előtte informálódhatunk a számítógép hardveréről vagy végezhetünk RAM memória tesztet. Az opciók között a Tab vagy a kurzorvezérlő billentyűkkel lépegethetünk, és az Enter billentyűvel válasszuk ki az opciót.

2. Válasszuk ki a telepítés nyelvét, ami a telepített rendszer nyelve is lesz: Hungarian - Magyar

3. A telepítést a kijelölt nyelven folytatja? Válasszuk - igen.

4. Országnak válasszuk Magyarországot.

5. A billentyűzetkiosztás legyen: magyar.

6. Adjuk meg a gépnevet. A hálózaton ezen a néven lesz elérhető a NAS (hostname). Ne használjunk speciális karaktereket és ékezetes magánhangzókat, mert azonosítási problémát okozhat. Legyen pl.: omv

7. Tartomány név maradjon local (helyi)

8. Root (rendszergazda) jelszava. Root a számítógép legfontosabb felhasználója. Az összes joggal rendelkezik és minden korlátozás nélkül használhatja a számítógépet. Ezért olvassuk el és vegyük komolyan a leírt figyelmeztetést. Ne adjunk meg egyszerű jelszót, különösen akkor, ha nem csak a helyi hálózaton használjuk majd a NAS-t. Nem ajánlott semmilyen speciális és ékezetes karakter használata sem, mert ha a jelszót nem a megszokott billentyűzetkiosztásról gépeljük be, akkor könnyen lehet hogy nem fog sikerülni.
(Nincs képernyő visszajelzés!)

Ha a Tab billentyűvel a Show Password in Clear opcióra lépünk és a Szóköz (Space) billentyűvel kiválasztjuk a lehetőséget, akkor a csillagok helyett az olvasható jelszót látjuk.

9. Ismételjük meg a jelszót. Jegyezzük is le, mert szükség lesz rá!

10. Ezek után történik a rendszerlemez particionálása és formázása. A telepítő figyelmeztet, hogy az adatvesztés elkerülése végett a megfelelő adathordozót válasszuk ki. A kiválasztásnál odafigyelve, körültekintően járjunk el!

11. A Debian tükör országnak válasszuk Magyarországot.

12. A tükörszervernek jó választás a felkínált lehetőség.

13. A HTTP-proxyhoz ne írjunk semmit.

14. A telepítés elkészült. Távolítsuk el a pendrive-ot. Nyomjunk egy Enter-t és várjuk meg amíg a telepített program újraindul.
A rendszer betöltődése után végezzük el az alapbeállításokat.

Telepítés Debian Linuxra

32 bites hardver esetén vagy asztali disztribúció használatakor, de legfőképp ha magunk szeretnénk a rendszerpartíció méretét meghatározni akkor az OMV 5-öt a következő módon telepíthetjük.

Linux rendszernek válasszuk a Debian 10 stabil kiadását. Töltsük le a hardverünkhöz megfelelő legújabb hálózati telepítő CD képet:
Debian 10 netinst
A netinst egy kis méretű ISO fájl, ami csak a rendszer alapszoftvereit tartalmazza. A többi csomagot az internetről szerzi be. Az ISO fájlról készítsünk bootolható (pl. USB) médiát és arról végezzük a telepítést. Root jelszónak a biztonság érdekében erős jelszót válasszunk, amit jegyezzünk is fel, mert a későbbiekben szükség lesz rá.

Asztali rendszer
telepítésekor a felkínált csomagokon kívül válasszunk asztali környezetet is. Ekkor a típustól függően 1200-1400 csomag letöltése és telepítése történik, ami a hardver és az internet sebességétől függően legalább 15-20 percet igényel. A telepítés befejezése után a felhasználóval lépjünk be a rendszerbe.
Nyissuk meg a terminál ablakot és adjuk ki a
su
parancsot. A jelszóhoz gépeljük be a root jelszót. Az OMV telepítéséhez rendszergazdai jogosultság szükséges. Majd az OMV telepítése fejezettel folytassuk.

Szerver mód
telepítéséhez csak az alaprendszer szükséges (mint az OMV ISO esetén), ezért a szoftver választáskor csak a szokásos rendszereszközök legyen kijelölve. Ekkor kb. 120 csomag telepítése történik, ami rövid időt vesz igénybe.
A telepítés befejezése után a root felhasználóval lépjünk be a rendszerbe.

