Jogdíj az interneten

A hétvégén heves reakciókat váltott ki olvasóinkból az a hírünk, amelyben az Artisjus zeneszámok és filmek internetes felhasználására vonatkozó 2010-es jogdíjközleményének tartalmát ismertettük. Mivel az íráshoz tartozó fórumban sok kérdés vetődött fel, többen pedig e-mailben is érdeklődtek nálunk, megkerestük magát a jogvédő szervezetet, hogy részleteket is megtudjunk. Dr. Tóth Péter Benjamint, az Artisjus jogi főosztályának főosztályvezetőjét nem csupán az internetes felhasználásért fizetendő jogdíjakról kérdeztük, hanem a fájlcsere visszaszorítását célzó hazai terveikről is.

Mióta és miért kell fizetni szerzői jogdíjat a zenék és filmek internetes közzététele után?

Az Artisjus a zeneszerzők és szövegírók egyesülete, az ő szerzői jogaikat fogja össze egy kézbe, hogy hatékonyabban és egyszerűbben tudjon jogdíjakat érvényesíteni. Ezeknek a szerzőknek az internet megjelenésének pillanatától kezdve jár a jogdíj, amikor a zeneművek nyilvánossághoz közvetítése történik. Konkrétan nevesítve 1998-ban jelent meg először az internetes felhasználás a díjszabásunkban.

Persze ahhoz, hogy a szerzők számára érzékelhető mértékű jogdíjat tudjunk beszedni és felosztani, jól kialakult, megerősödött internetes tartalompiacra lenne szükség, és erre itt Magyarországon sajnos egyelőre még várni kell.

Ne feledjük, hogy a zeneszerzők-szövegírók mellett a felvételek előadói és a hangfelvétel-előállító (leegyszerűsítve: a „kiadó”) engedélye is szükséges a felhasználásokhoz. Ezeket a jogokat nem az Artisjus kezeli, hanem maguk az egyes hangfelvétel-kiadók, és bizonyos esetekben az Előadóművészi Jogvédő Iroda (EJI).

A múlt hét végén jelent meg a Magyar Közlöny Hivatalos értesítőjében az internetes közzétételre vonatkozó 2010-es díjtáblázat. Mi változott az elmúlt évhez képest?

A tavalyi díjközleményhez képest keveset változtattunk: az egyre népszerűbbé váló, tartós letöltést nem engedő zenei és filmszolgáltatásokra (streaming) irányadó jogdíj összegét 40 százalékkal csökkentettük; a videomegosztó szolgáltatásokat 2010-ben először megkülönböztettük a többi tartalomszolgáltatástól, és ezekre lényegesen alacsonyabb díjakat határoztunk meg; fenntartottuk az előfizetéses zenei tartalomszolgáltatások kedvező jogdíjszintjét, amivel a magunk részéről lehetővé tesszük ilyen szolgáltatások beindítását és gazdaságos fenntartását.

A videomegosztók nevesítése új elem. Az ilyen oldalakra – még ha többnyire a gyakorlatban ez nem is tükröződik midig – elméletileg szerzői jogvédett tartalmat fel sem lehet tölteni, miért vetettek ki rájuk mégis jogdíjat?

A videomegosztó oldalak is csak egy új platformot jelentenek a tartalomszolgáltatásban. Ezeket is lehet használni jogszerűen és jogsértően. Ha a szolgáltató megszerzi a megfelelő szerzői jogi engedélyeket, akkor ezek a platformok a kialakuló jogszerű tartalomszolgáltatásban kulcspozíciót foglalhatnak el. Az Artisjusnak – ne feledjük, mi a szerzők egyesülete vagyunk! – nem az a célja, hogy letiltsa, eltávolítsa a tartalmakat, hanem hogy a fogyasztók minél több jogszerű forrásból érhessenek el minél többféle zenét.

Az egyes weboldalak esetében hogyan állapítja meg és hajtja be a szerzői jogdíjakat az Artisjus? Alighanem problémát jelent ebből a szempontból, hogy az internet nem ismer országhatárokat: egy magyar oldal külföldi szerverekről is üzemelhet, ahogy a külföldi oldalak is elérhetők Magyarországon. Ebből a szempontból mik az ökölszabályok? Jogdíjfizetésre kötelezett a magyarországi letöltések után a YouTube vagy például az eMusic is?

