Új hozzászólás Aktív témák

  • Narxis

    nagyúr

    Bloodshot

    Én nem láttam a trailer-t amiben állítólag sikerült lelőni a lényeget, de még így is egy nézhetetlen ratyiság lett ez a film. Pedig már hozzászoktam, hogy Vin Diesel filmeknél nem kell sokat várni, a látvány adja el de itt olyan bugyuta az egész történet, hogy végig fogtam a fejem. Az már csak hab a tortán, hogy a végét sikerült összecsapni vagy csak nekem hiányzik onnan a magyarázat a hogyan kérdésre? 10-ből adok ennek a filmnek egy kegyelem 3 pontot.

    Vivarium

    Jesse Eisenberg miatt figyeltem fel erre a filmre mert olyan furcsának tűnt trailer alapján mint a The Double(2013) és az nagyon tetszett. Sajnos ebben a filmben nem ő a főszereplő és a történet is gyengébb. Sokaknak nem tetszett a vége mert, hogy semmi magyarázat nincs, a film legelején van a magyarázat az egészre. Aki szereti a furcsa, indie szerű filmeket max azoknak ajánlom. Kapjon mondjuk 10-ből 4 pontot.

    Thanos was right.

  • Viszlát

    addikt

    válasz gbors #133748 üzenetére

    Háát, mindkettőn látszanak már a 30-as éveik nyomai, viszont a trailer megvett kilóra. Köszi. :)
    Egyébként két BD-t találtam, theatrical és extended cut, melyiket nézted?

    ígyvanferi: köszi neked is.

    "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

  • shotika

    őstag

    válasz Miklós315 #133750 üzenetére

    "nem hihetetlen, hogy bohém harmincasok csetlenek-botlanak önfeledten korcsolyázva identitásuk kérdőjelei körül..."

    Ami azt illeti, és ahogy tapasztalom is, ez nagyon így van. Ha nem is olyan kelekótyán, mint tizenx végefele, de így. Természetesen általánosítok. A munkahelyemre kerülő 22-25 évesek viselkednek úgy, mint én 18-20 évesen. Nem azért, mert "ezek a mai a fiatalok" meg "bolondok", hanem mert (szerintem) túl sok inger éri őket, túl sok az információ és túl gyorsan érkeznek ezek.

    Shotiii#2629 Gainward GTX 3060TI 8GB, Corsair 2x16GB DDR4 3200mhz, i5-13600KF, Asus TUF B660M-D4, EVGA 750GQ

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz shotika #133753 üzenetére

    Ezzel a jelenséggel már jó ideje rengetegen foglalkoznak, azért is írtam - innen nézve kicsit megengedőbbek lehetünk a fenti film problémáját illetően, illetve vannak még más filmek is, ahol 20-30 éves színészek kb. középiskolás korúakat játszanak :)

    "Szerintem."

  • gbors

    nagyúr

    válasz Viszlát #133752 üzenetére

    Az extendedet néztem, a 2:10 perceset.

    (#133750) Miklós315: szegény Stahl, még meg sem született, de már paródiát írtak róla :D
    Amúgy ha korai harmincasok lettek volna a szereplők, az még csak-csak, de mind Duris-t, mind Tautou-t a 90es években ismertem meg, és az a film 2013-as születését figyelembe véve is durva.

    (#133754) hjtz4t3wrseg : nem csak szerinte...

    Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz gbors #133756 üzenetére

    Ezt értem, de pl. saját melóhelyemen is olyan fluktuáció van, hogy csuda, mivel meglett 40-esek a totálisan életképtelen, naiv alkalmatlanságukkal képtelenek megfelelni az elvárásoknak. Nemcsak érdektelen lusták, hanem mint a kisgyerekek, akik még nem léptek ki a világba, s közben olyan tiniallűrjeik vannak, hogy megáll az ész. Ezért aztán én ezen a fenti felvetésen (idősek gyerekesen viselkednek) nem akadok fönn. Az más kérdés, hogyha a szerep szerint 13 éves a karakter és egy rozoga 30-40-es alakítja :)
    Megint más, hogy az Amélie élete is egy abszurd valami, mégsem akad ki senki, hogy felnőttek gyerekesen naivak, hanem "bájos"...
    Ott a Lars and the Real Girl is, amiben felnőttet esetlenül téblábolnak, mire révbe érnek. Ez ilyen.

    "Szerintem."

  • gbors

    nagyúr

    válasz Miklós315 #133761 üzenetére

    Nem az érettség vagy annak hiánya a gondom az idősebb karakterekkel, hanem az, hogy jellemzően a szerelemre nem tudnak már olyan nyitott, várakozó derűvel tekinteni, mint a frissebb, (sokkal) kevesebb csalódást megélt, élet által kevésbé megtaposott huszasok.

    Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz gbors #133765 üzenetére

    Tehát, ha jól értem: a könyv eredetijében ez a probléma nem állt fenn az eredeti karakterek miatt sem, de a film változtatásai miatt itt csorbulás tapasztalható (idősebb karakterek, máshogyan megírt viszonyok, működés)?
    Ez esetben érthető, mi a gondod, elhiszem, elfogadom.

    "Szerintem."

  • gbors

    nagyúr

    válasz Miklós315 #133767 üzenetére

    Nagyjából, de még ennél is egyszerűbben. Mindössze annyi a gondom, hogy a 39 éves Romain Duris alakította Colinnak nehezebben hiszem el, ahogy felpattan az asztaltól, és kijelenti, hogy ő is rá akar taláni a szerelemre, mint a könyvbeli Colinnak. Nem vészes a dolog, de kicsit kizökkent.

    Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz gbors #133769 üzenetére

    Negyven éves szűz? :D (A film szerintem! :K nagyon rossz, de a téma...)

    "Szerintem."

  • gyáliSanyi

    őstag

    Sziasztok!

    Milyen mozibevételek születnek mostanában a vírus miatt?

    Live poor, die ritch.

  • radi8tor

    MODERÁTOR

    válasz erahurka #133346 üzenetére

    Kösz hogy biztattál, tényleg jó film volt csak az eleje volt uncsi.

    ⭐ Stella

  • gbors

    nagyúr

    Lady Bird (2017)
    Felnőni nem egyszerű - különösen, ha az ember lánya lázadó hajlamú kamasz, egy olyan helyen lakik, mint Sacramento, és egyházi iskolába jár. Nem könnyíti meg a dolgot az sem, ha szülei egyik napról a másikra élnek (mint később kiderül, apja munka nélkül van egy ideje), miközben a tinédzser életforma szinte minden mozzanatához pénzre lenne szükség. És végül különösen megnehezít minden lépést, ha jóanyánk ugyan nagyon szeret minket, de saját neveltetésének nehézségei miatt ezt nehezen képes kimutatni - ahogy ez rögtön a film nyitójelenetében meg is mutatkozik.
    Fenti alapok se nem meglepőek, se nem váratlanok - ahogy a rájuk építkező film sem az. Christine, avagy saját maga által magának adott nevén Lady Bird életének utolsó középiskolai évét kísérhetjük figyelemmel, amikor az anyjával való folyamatos civakodás és a szerelmi / szexuális élet fokozatos felfedezése mellett külön tétet jelent a főiskolai felvételi. Amihez mi kell? Hát persze, hogy pénz!
    Greta Gerwig író-rendező filmje több tucat rövid vignettából épül fel - kicsit megnézzük Lady Bird egy-egy élethelyzetét, sorsának egy-egy állomását, aztán már állunk is tovább. A rövid jelenetek mindegyike valami fontosat mutat meg nekünk főszereplőnk (és alkalmanként a számára fontos emberek) jelleméből, és a film végére egy komplex, nagyon szerethető, de igazából egyáltalán nem egyedülálló vagy rendkívüli lányt ismerünk meg.

    A történetvezetés lassú tempójú, viszont egy pillanatig sem unalmas - a magam részéről nagyon szeretem az ilyen komótos karakterfestegetős filmeket. Hatalmas drámák nincsenek benne (az abortuszról szóló felvilágosító óra lereagálása főhősünk által mondjuk kissé erős), de egy lázadó típusú 17-18 éves életének egy éve rendszerint bővelkedik érdekes eseményekben, amit Gerwig nagyfokú empátiával oszt meg velünk. Adnék is rá egy 8-ast, viszont Lady Bird (Saoirse Ronan) és édesanyja (Laurie Metcalf) alakításai okán muszáj vagyok még egy felet hozzácsapni. 8.5/10.

    #értékelés

    Pedro... amigo mio... ma is konzervvért iszunk! Kár lenne ezért a tehetséges gyerekért...

  • oriic

    HÁZIGAZDA

    "A Top Gun Maverick 2020. december 31-én érkezik a hazai mozikba"

    Live-Die-Respawn

  • Viszlát

    addikt

    Paper Man (2009) - 7/10
    Ryan Reynolds, a képzelt szuperhős
    #értékelés

    Először is a legmeghökkentőbb magyar filmcím fordítások kategóriában biztosan döntős lenne, nem igazán találok megfelelő jelzőt rá. Tudom, hogy lerágott csont a téma, de emellett egyszerűen képtelenség szó nélkül elmenni. Körülbelül olyan ez, mintha az Esőembernek a Tom Cruise, a menő üzletember, vagy A király beszédének a Geoffrey Rush, a különc logopédus címet adták volna. Elképesztő.