Az OMV telepítése.
Töltsük le az OMV 5 telepítő szkript fájlt az alábbi paranccsal:
wget -O - https://pastebin.com/raw/gKKiUgdL | tr -d '\r' >omv5.sh

Tegyük futtathatóvá,
chmod +x omv5.sh

és telepítsük a következő paranccsal:
bash omv5.sh

Amennyiben a telepítő kéri, hogy a telepítés befejezése után inicializáljuk az OMV-t (omv-confdbadm populate), akkor azt az Enter billentyű megnyomásával csak nyugtázzuk le, nem kell végrehajtani, a telepítő megcsinálja. A szkript telepíti még az OMV-Extrák plugint és a Midnight Commandert is. Így az ISO fájlról történő telepítéssel szemben a befejezés után azonnal a rendelkezésünkre áll a legfrissebb rendszer az Extra bővítményekkel együtt.
Folytassuk a Hálózati cím lekérdezése résszel.

Telepítés utáni alapfeladatok

Ezeket a helyi konzolon, de akár távolról egy SSH terminálon (PuTTY) is elvégezhetjük.

Belépés mint rendszergazda
Az OMV betöltődése után a villogó kurzornál a rendszer egy felhasználói nevet vár. Írjuk oda: root
A megjelenő Password: utáni kurzorhoz pedig az előzőleg megjegyzett root jelszavát.
Figyelem! A jelszó beírásakor a képernyőn semmilyen válasz nem látható!

Frissítés a rendszer legújabb változatára
Ehhez először futtassuk az
apt update
parancsot. Majd az esetleges kernel frissítések miatt hajtsuk végre az
apt -y full-upgrade
parancsot. Amennyiben a rendszer közben kérte frissítés után még futtassuk az:
omv-confdbadm populate
parancsot.

OMV-Extrák bővítmény telepítése
A bővítmény telepítése utólag is elvégezhető a webGUI-val, de az ajánlott mód a paranccsal történő telepítés root joggal. Ehhez adjuk ki a következő parancsot:
wget -O - https://github.com/OpenMediaVault-Plugin-Developers/packages/raw/master/install | bash

Midnight Commander telepítése
A Midnight Commander egy könnyen használható, a Total Commander-hez hasonló grafikus felületű fájlkezelő. Telepítése a következő paranccsal történik:
apt -y install mc
Indítása parancssorból az mc parancs kiadásával történik.

Hálózati cím lekérdezése
Ha a rendszer hálózati címére van szükség – ami valami hasonló IP cím 192.168.xxx.yyy - akkor azt a következő paranccsal kérdezzük le:
ip a
A válasz üzenetből jegyezzük le az ethx (ami legtöbbször eth0) hálózati kártya
inet addr IP címét.

Ezzel a NAS számítógépen befejeztük a helyi telepítést. A monitort akár ki is kapcsolhatjuk. A további beállításokat, megosztásokat a hálózaton lévő Windows számítógépen végezzük.
Kikapcsolt állapotban csatlakoztassuk az adat HDD-(ke)t.

Alapbeállítások

Célja, hogy néhány beállítással megteremtsük az alapbiztonságot, minden bővítmény elérhetővé váljon, legyen felhasználónk, a rendszerhez csatoljuk adatainkat és azok hálózaton a Windows számára elérhetők legyenek.

A webGUI elérése

Az OMV grafikus kezelő felületének (webGUI) elérése internet böngészőből, a címsorba írt http://<gépnév> vagy http://<IPcím> alapján történik.
Például: http://omv vagy http://192.168.0.100
Megjegyzés! Ha valamiért nem töltődne be a kezdőoldal, akkor a NAS-on konzolról adjuk ki az
omv-firstaid
parancsot és az első menüponttal konfiguráljuk újra a hálózati kártya beállítását.

Admin jelszavának megváltoztatása
Fontos! A különböző beállítások mindig az admin felhasználónévvel végezhetők el.
Az admin egy nem létező, virtuális felhasználó, rendszergazdai jogokkal, aki az OMV beállításait végzi. Az első bejelentkezéskor a jelszó: openmediavault.

Biztonsági okokból telepítés után az első dolgunk legyen az admin jelszavának megváltoztatása. Ezt a Rendszer / Általános beállítások / Web adminisztrátor jelszó opciónál tegyük meg.
A mellette lévő Web adminisztráció fülön az Automatikus kilépés lehetőséget állítsuk Letiltva állapotra ha azt szeretnénk, hogy a rendszer az admint ne léptesse ki automatikusan.

