2. Fórumok
  3. Egyéb
  4. Nők, nőügyek Archívum XI.
  5. (téma lezárva)
Keresés

Aktív témák

  • #25248 Cs.Orsolya senior tag frame>24 #25210
    #25248
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Cs.Orsolya

    senior tag

    válasz frame>24 #25210 üzenetére

    A "hogyan-okra" elképesztően sok módszert ad a kezedbe a Zen. Csak egy részről érteni kell, azt, amit tanít, más részről meg csinálni.

    Az a baj, hogy itt mindent kiventilláltolt, kaptok csomó okos ötletet, de csak minimálisan csináljátok is. Ráadásul akkor is szennyezitek a tiszta módszereket a saját szájatok íze szerint, amitől pont ugyanazzá válik a módszer, amivé a korábbi kútfőből megcselekedett. Ergo, mindig ugyanabba a csapdába másztok bele, és ez nem módszer hibája. A "hogyan-okat" még mindig sokszor keveritek a "mit-ekkel.

  • #25214 I_Am veterán frame>24 #25210
    #25214
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    I_Am

    veterán

    válasz frame>24 #25210 üzenetére

    Jelen esetben épp egy szakításon vagyok túl azzal a 29 éves leányzóval, akinek pár hónapja linkeltem ide a képét a topicba. Nálunk a kommunikáció hiánya és a tanult viselkedésformák helytelen alkalmazása, valamint a hozott rossz tapasztalatok által generált félelmek vezettek ahoz, hogy ez legyen. Végignéztem, végig pozitivan próbáltam támogatni a megoldás keresése közben, de nem sikerült eljutnia a megoldáshoz. Tudod milyen szar végignézni, hogy az általad szeretett ember küzd saját magával, mert valamiért bűntudat gyötri, de képtelen rájönni hogyan ossza meg Veled a dolgokat? És ez a bűntudat ütközik össze a szeretetével belül? És még segíteni sem tudsz, mert nem tudod miért a bűntudat, de látod, hogy szó szerint vergődik? És türelmesen végig kell nézned az egészet, amig egy kis időre magadra nem maradsz (akár tudatosan, akár éppen úgy hozza az élet) és az addig kapott kis apró morzsákból össze nem rakod a puzzle-t. És mikor elötted a kép, akármilyen negatív dolog miatt is van a másiknak bűntudata, mégis boldog vagy.
    Nem érzek mást csak boldogságot, azért mert megoldódott a probléma, még ha egyedül is kellett megoldanom és levehetem a terhet a válláról és végre Ő is boldog lehet. És mindez független attól, hogy mi lesz. Győz-e a szeretet és együtt leszünk vagy külön folytatjuk tovább az életünk. Egyszerűen soha nem éreztem azt, hogy igy is lehet a világ felé nézni. És ennek a megtapasztalása valami hihetetlen érzés. Mintha saját magad szemében lépnél egyet a ranglétrán.
    És még a plusz, hogy jelenleg a kedves lent van barátnőivel Siófokon bulizni, lazítani. Tehát az egész megoldása még várat magára jövő hét kedd-szerda magasságáig. És hiába a bennem fickándozó lelkesedés és hogy minél elöbb szeretném megoldani a dolgokat, már most tudom, hogy ez is csak jót eredményez. Hiszen a jelen helyzetben mutatott viselkedése, hogy miket csinál lent a bulik túlhevültsége alatt adja majd az alapot ahoz, hogy a beszélgetés milyen formában záruljon. Ahoz, hogy már a kezdéskor tudjam, hogy szeretnék-e még bármit is a hölgyeménytől vagy sem. Ez is furcsa, hogy én szeretnék-e Tőle, mert nem igy helyes a megfogalmazás, hanem, hogy érzek-e majd magamban és benne olyan pozitív lehetőségeket, amikről tudom, hogy előrébb visznek engem és Őt is. Hogy a szeretet felé és viszont csak a búcsúzáshoz elég vagy több is van még...

    És mosolygok, mert a legönzetlenebb dolgot teszem most az életemben amit eddig tettem és tisztán szeretetből. Hidd el leírhatatlan jó érzés. :R

Aktív témák