Az internet határokon átnyúló helyzete okoz problémákat a jogkezelésben is, hiszen a hagyományos jogkezelési struktúrák az offline világban alakultak ki. Az természetes, hogy a Magyarországon elérhető szolgáltatások után szükség van jogdíjfizetésre. Abban azonban vannak kérdések, hogy a nagy összeurópai szolgáltatók a jövőben képesek lehetnek-e egy kézből megszerezni a szükséges jogokat, vagy több jogkezelő szervezettől kell engedélyt kérni. Ezt a kérdést a hatékonyság és a piac fogja eldönteni; ebből a szempontból az Artisjus azért tesz meg mindent, hogy a magyar zenék európai online felhasználásai után a jogdíjfizetés mielőbb gyors, pontos és hatékony legyen.

A példánál maradva: akkor tehát a YouTube magyar előadók dalait tartalmazó felvételei után a szolgáltatást üzemeltető Google-nek is benyújtják a számlát?

A YouTube jogosítása óriási feladat, valószínűleg a teljes jogtisztaságuk elérése még több évig eltart. A magyar zenék angliai, németországi felhasználásai után azonban például már történt jogdíjbeszedés – a magyarországi jogosításban komoly előrelépés valószínűleg 2010-ben várható.

A jogdíjfizetés elmulasztás szerzőijog-sértésnek minősül. Mit kell tennie annak a weboldal-üzemeltetőnek, aki be akarja fizetni a jogdíjat az oldalán felhasznált tartalmak után? Illetve: milyen szankcióra számíthat az, aki ezt elmulasztja? Egyáltalán: lehet ellenőrizni ezt?

A kérdésre konkrétan válaszolva: a jogdíjfizetés egyszerű, az Artisjushoz történő bejelentkezést követően a díjközlemény alapján felhasználási szerződés jön létre a szolgáltató és az Artisjus között. A jogsértő felhasználások az interneten ellenőrizhetők (nyilván a különböző technológiát használó jogsértések eltérő sikerrel), és az Artisjus polgári peres úton követelheti a jogdíjat.

Nézzünk két konkrét példát! 1) Ha én egy magáncélú weboldalt üzemeltetek, amelyen egy 4-5 ismert zeneszámot tartalmazó repertoárból véletlenszerűen kiválasztott dal fogadja háttérzeneként az odalátogatót, kell fizetnem jogdíjat? Akkor is, ha ezek a számok nem az eredeti verzióban, hanem például általam átírva, MIDI formátumban szólalnak meg? 2) Az egyik nagy hazai internetszolgáltató 1250 forintos havi előfizetési díj fejében lehetőséget ad az ügyfeleinek arra, hogy 800 korlátozott ideig hallgatható másolásvédett, illetve 50 darab mp3-formátumú, másolásvédelem nélküli zeneszámot töltsenek le havonta. Mennyi jogdíjat kell fizetnie az mp3-számokat az előfizetőknek gyakorlatilag darabonként 25 forintért kínáló szolgáltatónak az Artisjus felé ebben az esetben?

Ad 1) példa: Igen, mivel a zeneművek felhasználása megtörténik, az Artisjus felé jogdíjat kell fizetni. Az ilyen felhasználásokra irányadó díjaink – a felhasználás jellegét követve – igen alacsonyak: 1-10 zeneműrészlet háttérként történő felhasználása esetén a felhasználó havi 2000 Ft jogdíjat fizet.

Ad 2) példa: fogyasztónként havi 200 Ft+ áfa a fizetendő jogdíj. Ez a tényleges letöltések számától függően letöltésenként 5-5 Ft-tal növekszik. Ha tehát a fogyasztó egész hónapban zenét hallgat, de tartós másolatot nem készít, havi 200 Ft; ha a fogyasztó a zenehallgatás mellett például 10 zeneművet letölt, havi 200 Ft + 50 Ft a letöltésekért.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!