    Na de a filmre térve. Szerethetően furcsa, énkeresős és magunkra találós, néhány erős pillanattal, még ha összességében nem is világmegváltó darab. Egy kicsit hullámzó minőségű a forgatókönyv, illetve valamiért egy darabig nem tudtam függetleníteni a főbb szereplőket a legismertebb szerepeiktől, pedig nem szokott ezzel gondom lenni. Viszont ez így adott egy pikánsságot a felvezetésnek, hogy Phoebe Buffay szívsebész lett és sikerült úgy házasodnia, hogy nem ő a furcsább, Harry azaz Dumber lekörözi. Majd színre lép Wichita, de nincsenek zombik, helyette az idősebbik Botwin sráccal kavar, aki ezúttal nem dílerkedik, csak felhasználó, viszont ugyanolyan sötét. Fokozta az élményt a hidrogénszőke Deadpool, illetve a durván drogosnak tűnő, immár felnőtt Kevin, de aztán kiderítettem, hogy nem drogos, csak nem Macaulay, hanem az öccse.

    Aztán szép lassan eltűntek ezek az áthallások, kikerekedtek a karakterek és a történet, néhol drámai és meglepő, helyenként kiszámítható és enyhén mesterkéltnek ható fordulattal, ámbátor egy-két dolgot remekül megragadott. Az egykeségről és a gyermeknemzés lehetséges miértjéről például sikerült általam még sosem hallott, eredeti gondolatot is megfogalmazni, ami csak tovább fokozta a szerethetőségét. Véletlenül jött és kellemes meglepetés lett belőle, akár kikapcsolódásra is alkalmas film, mivel a komoly témák ellenére sem egy vérkomoly dráma.

    [ Szerkesztve ]

    "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

  • Miklós315

    aktív tag

    Kreuzweg (Keresztút)

    Igen nehéz témájú német dráma, mely egy merevebb katolikus közösséghez tartozó családon keresztül beszél a mai világunkról – a hit fényében. A főszereplő tinilány, Maria épp a bérmálására készül, miközben azon gondolkodik, hogy miképpen ajánlja életét Istennek, mint igaz hívő.
    A film tehát egy szűk időszakot ölel fel, és a lány útkeresésére helyezi a hangsúlyt, melyet a passió 14 stációjának megfeleltetett felosztásban ábrázol. Így rövidebb, tömény - áthallásos - jelenetek sora építi fel a művet, és a lány hitének mélységeit. Közben belelátunk a szűkebb környezetét alkotó családjába és az állami iskola diákjai alkotta közösségbe, mellyel a gyökereit és a szekuláris világ kontrasztját is megkapjuk.
    A családfő egyértelműen az anya, aki a Carrie szereplője is lehetne: határozott, dogmatikus, szóval nem az a vidám alkat (ami önmagában is izgalmas kérdésekhez vezet). A férj csendben bólogat, a gyerekek pedig igyekeznek megfelelni a kihívást jelentő elvárásoknak. A velük lakó vallásos au pair, Bernadette áll legközelebb Mariahoz, illetve jó kontrasztja lesz az anya rugalmatlan karakterének. Az iskolában felmerül még a protestáns és az iszlám hit is, mint a szekuláris nevelésű diákok számára hol közönyös, hol zavaró elemek.

    A tartalom mélységét az adja, hogy nem csak a keresztény (katolikus és kis részt protestáns), hanem a világi szemléletet is árnyalja, illetve az ember mindennapjainak lényegi pontjaira tapint rá elemzésekor. Felettébb érdekes, hogy a „főszereplő” katolikus egyházközösség mennyire eltávolítja magát a római központ - szerinte - felhígult, identitásvesztett közegétől. Magát tartja az eredeti, igaz tűzőrzőnek, amely így a lehető legmerevebb (Kálvin Genfjét idéző) életszabályok mentén kívánja megvalósítani hitéletét. Az ifjú lánynak tehát igen nehéz lesz megfelelnie a felnövés alapvetően is problémás korszakában, egy, a tőle eltérő világnézetű közegben (suli), s kihívások, próbatételek elé is állítják majd ezek a tényezők.
    Azonban fontos látni: az alkotók nagyon érzékenyen ragadták meg a szereplőket, mint szimbólumokat. Ugyanis a legdogmatikusabb vallási megközelítés mellett a kompromisszumot jelentő más egyházközösségek, valamint az adott esetben intoleráns megvetéssel támadó laikusok is mérlegre kerültek. Nem az a cél, hogy a vallást állítsák szembe a modern (hit nélküli) társadalommal, hanem az egyének és közösségeik összevetése közös világunkban (kb. a teljes skálán). Alapvetően ugyanis minden szereplő tud prezentálni tiszteletre méltó, kívánatos, vagy elvetendően rugalmatlan, visszatetsző célt, megnyilvánulást is. Továbbá hiányosságokat is, és talán ez a legfőbb tanulsága: nem egymás helyét átvenni, hanem egymás mellett élve, kiegészíteni kell azokat a pontokat, melyek igénylik a külső nézőpontot, segítséget.

