Filmek, nyilvánosság, felügyelet

A filmekben, videókban elhangzó zenerészletekért valóban külön jogdíjakat kell fizetni? Ha például felolvasnak egy dalszövegeket, azért is? Ha egy kortárs festőművész alkotása jelenik meg, vagy egy másik filmből egy bejátszás, akkor a megfelelő jogvédő szervezetnek ugyancsak külön fizetni kell emiatt?

A filmekben való felhasználásoknál közvetlenül a szerzőkkel, kiadókkal kell megállapodni. Érdemes végignézni a nagy játékfilmek végén a stáblistát, hogy milyen külső tartalmakat használtak fel, és milyen jogosulttól kértek rá engedélyt. Az ilyen filmeknél akár egy nagyobb ügyvédi iroda foglalkozik csak ezzel a kérdéssel.

A véletlenszerű felbukkanásokkal kapcsolatban eltérőek az egyes országok jogszabályai, de gondolom, a kérdés alapvetően nem erre irányult, hanem a zeneművek, irodalmi művek, vizuális alkotások tudatos felhasználására.

Ha egy blogger bejegyzést ír egy magyar előadó koncertjéről, és arról illusztrációként egy nem általa készített, hanem például a YouTube-on megtalálható videót is beágyaz, kell-e jogdíjat fizetnie? Vagy ha egy blog vagy akár online újság az interneten bárki által elérhető, ám jogvédett tartalmat beágyaz az írásába (ahogy erre az egyik nagy híroldal esetében volt példa nemrég), kell ezért jogdíjat fizetnie az Artisjusnak vagy más jogkezelő szervezetnek?

Az ilyen beágyazások hiperlinkek használatával történnek, és ezek jogi megítélése világszerte nem kiforrott még. Egyébként éppen most volt egy hasonló botrány egy fotóval, aminek a végén a portál fizetett jogdíjat a kép szerzőjének.

1997-ben, az internet hőskorában maga Berners-Lee mondta, hogy az „embedded linkek” esetén az átvett tartalmakat úgy kell tekinteni, mint az átvevő oldal szerves részét. („Images, embedded objects, and background sounds and images are by default to be considered part of the document.”) Akkor persze még videók beágyazásáról nem eshetett szó.

A magunk részéről azt mondhatom, hogy a videomegosztó oldalak üzemeltetőinek világosabb a felelőssége, ezért jogdíjigényünket velük szemben érvényesítjük.

Nyilvánossághoz való közvetítés, nyilvános előadás

Számszerűsíthető-e, hogy hány részt vevő főig számít magáncélú felhasználásnak egy zeneszám, film lejátszása egy társaságban, és mettől nyilvánossághoz való közvetítésnek, amely után jogdíjat kell fizetni? Ha például a buszmegállóban állva ismert dalokat fütyülök, a hallgatóság számától függően lehetek akár jogdíjfizetésre kötelezett is? Vagy ha az elhatárolás alapja nem a résztvevők száma, akkor mi?

A szerzői jogi törvény konkrét fogalommeghatározása: „Nyilvános az előadás, ha az a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen vagy bármely más helyen történik, ahol a felhasználó családján és annak társasági, ismerősi körén kívüli személyek gyűlnek vagy gyűlhetnek össze.” Tehát nem a szám határozza meg a nyilvánosságot, hanem

• a jelenlévők egymáshoz való viszonya (családi, társasági, ismerősi kör)
• a felhasználás tényleges vagy elméleti nyitottsága ennél szélesebb kör felé.

A konkrét példa a megállóban fütyülésről szándékosan sarkított, nem életszerű. De például a brüsszeli metróban folyamatosan szól a zene, és a tömegközlekedési vállalat fizet is ezért jogdíjat a SABAM nevű belga jogkezelőnek.

Felügyelet

Volt arra példa, hogy a felügyeleti jogkört ellátó oktatási tárca nem hagyott jóvá automatikusan egy jogdíjközleményt vagy egy, a jogdíjköteles termékek bővítésére vonatkozó javaslatot? Amikor módosítást, változtatást kért, netán megvétózta az Artisjus tervezetét?

Nem ismerem az összes magyarországi jogkezelő szervezet összes jogdíjközleményének jóváhagyási folyamatát, de ami az Artisjust illeti: igen, volt ilyen. A 2010-es díjközleményeink jóváhagyásánál pedig két ízben is külön konzultációt szerveztek az OKM-nél, melyek nyomán változtattunk a szövegen. Az OKM a szerzői jogi jogszabályoknak való megfelelést vizsgálja. Segítségére van ebben egyébként a Magyar Szabadalmi Hivatal és az informatikáért felelős miniszter (jelenleg: Miniszterelnöki Hivatal) is, akik minden évben véleményt adnak a benyújtott tarifákról.

Emellett arra is sor került már, hogy egy jogkezelő díjközleményével szemben a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálódjon – az eddigi ügyekben nem történt jogkezelő szervezet irányában elmarasztalás.