OMV-Extrák bővítmény telepítése webGUI-val
Telepítésével válnak elérhetővé az adott verzióhoz készített extra bővítmények. Ezek az OMV alapszolgáltatásait további lehetőségekkel bővítik ki, mint például: OpenVPN szerver, Docker, különböző Backup lehetőségek, Union és ZFS fájlrendszerek, stb.
Fontos! A különböző verziókhoz készített bővítmények csak az adott verzióval használhatók. Nem telepíthetők más verziókhoz!

Ha még nincs telepítve az OMV-Extrák bővítmény akkor webGUI-val a következő módon tehetjük meg.
Telepítés előtt frissítsük az OMV-t a legújabb kiadásra a Frissítéskezelő menüben.
Töltsük le a verziónak megfelelő OMV-Extras.org bővítményt - innen

Helyezzük egy könnyen elérhető helyre, majd a Rendszer / Bővítmények / Feltöltés gombra kattintva tallózzuk be és töltsük fel. Utána a Bővítmények között keressük meg az openmediavault-omvextrasorg plugint, jelöljük ki és telepítsük fel. Az új Rendszer / OMV-Extrák opció Beállítás fülön jelöljük ki az Extrák tárolót és a Mentés gombbal engedélyezzük. Végül kattintsunk a Bővítmények / Keresés gombra és a listában látható lesz az OMV-hez telepíthető összes bővítmény.

Ellenőrizzük/engedélyezzük az SSH szerver működését
A Secure SHell (SSH) egy hálózati protokoll amivel bejelentkezhetünk hálózaton át egy másik gépre, ahol a kapcsolat titkosítva lesz. Használata fontos a biztonságos hálózati kapcsolat létrehozásához. Az OMV 3-tól működését már a telepítő engedélyezi, így csak ellenőrizzük (Diagnosztika / Szolgáltatások / Megtekintés) menüben.

Csatoljuk a rendszerhez az adat HDD-(ke)t
Először ellenőrizzük, hogy a Tárolás / Fizikai lemezek opciónál szerepel-e minden HDD. Ha nem, akkor használjuk a Keresés gombot. Majd a Tárolás / Fájlrendszerek opciónál amennyiben a HDD-éken már vannak fájlrendszerek csatoljuk fel a rendszerhez.
Fontos! Többféle fájlrendszerrel formázott partíciót lehet felcsatolni, de az OMV hivatalosan csak az alábbi fájlrendszereket támogatja: BTRFS, EXT3, EXT4, XFS és JFS.
Használjuk ezeket! Ha még nincs fájlrendszerünk a Létrehozás funkcióval készíthetünk.

A felcsatolt HDD-k az /srv mappában találhatók.

Fontos! Az adatokat mappákba rendezve tudjuk megosztani, nem a Windowsnál megszokott (pl. D a filmek) meghajtóként. Ha szükséges a HDD gyökérkönyvtárban hozzunk létre pl. egy Filmek vagy Zene mappát és abba mozgassuk bele az összes azonos média tartalmú mappát és fájlt. Természetesen később, átgondoltan célszerű továbbiakat létrehozni, úgy hogy ne egy mappába legyen ömlesztve minden, de megosztáskor se kelljen túl sok mappát kezelni. Egy mappa akár több HDD adatát is tartalmazhatja logikai módon összevonva
(pl. az lvm-mel).

Hozzuk létre a megosztási listát
Ahhoz, hogy megoszthassuk adatainkat (FTP, SAMBA, NFS, stb.) először a megosztani kívánt mappát kell a Hozzáférési jogok kezelése / Megosztott mappák menüben a megosztási listához adni a Hozzáadás gombbal. A szolgáltatások megosztásánál ebből választhatunk.

Hozzunk létre egy felhasználót
Ő lesz az akivel hozzáférünk a megosztott adatokhoz.
A felhasználók létrehozása előtt célszerű egy mappát kijelölni ahol a rendszer a beállításaikat tárolja. Ezek újratelepítéskor lehetnek hasznosak. A Linux erre a Home mappát használja, amit használhatunk mi is. A rendszermappák eléréséhez telepíteni kell az openmediavalt-sharerootfs bővítményt és utána lesz választható a Home mappa.
De saját adattárolón is ki lehet jelölni erre egy mappát.

