2019. április 20., szombat

Gyorskeresés

Az Artisjus válaszol 3. – ami eddig kimaradt

A szerzői jogdíjakról és a fájlcseréről szóló interjúnk kapcsán a fórumban felvetett újabb kérdésekre válaszol a jogvédő egyesület jogásza.

Adathordozók jogdíja

A múlt héten egy interjút publikáltunk az Artisjus jogi főosztályának vezetőjével, Dr. Tóth Péter Benjaminnal a zeneszámok és filmek internetes felhasználása után fizetendő szerzői jogdíjakról és a szervezetnek a fájlcsere visszaszorítását célzó elképzeléseiről. Az apropót az adta, hogy a 2010-ben érvényes díjtételeket tartalmazó közlemény a múlt hét végén látott napvilágot.

A cikk – ahogy azt várni lehetett – indulatos reakciókat váltott ki, de a hozzá tartozó fórumban rengeteg olyan kérdést is felvetettetek, melyeket a helyünkben megkérdeztetek volna az interjúalanytól. Aki rögtön (jegyzem: magától) regisztrált is a fórumba, és megpróbált ezekre válaszolni. A topik azonban gyorsan terebélyesedett, és egyre követhetetlenebbé vált, ezért Tóth Péter Benjamin úgy döntött, az egyik fórumozó által kigyűjtött kérdéssorozatra válaszol, e-mailben. A válaszok első fele itt, a második pedig itt olvasható.

De persze ezzel nincs vége: az olvasói interjúk publikálást követően is rengeteg fontos és/vagy érdekes kérdés merült fel. Ezekből egy újabb adagot szerkesztettünk össze, és küldtünk meg a főosztályvezetőnek, aki az ígéretéhez híven most is válaszolt. Íme – ezúttal témakörök szerint csoportosítva – az újabb kör.

Hirdetés

***

Üres adathordozók díja

Visszakérhető a nem jogvédett tartalmak (például családi fotók, dokumentumok, Linux-disztribúciók stb.) tárolására használt adathordozók vásárlásakor befizetett jogdíj? Ha igen, hogyan? Ha nem, miért nem?

Az üreshordozó-díj lényegéből fakadóan átalány jellegű, tehát nem veszi figyelembe az egyes hordozók pontos „utóéletét”. Ez azt is jelenti, hogy aki egyáltalán nem másol regényt, zenét, filmet (stb.) a hordozóra, az is elszenvedi ezt a díjat – de aki „túl sokat” másol, annak sem kell magasabb összeget fizetnie.

Éppen azért vezette be a jogalkotó ezt a díjat, és azért átalány jellegű díj került bevezetésre, mert a magánmásolásokat nem lehet egyenként bejelenteni, jogosítani, ellenőrizni. A felmérések azt mutatják, hogy az üres kép- és hanghordozók vásárlói között nagyon kevesen vannak, akik semmilyen másolt művel nem rendelkeznek.

Konkrét példával: egy írható CD-lemezre minden legálisan működő kereskedő jelenleg kedvezményes, 35 Ft + áfa üreshordozó-díjat fizet, melyet továbbhárít a vevőre. Ha valaki megvásárol 100 darab üres CD-lemezt, akkor tehát összesen 3500 Ft + áfa díjat fizetett ki. Körülbelül annyit, amennyi egy újonnan megjelent zenei CD bolti ára. Ugyanakkor az üres hordozók árában megfizetett összeg teszi lehetővé, hogy a jogalkotó fenntartsa a magánmásolás szabadságát: vagyis akár mind a 100 darab CD-re felmásolhat egy-egy (vagy mp3-ban akár 10-10!) teljes albumot. Gondoljuk végig: ha a forgalomba került lemezeknek mindössze egy százaléka tartalmaz legalább egy védett zenei albumot, akkor összességében már nem járt rosszul a fogyasztói réteg, már nem túlzó mértékű a díj. A valóság ezzel szemben az, hogy a statisztikák szerint jóval több, mint 1% az írható CD-ken tárolt védett művek aránya (~90%).

Elvileg persze minden szereplőnek jobb lenne, ha az üreshordozó-díj helyett mindenki a tényleges felhasználásai arányában tudna fizetni: azért a filmért, zenéért, amit ténylegesen megnéz, meghallgat. Jelenleg azonban nem így fogyasztunk kulturális termékeket. Az online környezet pedig alkalmas lenne erre, és remélem, hogy ebbe az irányba halad a (közel)jövő.

Az „audio-, illetve audiovizuális tartalom lejátszására alkalmas, hordozható multimédia-eszközbe integrált tárolóegységek” esetében a díjközlemény szerint csak akkor kell fizetni jogdíjat, ha a belső memória mérete 64 MB vagy annál nagyobb. Ez a készülékekben lévő chip méretére vagy a felhasználó által elérhető memóriára vonatkozik? (Több olyan PDA is kapható a piacon, melyekben a ROM mérete 64 vagy 128 MB, de ebből a felhasználó csak 10-20 MB-ot használhat fel szabadon, ami zenehallgatáshoz nyilván kevés.)

A díjközlemény e pontját a kereskedőkkel folytatott tárgyalások alapján fogadtuk el. Célja az, hogy az eszköz működéséhez szükséges „operatív memória” ne képezze a díjfizetés alapját, tehát csak a fogyasztók általi rögzítésre alkalmas memóriát vegyük alapul.

Kell-e jogdíjat fizetni a PNA (navigációs) készülékek után?

Nem. Nincs üreshordozó-díj sem a telefonokon, sem a navigációs készülékeken, sem a háztartási robotgépeken vagy rotációs kapákon. Ugyanakkor vannak olyan készülékek, amelyek többfunkciósak, és a több funkció között zene- vagy filmrögzítési és -lejátszási funkció is található. Ezek a multifunkcionális készülékek (pontosabban az azokban vagy azokhoz használt adathordozó) már díjfizetés alá esnek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

Gyártók, szolgáltatók

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.