    Az egyik fontos kérdés az igaz hit mibenléte és megvalósítása a mai mindennapokban, a kihívások árnyékában. A sok felekezet és közösség mind a maga igaz útját járja, míg a laikusok egy transzcendens nélküli, bizonytalan keretben igyekeznek ugyanerre a tökéletességi szintre jutni. Más úton haladunk, de ugyanazt a célt kergetjük: megfelelni az ideáknak, melyeket választunk. Kérdés, mely ideák tekinthetők kívánatosnak.
    Emellett ott a gyónás jelentősége is, melyet nagyon könnyen lenéznek, lebecsülnek általában, pedig hasznos eszköz az önvizsgálat útján szert tett őszinte önismerethez, mellyel - nem hívőként is - belátható, hogy jobb, fejlődőképesebb emberré válhatunk. Eközben persze láthatjuk, hogy mekkora lelki megterhelést is jelenthet egy kialakulatlan, fiatal (tipikusan zavart tini) esetében. De akkor elvetendő lenne? Nem, pusztán a lelki vezető és a szülők kiemelt felelősségére helyez jogos hangsúlyt az ábrázolása.
    Ugyanez a kulcsmozzanat laikus oldalon az oly sokszor, oly szívesen hangoztatott tolerancia, mely igéző varázsszóként cseng ugyan, de ugyanúgy be kell tartani, mint a hívőknek a maguk „igaz útját”. Nem a cél emlegetése, hanem az érdekében megvalósított cselekedetek határozzák meg a valóságot – és érnek el hatást.
    És ebben a megnyilvánulásban érhető tetten, hogy a film a közeledést propagálja, nem az uszítást, távolodást. Hit vagy józan ész, nem egymást kizáró, helyettesítő tényezők, hanem egymás mellett, egymást erősítő elemek, hiszen önmagukban mindkettő képes a túlzásra és a hiányosságra is. Együtt azonban jobb eséllyel helyesen tudják befolyásolni az egyént: amikor az egyik megfakul, gyengül, a másik besegít.

    Még érdemes megemlíteni, hogy több alkalommal felmerül a szokásos probléma: a hit magánügynek lett nyilvánítva. Ám ez téves megközelítés. Az igaz, hogy erőszakkal nem tukmálható, de a titokban és magányban („…törődj a saját lelkeddel.”) való megélése szembemegy a természetével, céljával. Ahogy az is szomorú, hogy a film során (csakúgy, mint az Okuribito-ban) felvetődik a gyász, mint vigaszra képtelen, üres, világi üzlet-aktus. A szekularizáció legnagyobb vesztesége az elmúlással való szembenézés képtelensége. Nagyon jól megkomponált jelenete a filmnek az erre utaló részlet.
    Oly sokan élünk e világban a legkülönfélébb, komplex világnézettel, de végső soron mind ugyanabba az irányba tekintünk: egy jobb világ reményében lépdelünk szakadatlanul az enyhítő pihenést kínáló elmúlás felé – míg odaérünk, egymás mellett, ne egymás ellen szorgoskodjunk. A látszólagos különbségek ellenére a mélyben közös nevezők szunnyadnak, azokra érdemes építkezni.

    A színészek kiválóak, a játékidő elrepül, igazán izgalmas, (mindig) aktuális felvetésekkel szolgál. Nem a szórakoztatásra, inkább az elgondolkodtatásra játszik, de arra tökéletesen alkalmas. Szomorúan észleltem mégis, hogy - a reakciókban többnyire - a vak hit piedesztálra állításának ékköveként értékelik e sokkal komplexebb alkotást.
    #értékelés

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Pitterix

    őstag

    Csak így iderakom, hátha érdekel valakit..... :DDD

    Post Apocalyptic Commando Shark

    "Persze hogy tudtam, csak nem sejtettem!"-----Angelo 'Snaps' Provolone

  • erahurka

    félisten

    válasz Pitterix #133798 üzenetére

    Ez már nagyon az alja. Pedig az ötlet jó lenne trashnek, de annyira igénytelenül van megcsinálva hogy még egy dialógus se tud filmnek kinézni. Ezekhez képest az Asylum Oscar-díjat érdemelne.

  • #62608320

    törölt tag

    Melyek azok a Marvel-filmek, amikhez nem szükséges látni előzményfilmeket? Például a Doctor Strange ilyen?

    Köszönöm.

Új hozzászólás Aktív témák