A felhasználók könyvtárát a Hozzáférési jogok kezelése / Felhasználó menüben a Beállítások fülön engedélyezzük. Ha még nincs választható mappa a plusz jellel hozzunk létre egy újat pl. Users néven. Majd mentsük el a beállítást.
Fontos! Közvetlen utána a Hozzáférési jogok kezelése / Megosztott mappák menüben az ACL fülön a Users csoport tagjainak adjunk írási engedélyt a mappához.
Majd a Felhasználók fülön a Hozzáadás gombbal hozzuk létre a felhasználót. Adjunk neki nevet és jelszót. Fontos! A kis- és nagybetűk különbözőnek számítanak és ne használjunk ékezetes karaktereket. Végül jelöljük ki az új felhasználót és a Jogosultságok menüben jelöljük be, hogy az egyes megosztott mappákhoz milyen jogosultsággal rendelkezzen.

A Windows alapszolgáltatás (SAMBA) beüzemelése
Ehhez menjünk a Szolgáltatások / SMB/CIFS / Beállítások menübe. Itt ne csináljunk mást csak ellenőrizzük, hogy a Munkacsoport-hoz írt név azonos-e a Windows munkacsoport nevével, amiben éppen dolgozunk (Vezérlőpult / Rendszer / Munkacsoport). Ha a két név egyenlő (azonos munkacsoportban vagyunk) elégséges a feltétel ahhoz, hogy a hálózaton a Windows sikeresen csatlakozzon a NAS-hoz. Kapcsoljuk be a szolgáltatást és mentsük a beállítást. Végül a Megosztások fülön a Hozzáadás gombbal adjuk hozzá azokat a mappákat, amiket a Windows alól el szeretnénk érni.

Ezzel az alapbeállítások végére értünk.
Ha jól követtük az ismertetőt az SMB/CIFS megosztott mappáit már elérjük a Windows alól. Ehhez nyissuk meg a Windows Fájlkezelőt. A Hálózatok résznél látszódnia kell a NAS-unknak. Az ikonra kattintva a felugró ablakban adjuk meg a felhasználónk nevét és jelszavát. Sikeres azonosítás után megjelennek a mappák. Ha elmentjük a bejelentkezési adatokat legközelebb a Windows automatikusan beléptet minket.

A rendszerpartíció átméretezése

Amikor szeretnénk a rendszerpartíció méretét lecsökkenteni és a felszabaduló helyet más célra használni, akkor a webGUI segítségével ezt egyszerűen megtehetjük. Ehhez az OMV-Extrák bővítménynek telepítve kell lennie. Vele letölthető és futtatható a GParted Live particionáló program.
Megjegyzés! Nem szükséges, de biztonsági okokból ajánlott, hogy az átméretezés idejére csak a rendszermeghajtó legyen csatlakoztatva.

Az OMV-Extrák menüben válasszuk ki a Kernel (Rendszermag) fület. Az oldalon kattintsunk a GParted Live telepítése gombra. A kinyíló GParted Live ISO telepítése ablakban kattintsunk az Indítás gombra és várjuk meg amíg az OMV letölti a telepítő ISO fájlt. Amikor végzett az ablakban az utolsó üzenet ehhez hasonló lesz:
2018-08-13 14:20:19 (10.1 MB/s) - '/boot/gparted-live-0.31.0-1-i686.iso' saved
Zárjuk be az ablakot.

Megjegyzés! A letöltést nem szükséges minden használat előtt elvégezni, mert az OMV eltárolja az ISO fájlt. Elég akkor amikor új verziót szeretnénk használni. Ha a letöltés indítására egy üres ablak a válasz, akkor a meglévőnél nincs újabb kiadás. Ha van akkor letölti.

A GParted program használatához a Kernel lapon kattintsunk az Újraindítás egyszer a GParted Live-val gombra. Kinyílik egy üres ablak, ahol kattintsunk az Indítás gombra. Hatására az OMV a rendszerbetöltőt úgy állítja be, hogy a legközelebbi újraindításkor az OMV helyett egy betöltésre a GParted töltődjön be. Ezt a következő üzenet jelzi:
Configuring grub to boot once from GParted Live iso...

Zárjuk be az ablakot. Innentől a NAS következő újraindításakor a GParted fog betöltődni.
Fontos! A műveletek a NAS-ra dugott helyi monitoron, billentyűzettel és egérrel végezhetők.

A GParted betöltése közben válasszunk billentyűzetkiosztást, mert ha a felkínált lehetőséget fogadjuk el (Don't touch keymap), akkor a billentyűzetünk angol kiosztás szerinti lesz. Ezért az arch vagy a full listából válasszuk ki a qwertz, Hungarian kiosztást. Majd üssünk 13-mat a magyar nyelv választásához és végül fogadjuk el az Enter [0] lehetőséget a GParted automatikus grafikus indulásához.

