Jogkezelők, jogászok, kiadók
A másik, szintén nem a szerzői jog körébe tartozó érv, hogy üzletimodell-váltásra (váltásokra) van szükség a tartalomterjesztők részéről, hogy fel tudják venni a versenyt az ingyenes torrentes hozzáféréssel. Ebben rengeteg igazság van, de ez már megint nem a szerzői jogi szakértő kompetenciája. De mégis megkérdezném: ezekről a releváns, ugyanakkor a szakterületéhez szorosan nem kapcsolódó felvetésekről mi a véleménye?
Sorolhatnám, hogy miért igenis szerzői jogi kérdés az üzleti modellek megfelelő megválasztása. Nem csupán egy-egy modell beindításának előfeltétele, hogy az a jogrendszer keretei között működjön, de a szerzői jogásznak a már működő modellekre is nyitottnak kell lennie; annak előnyeit és hátrányait ismerve a jogosultak és a felhasználók, esetleg még a jogalkotók felé is élhet hasznos tanácsokkal. Én például évek óta úgy gondolom, hogy üzleti és fogyasztói szempontból egyaránt a tartós másolatkészítéssel járó felhasználások helyett a tartós másolatkészítéssel nem járó streamingszolgáltatásokra kellene fókuszálni. Hogy az e modellre épülő szolgáltatások még napjainkra sem kristályosodtak ki, több okkal magyarázható, s e téren sok egyéb szakértő mellett a szerzői jogászoknak is komoly észrevételei lehetnek. Némi reklámmal élve: a 2009-ben indított „Szerzői jog a XXI. században” című blogomon – melynek jelenleg már nyolctagú szerzői gárdájába boldogan hívtam meg Gyömbér Béla kollégát 2012-ben – rendre visszatérő témát jelent egy-egy új üzleti modell bemutatása.
Egy utolsó kérdés a hozzászólásokkal kapcsolatban: az ez ügyben megszólaló jogászokat gyakran éri az a vád – már ha nem állnak ki teljes mellszélességgel a szabad hozzáférés mellett –, hogy a „kiadói maffia bérencei”. Ön is tagja a maffiának?
Haha… Ne haragudjon, de ezen nagyon jót derültem, sőt, rég nem nevettem ilyen jót. Sokáig azon gondolkodtam, hogy elviccelem a választ, annyira megnevetetett a kérdés. Mégsem teszek így. Úgy gondolom, hogy a tény, hogy a szerzői jog által képviselt értékrendet valaki elfogadja, még nem teszi őt semmilyen maffia részesévé. Feltételezve, hogy én is kapok hideget-meleget az interjút elolvasók egy részétől, hadd jelezzem, hogy egyetemi oktatói munkám mellett (mely nem csak Szegedhez kötődik, de külföldre is rendszeresen járok) a szerzői jogi gyakorlat bizonyos területeire is közvetlen rálátásom van. A Szerzői Jogi Szakértő Testület (SZJSZT) tagja vagyok, kiadókat és magánembereket képviselek szerzői jogi jogvitákban. Tartottam előadást az Artisjus Akadémián, gimnazistáknak, kollégiumokban, sőt a Sziget Fesztiválon is. A sort hadd ne folytassam. Mondhatja erre az egyszeri olvasó, hogy akkor ez alapján Mezei Péter biztosan elfogult bérenc. Én inkább úgy látom, hogy amit teszek, az a nagybetűs SZAKMA. Az elfogultság, az elkötelezettség nem előfeltétele annak, hogy valaki e területen érvényesüljön. Piszkosul jól esne, ha azok az emberek, akik a demagóg „bérencező” érveket szajkózzák, inkább a teljesítményt értékelnék, mert az előre visz, s nem hátra. Ennek tükrében örömmel vállalom, hogy Gyömbér Béla a kollégám, akinek higgadt, megfontolt szavai messze nem érdemeltek ilyen méltatlan támadásokat. Sokkal inkább érdemelt volna egy köszönömöt, hogy megpróbált segíteni az uniós döntés értelmezésében az olvasók számára.
Szándékunk szerint az interjú célja az volt, hogy megpróbáljuk körbejárni: az Európai Bíróság nemrég hozott jogértelmezési határozata, pontosabban annak egy-két fontos részlete mit is jelent, milyen alapokon született meg, milyen szemléletet takar– épp ezért, a pontosság kedvéért lett meglehetősen száraz, a tisztán szakmaihoz közelítő a szöveg. A határozat egyik kulcsmondata ez: „Ennélfogva a Bíróság úgy találja, hogy nem fogadható el az olyan nemzeti szabályozás, amely nem tesz semmilyen különbséget a jogszerű forrásból készített magáncélú másolatok és a hamis, illetve hamisított forrásból készítettek között.” Ez azért érdekes, mert újra felhívja arra az ellentmondásra a figyelmet, ami a magyar Btk. nemrég elfogadott, a lehívásra történő megosztást, a feltöltést legalizáló „torrentklauzulája”, illetve a magyar szerzői jogi szabályozás (valamint a szóban forgó uniós bírósági döntés) között feszül. Megpróbálná megmagyarázni és tisztázni ezt a helyzetet? Ez fontos lenne, mivel a „frontvonal” két oldalán állók ezeket az egymásnak ellentmondó törvényi helyeket vágják egymás fejéhez a viták során.
