Új hozzászólás Aktív témák

• #133737 gbors nagyúr

  Új Válasz 2020-04-11 10:19:11 #133737

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  gbors

  nagyúr

  L'ecume des jours - Tajtékos napok (2013)
  Boris Vian műve nem éppen a legegyszerűbb alapanyag egy filmhez - az író szellős, a képzeletet erősen megdolgoztató stílusa, valamint a töméntelen mennyiségű játékos szóalkotás és kifejezés szinte megoldhatatlan feladatot állít bárki elé, aki más médiumra próbálja átültetni a XX. század (sokak szerint) legszebb szerelmesregényét. Franciaországban nemzeti kincs az alkotás, ezért végső soron nem meglepő, hogy nem úszta meg a filmes adaptációt.

  A történetről röviden: főhősünk, Colin (Romain Duris) egy gazdag és vidáman éldegélő agglegény, aki hirtelen szembesül vele, hogy mind legjobb barátjára, Chickre, mind szakácsára és mindenesére, Nicolas-ra rátalált a szerelem. Colin elhatározza, hogy neki is szerelmesnek kell lennie, és ezen szándékát rövid úton siker koronázza - egy partin némi esetlenkedés után egymásra találnak Chloe-val (Audrey Tautou). A világ még jobban megszépül, az élet nem is lehetne tökéletesebb - de a tökéletesség nem tarthat örökké...
  Akárcsak a regényben, a filmben is másodlagos szerepet játszanak a tényleges események - a hangsúly a karakterek érzéseit rendkívül színesen (vagy éppen borzalmasan szürkén) tükröző világon van. Michael Gondry rendezésében a könyv varázslatosan szürreális hangulatából egész sokat sikerült a vászonra álmodni, az alkotók pedig (nagyon helyesen) bátran módosítottak az "alapanyagon" annak érdekében, hogy a filmes médium lehetőségeit jobban kihasználják. A regény ikonikus elemei (a koktélzongora, Nicolas kulináris műremekei, Jean-Sol Partre filozófiai... "műremekei", stb.) persze sorra felbukkannak, jellemzően remekül megvalósítva.
  A szereplőgárda kitűnően alakít, talán az egyetlen gondom az volt, hogy jó 10-15 évvel idősebb volt mindenki, mint amit a regény alapján elképzeltem. Ez önmagában nem lenne akkora probléma, viszont a késő 30-as szereplőkről sokkal nehezebb elképzelni azt a naív bohémságot, amit a regény sugallt, és ez egy kicsit ártott az "átélhetőségnek".

  Váratlanul jól sikerült adaptáció lett a Tajtékos napok, messze felülmúlta azt, amit a nagyon nehéz alapanyagból lehetségesnek tartottam. Azonban ezzel együtt sem sikerült elérnie a regény hatását - tetszett, de nem ütött igazán. Így megér egy 8-ast a 10-ből.

  #értékelés

  Ui: azt sosem gondoltam volna, hogy a "Három béka sétál a síneken" kezdetű viccet ennyire bájosan is elő lehet adni

  Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

Új hozzászólás Aktív témák