A GPaarted-ben a rendszerdiszken két partíció lesz látható: bal oldalt a nagyobb méretű a rendszer, jobb oldalt a kisebb pedig a linux swap partíció. A rendszerpartíciónak csak a méretét csökkentsük, mozgatni (az elejét megváltoztatni) nem szabad, mert a rendszer nem fog indulni!

Jelöljük ki a bal egérgombbal a rendszerpartíciót. Kattintsunk az Átméretezés / Mozgatás gombra és a kinyíló ablakban a partíció ábra jobb oldali végét fogjuk meg a bal egérgomb folyamatos nyomva tartásával és húzzuk balra a kívánt méretig. A szabad hely előtte ne változzon meg! Fel is címkézhetjük a partíciót a Partíció / Fájlrendszer címkézése menüben. Biztonsági okokból a műveletek nem azonnal a kiválasztás után, hanem csak az Apply gomb megnyomására hajtódnak ténylegesen végre.

Fontos! Az átméretezés után ellenőrizzük a rendszerpartíciót a Partíció / Ellenőrzés menüben, hogy a zsugorítás hatására esetleg fellépő hibákat a program kijavítsa.

Ha végeztünk lépjünk ki a programból. Az újraindításhoz az asztalon kattintsunk kettőt a piros Exit ikonra, és a rövid várakozás után felugró kis ablakban OK-ézzuk le a felkínált Reboot (Újraindulás) opciót. Az újraindulás után megint az OMV töltődik be.

Torrent kliensek telepítése

Az OMV 5 kiadással megszűnt a torrent bővítménnyel történő telepítése, ezért telepítéséhez más mód szükséges. A leghatékonyabb működést a parancssoros telepítés biztosítja. Ha egy kliens telepítését a Debian támogatja, akkor telepítésük egyszerű, jellemzően egy parancs és a működését szabályozó konfigurációs fájl néhány paraméterének beállítása. A kliens mint háttérfolyamat (démon) fut és vezérlése (indítás, leállítás, állapot lekérdezés, stb.) parancsokkal történik. Mivel szerver módban nincs grafikus felület a torrent kezelése web eléréssel internet böngészőből történik.

A gyakrabban használt vezérlőparancsok: indítás - start, megállítás – stop,
újraindítás - restart és állapot lekérdezés - status.
systemctl start <folyamatnév> vagy service <folyamatnév> start
systemctl stop <folyamatnév> vagy service <folyamatnév> stop
systemctl restart <folyamatnév> vagy service <folyamatnév> restart
systemctl status <folyamatnév> vagy service <folyamatnév> status
A parancsból kilépni – ahol szükséges – a Q billentyű (quit) megnyomásával lehet.
A parancsokat terminál ablakban (lehet helyi vagy távoli), root joggal használjuk.

Transmission BitTorrent telepítése

A Transmission gyors, egyszerűen kezelhető torrent kliens. Kezelése nem csak böngészőből történhet, mert készítettek hozzá egy kényelmesen használható Remote GUI-t.
Telepítéshez adjuk ki az
apt install transmission-daemon
parancsot. A telepítés után mint háttér szolgáltatás fut a démon.

Ha eddig nem tettük osszunk meg egy mappát a letöltéseknek a Hozzáférési jogok kezelése / Megosztott mappák menüben. Létrehozhatunk újat vagy válasszunk a meglévők közül. Majd jelöljük ki, kattintsunk az ACL gombra és a listában a debian-transmission felhasználóhoz és csoporthoz tegyünk pipát, hogy a démon írási jogosultságot kapjon a mappához. Még jelöljük ki, hogy Rekurzívan (almappák is) és a mentéshez kattintsunk az Alkalmazás gombra.

Fontos! A szerkesztés idejére állítsuk le a démont, mert különben elvesznek a módosítások!
systemctl stop transmission-daemon

A beállításokat az /etc/transmission-daemon/settings.json fájl tartalmazza. Ez egyszerű szöveges fájl amiben néhány paramétert kell megváltoztatni a működéshez.
Ehhez nyissuk meg a nano szövegszerkesztővel a
nano /etc/transmission-daemon/settings.json
parancs kiadásával. A fájlban keressük meg az alábbi paramétereket és a kettőspont utáni részeket módosítsuk (ahol van ott az idézőjelek közé írjuk az értéket):

"download-dir": "………",
A letöltési mappa helye a teljes elérési útvonallal megadva.