A kérdés feltevése részben egy hatalmas félreértésen nyugszik. Az Európai Unió Bíróságának 2014. április 10-én közzétett ACI Adam döntése ugyanis egyáltalán nem a fájlcserélés témakörére fókuszál. Az alapügy tárgyát az a holland nemzeti szabályozás adta, amely szerint a két holland kompetens közös jogkezelő szervezet arra tekintet nélkül írta elő a magáncélú többszörözés céljára vásárolt üres hordozók (például CD lemezek) megvásárlása után az ún. „üres hordozó jogdíj” megfizetését, hogy azokra a hordozókra a magánemberek/felhasználók ténylegesen mit másolnak fel: saját tartalmat; jogszerű, de idegen tartalmat, vagy jogellenesen előállított/hozzáférhetővé tett (pl. torrentoldalakról letöltött) tartalmat. Mivel a holland nemzeti jog szerint e jogdíjat közvetlenül a hordozó gyártója vagy importőre fizeti meg, ezért az alapügyben ilyen cégek indítottak eljárást a közös jogkezelőkkel szemben. A követelésük az volt, hogy a jogkezelők tegyenek különbséget a felhasználás célja szerint a hordozók között, és a jövőben ténylegesen csak a fent említett második esetkörben, vagyis a jogszerű, idegen tartalmak másolása esetére írjanak elő jogdíjfizetési kötelezettséget. (Ezzel mintegy elérve, hogy a cégeknek ne kelljen annyi jogdíjat „megelőlegezniük”.) A Bíróság döntésében e követelés pártjára állt. Akit esetleg ennek részletes elemzése érdekel, az látogasson el a blogomra, ahol részletes észrevételeimet nemrég közzétettem. Itt elég legyen annyit megjegyeznem, hogy a Bíróság döntése nyomán – mellyel elvben tökéletesen egyetértek, gyakorlati kivitelezhetőségét azonban erősen aggályosnak tartom – a holland nemzeti jog alapján a következő három szcenárió képzelhető el. Ad 1) saját tartalmak (pl. saját fotók) másolása esetén nem kell jogdíjat fizetni, és értelemszerűen a magatartás szerzői jogilag irreleváns. Ad 2) idegen tartalmak jogszerű (a törvény keretei között maradó) magáncélú többszörözése lehetséges, de ennek ellentételezéseként jogdíjat kell fizetni. Ad 3) a jogellenes forrásból származó tartalmak engedély nélküli többszörözése nem válik jogszerű felhasználássá. S bár ez utóbbi után jogdíjat sem kell fizetni, a magatartás jogellenessége folytán számolhatunk azzal, hogy lebukás esetén magánjogi és büntetőjogi szankcióval sújtható a felhasználó. A klasszikus populista híradások ezt a logikailag korrekt következtetést emelték a vizsgálataik fókuszába, s vetítették ki azt a fájlcserélés világára (anélkül, hogy ezt az Európai Unió Bírósága megtette volna).
Van-e feszültség az uniós döntés és a magyar jog között? Feszültség nincs, mert szerintem ez a következtetés a magyar jog alapján eddig is megállapítható volt. A hazai jogdíjszisztéma ugyanakkor minden bizonnyal finomhangolásra szorul majd. Így bizonyos, hogy az artisjusos kollégák komolyan tanulmányozzák a Bíróság érvelését, és valószínűsítem, hogy a soron következő jogdíjközleményben erre már reflektálni fognak.
A magyar büntetőjogi szabályozás ebből a szempontból egy teljességgel különálló terület. Az ACI Adam döntés magánjogi kérdésre adott választ. A magyar „torrentklauzulát” ettől teljességgel el kell különítenünk. Ez utóbbi mindössze azt mondja ki, hogy bizonyos értékhatárig a fájlcserélők magatartása nem üldözendő a büntetőjog eszközeivel, a magánjogi szankcionálás azonban továbbra is marad, sőt – ahogy arra Gyömbér Béla is utalt – az ACI Adam ügy tükrében ez a kettős rendszer kifejezetten megerősítést nyert. Gyömbér kolléga utalt egy nagyon fontos szakvéleményre, melyet a Szerzői Jogi Szakértő Testület évekkel ezelőtt fogadott el, és hangsúlyozta, hogy a magáncélú többszörözés kategóriája nem terjed ki a jogellenes forrásból készült másolatokra. Az uniós bírák döntése gyakorlatilag leképezi azt az érvelést, amit jeles magyar szerzői jogászok már megfogalmaztak évekkel ezelőtt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