"rpc-password": "……….", --> jelszó
"rpc-username": "……….", --> felhasználónév
A webes eléréshez szükséges felhasználónév és jelszó. A jelszó, ha távolról is el akarjuk érni legyen erős. A jelszó a fájl mentésekor titkosításra kerül. Ha elfelejtjük újat kell megadni.

"rpc-whitelist-enabled": false,
Hogy ne csak localhostról, hanem minden IP címről elérhető legyen.

"umask": 2,
Hogy a felhasználónak a Transmission által letöltött fájlokhoz/mappákhoz teljes hozzáférése legyen.

Mentsük el a fájlt: Ctrl-O, majd Enter billentyűkkel, és Ctrl+X kilépés a szövegszerkesztőből.
Indítsuk el újra a démont a
systemctl start transmission-daemon
paranccsal. Ezek után a helyi hálózaton egy böngészőben a címsorba írva
http://NAS-IP:9091
elérjük a Transmisson webes kezelőfelületét.

Fontos! A konfig fájl későbbi módosításakor ne történjen letöltés, mert megszakad és a változás mentése után az addig letöltött részek elvesznek és újrakezdődik a letöltés.

PC-ről a torrent programoknál megszokott elrendezéssel és kényelemmel kezelhetjük a Transmissiont, ha az ingyenes Transmission Remote GUI alkalmazást telepítjük.
A legújabb verzió innen tölthető le.

Aki az előző verziókban is a Transmissiont használta és az OMV 5 telepítése után a letöltési mappák elérése nem változott meg, akkor a régi, elmentett konfig fájllal csak írja felül az újat és minden működik tovább mint addig.

Gyakran ismételt kérdések:
Hol tárolja a Tansmission a torrent fájlokat?
Válasz - link

Hogyan kell beállítani a Remote GUI-ban, hogy ne az alap mappába töltsön?
Válasz - link

qBittorrent telepítése

A qBittorrent programot az egykor legnépszerűbb µTorrent szoftvernek, mint nyílt forráskódú alternatívája kezdték írni. Kinézetben, kezelésben és használhatóságban is nagyon hasonlít hozzá. A qBittorrent agresszívan használja a rendelkezésre álló internet sávszélességet, ezért kisebb teljesítményű hardverrel is jó letöltési sebesség érhető el. Viszont épp emiatt előfordulhat, hogy más programok internetelérését akadályozza. Ebben az esetben a maximális letöltési sebességét korlátozni kell. Telepítését a Debian is támogatja, így telepítése egyszerű. A grafikus felület hiánya miatt (szerver mód) a torrentek kezelése webes felületen, internet böngészőben történik.

Telepítését szerver módban az
apt install qbittorrent-nox
paranccsal végezzük. Telepítés után a 8080-as portot használja, ezért figyeljünk arra, hogy azt más alkalmazás ne használja. Egy terminál ablakban a qbittorrent-nox paranccsal indítható a program és egy böngészőben a http://localhost:8080 címen érjük el a web felületet. Ekkor mint normál program az előtérben fut a qBittorrent, azaz lefoglalja a terminál ablakot. A Ctrl+C megnyomásával tudjuk leállítani a programot. Alapesetben a web bejelentkezéshez a felhasználói név: admin a jelszó: adminadmin
Ahogy végeztünk a beállításokkal a jelszót a belépés után azonnal változtassuk meg!

Ahhoz, hogy a program a háttérben mint rendszer-szolgáltatás fusson, a következőket tegyük: qbittorrent-nox néven hozzunk létre egy rendszer felhasználót és csoportot az
adduser --system --group qbittorrent-nox
paranccsal. A rendszerfelhasználó abban tér el a normál felhasználótól, hogy nincs jelszava, nem tud bejelentkezni és csak a rendszerben használható. A Linux neki is mint felhasználónak létrehoz egy mappát a home könyvtárban (/home/qbittorrent-nox/). A letöltések azon belül – amíg nem állítjuk át a programban - a Downloads könyvtárba történnek: /home/qbittorrent-nox/Downloads/
Ahhoz, hogy felhasználónk hozzáférjen a letöltött fájlokhoz adjuk hozzá a qbittorrent-nox csoporthoz a következő utasítással:
adduser felhasználónk qbittorrent-nox
Végül hozzuk létre a rendszer-szolgáltatás fájlt a háttérben futáshoz. Ehhez adjuk ki a következő
nano /etc/systemd/system/qbittorrent-nox.service
parancsot. Ez a nano szövegszerkesztővel az /etc/systemd/system/ könyvtárban létrehozza a fájlt, tartalmának másoljuk le és illesszük be a következőket:

[Unit]
Description=qBittorrent Command Line Client
After=network.target

[Service]
#Do not change to "simple"
Type=forking
User=qbittorrent-nox
Group=qbittorrent-nox
UMask=007
ExecStart=/usr/bin/qbittorrent-nox -d --webui-port=8080
Restart=on-failure

[Install]
WantedBy=multi-user.target

Ha szeretnénk megváltoztatni a qBittorrent portját akkor ez jó alkalom, csak írjuk át a jelenlegi 8080-at pl. 8081-re. Mentsük el a fájlt a Ctrl+O majd Enter billentyűkkel, és lépjünk ki a Ctrl+X lenyomásával a szövegszerkesztőből. Befejezésül indítsuk el a démont a következő paranccsal:
systemctl start qbittorrent-nox
Most már beléphetünk a web alkalmazásba a http://NAS-IP:8080 címen. Ha kijelentkezünk az alkalmazásból a háttérben folytatódik a letöltés. Ahhoz, hogy az OMV újraindítása után a démon is automatikusan induljon adjuk ki a következő parancsot:
systemctl enable qbittorrent-nox

A démon állapotát a következő paranccsal ellenőrizhetjük:
systemctl status qbittorrent-nox

Docker alkalmazás telepítő

A CLI típusú telepítés helyett, amikor egy-két alkalmazásnál többet vagy komplex, összetett alkalmazást szeretnék telepíteni (pl. Nextcloud felhőszolgáltatás), amikor a parancssoros telepítés már bonyolult és mélyebb szakmai tudást igényel, az OMV 5 kevés szakmai tudást igénylő, kezdők által is viszonylag könnyen elsajátítható telepítési módot kínálja - a Dockert.

A Docker lényegében alkalmazást futtató környezet, ahol az alkalmazás minden szükséges eleme egy futtatható csomagba van becsomagolva (image). Az alkalmazások egymástól elkülönítve, úgynevezett konténerekben futnak. Egymással és a külvilággal csak a beállítások szerint tudnak kapcsolatot tartani, ezért telepítéskor ezeket fontos pontosan megadni.

A konténereket és az egyéb docker adatokat célszerű a rendszer partíciótól külön, másik partíción tárolni. Erre ajánlott előre gondolni és már az OMV telepítésekor létrehozni új partíciót a számukra. Jó megoldás, ha a felhasználók /home könyvtárát használjuk erre a célra és ezért külön partíción hozzuk létre. Így újratelepítéskor csak csatoljuk a rendszerhez és az addigi beállítások elérhetők lesznek. Ezt az OMV szerver módú telepítésekor tudjuk megtenni. Ha a telepítést az ISO képfájlról végeztük, akkor a Docker telepítése előtt ajánlott például az egyik adat HDD-n létrehozni új mappát erre a célra.
Különben a rendszer a /var/lib/docker/ mappát jelöli ki.

Első lépésként magát a Dockert kell telepíteni. Az összes szükséges csomag egy kattintással telepíthető az OMV-Extrák / Docker menüben a legördülő Docker fülön. Telepítés után indítsuk újra az OMV-t és győződjünk meg arról, hogy a kezdőképernyőn megjelent az új belső hálózat, a docker0. Ha még nem, ismét indítsuk újra az OMV-t.

A Docker menüben telepíthető két menedzselő alkalmazás is: a Portainer és a Yacht.
Ezekkel webes eléréssel, grafikus felületen, egérrel kezelhetjük a docker alkalmazásokat.
A Portainer egy sokoldalú eszköz amivel egyszerűen, parancsok ismerete nélkül menedzselhetők a konténerek (indítás, leállítás, újraindítás, szüneteltetés, folytatás, törlés), telepíthető alkalmazás (Stack), valamint karbantartási műveletek végezhetők és állapotok kérdezhetők le. Telepítése a legördülő Portainer fülön indítható. Fontos! A telepítési ablakban a státusz állapotok alatt a DNS OK. üzenetet kell kapjuk ahhoz, hogy a telepítése sikeres legyen. Ekkor az Open Portainer gomb aktív lesz és vagy rákattintva indítható a Portainer GUI vagy manuálisan egy böngésző címsorába írt http://OMV-IP:9000 helyi webcímen.

A Portainer első indításakor rendszergazda felhasználót (admin) kell létrehozni. Számára a legalább 8 karakter hosszú jelszót kétszer kell megismételve beírni (zöld pipa jelzi). Majd kattintsunk a Create user (felhasználó létrehozása) gombra. A megnyíló ablakban a három lehetőség (Docker-Kubernetes-Agent) közül válasszuk a Dockert és kattintsunk a Connect (csatlakozás) gombra. A Portainer Home ablakban vigyük az egérmutatót az információs sávra (elszíneződés jelzi) és ott kattintsunk rá. Ekkor kinyílik a Dashboard (irányítópult) ablak.

A konténerekben az alkalmazásoknak megfelelő jogosultsággal rendelkező felhasználóra van szükségük ahhoz, hogy jogait használva működjenek. Ezért, ha már van felhasználónk a docker telepítése után adjuk hozzá a docker csoporthoz (Felhasználó menüben a Felhasználók fülön a Felhasználó szerkesztése ablakban). Ha még nincs hozzunk létre egyet. Alkalmazás telepítésekor felhasználó- és csoportazonosítót kell megadni (PUID, PGID), amit terminálban az id felhasználónév paranccsal (uid és gid) tudunk lekérdezni. Linuxban a felhasználók az 1000-es azonosítótól indulnak, csoportazonosítójuk jellemzően 100.

Alkalmazások telepítése

Az alkalmazások elsősorban az erre a célra üzemelő Docker Hub honlapról szerezhetők be. Oda alkalmazáskészítők vagy dockeres telepítésre szakosodott csoportok töltik fel a telepítő leírásaikat a részletes magyarázattal (angolul) együtt. A honlapon a keresőbe írjuk be az alkalmazás nevét és a találatok között lehetőleg az alkalmazás készítője által közzétett vagy biztonsági okokból a legtöbbet letöltött verziót válasszuk. Közülük is ajánlott a linuxserver.io csapat munkái, amiket docker-compose formátumban is közzétesznek, amivel egyszerűbb és könnyebb a telepítés.
Fontos! Arra figyeljünk, hogy a telepítő támogassa hardverünk architektúráját (arm, x86, stb)!

A telepítés paranccsal történik. A szükséges opciókat vagy közvetlenül a parancshoz írjuk vagy docker-compose formátumban egy fájlba. Mivel könnyebb átlátni, szerkeszthető és elmenthető ezért az utóbbi megoldás az ajánlott. Ehhez a választott docker-compose mintát egy az egyben másoljuk át egy docker-compose.yml nevű fájlba (másolás/beillesztés).
A fájlt az image nevével egyező új mappában hozzuk létre, ami például lehet a docker alkalmazásokat gyűjtő apps (applications) nevű könyvtárban.

Még a telepítés előtt néhány paramétert ami csak a saját készülékre jellemző módosítani kell a fájlban. Ezeket a leírásban megjelölik és többnyire az environment (környezeti változó) és a volumes (kötetek, könyvtárak) részben találhatók. Ilyen például az időzóna, a felhasználói azonosítók (PUID, PGID), a konfigurációs és adat elérési utak, stb. Az abszolút (teljes) elérési utat a kötőjel után egy szóközzel kezdve a kettőspontig tartó részre írjuk.
Fontos! A kettőspont előtt ne hagyjunk szóközt!

Szerkesztéskor két szabályt tartsunk be! Az egyik, hogy a fájlban nem használható tabulátor karakter. A bekezdéseket szóközzel kell létrehozni. A másik, hogy a bekezdéseket ne módosítsuk mivel az utasítások feldolgozása ezek szerint történik. Ha szükséges új paramétert a vonatkozó bekezdésben ugyanolyan behúzással írjuk hozzá.

A módosítások után mentsük el a fájlt. A működtető környezetet, a konténert paranccsal, terminál ablakban, root felhasználóval bejelentkezve hozhatjuk létre. Ehhez először a terminálban lépjük az alkalmazás könyvtárába (ahol az yml fájl van) és ott adjuk ki a

docker-compose up –d

parancsot. A docker először letölti az alkalmazást (image), majd létrehozza a konténert. A sikeres telepítést jelző zöld színű (done) üzenetek után az alkalmazás elindult és használatba vehetjük.

Alkalmazást compose formátumban a Portainer menedzselőben is telepíthetünk. Ehhez a Stacks menüben kattintsunk az Add stack gombra. A kinyíló Create stack oldalon adjuk meg az alkalmazás nevét (Name), majd a Web editor mezőbe illesszük be az alkalmazás docker-compose tartalmat (ugyanazt mint ami az yml fájlban van). Amikor végeztünk a szerkesztéssel az oldal alján található Deploy the stack gombra kattintva telepíthetjük az alkalmazást.