Nemrég az IT café egyik hírének topikjában felmerült az a kérdés, hogy a múlt hónapban életbe lépett új büntetőtörvénykönyv szerint milyen szankciók várhatnak azokra Magyarországon, akik torrentet használva jogosulatlanul töltenek le audiovizuális tartalmakat. A törvény tavalyi elfogadásakor ugyan ezt már egy részletes cikkben elemeztük, de valószínűleg nem árt visszatérni a témára egy rövid ismertető erejéig.

Látszólag engedmény

Röviden összefoglalva kimondhatjuk: a tavalyi cikkünk helytálló, viszont arra érdemes néhány mondatban újra kitérni, hogy milyen finomhangolás (nem) történt, és ez pontosan mit is jelent, jelenthet, mi állhat a háttérben.

Azt kell mondanunk, ahogy a korábbi cikkben is szerepelt, hogy a szabályozás újrafogalmazásánál – többek között az érintett szervezetekkel történő egyeztetés elmaradása miatt – sikerült egy olyan, homályos, aluldefiniált fogalmakkal dolgozó paragrafust becikkelyezni, amelyik egyrészt a fent említett okok miatt számtalan módon értelmezhető, másrészt nem ad világos választ a torrentezés megítélésére büntetőjogi szempontból.

Nézzük, hogy pontosan miről is van szó. Az új Btk. Szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése című, 385. paragrafusának 5. cikkelye így szól:

Nem valósítja meg az (1) bekezdés szerinti bűncselekményt, aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait többszörözéssel vagy lehívásra történő hozzáférhetővé tétellel sérti meg, feltéve, hogy a cselekmény jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja. [Az (1) bekezdés: „Aki másnak vagy másoknak a szerzői jogról szóló törvény alapján fennálló szerzői vagy ahhoz kapcsolódó jogát vagy jogait vagyoni hátrányt okozva megsérti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”]

(Némi segítség a jogi szöveg értelmezéséhez: a „többszörözés” a letöltést jelentené, vagyis egy másolat megszerzését, a „lehívásra történő hozzáférhetővé tétel” pedig a feltöltésre vonatkozna, amikor hozzáférhetővé teszünk egy tartalmat – e kettő ugye torrentezéskor egyszerre valósul meg).

A nagy gond az új szabályozással, hogy a korábbi gyakorlathoz és szabályozáshoz képest semmi újat nem hoz, vagyis a magáncélú másolás – letöltés – továbbra sem büntetendő. Ami viszont nehezen értelmezhető: annyiban enyhít a szöveg, hogy a feltöltést sem tekinti bűncselekménynek, ha az nem haszonszerzési célból történik – mint pl. egy fizetős megosztónál –, mivel ugye a felhasználók döntő többségükben közvetlenül nem látnak pénzt abból, hogy ők a használt technológia sajátosságai miatt megosztanak tartalmakat.

Hogy látja egy szakjogász?

Megkértem egy, a jogképviselőknél dolgozó elismert jogász szakembert, hogy fejtse ki, mi is a gond az új szabályozással. Dr. Grad-Gyenge Anikó, a ProArt Szövetség a Szerzői Jogokért szervezet tanácsadója a következőképpen válaszolt:

Az új Btk. érdemben nem változtat az eddigi gyakorlaton, ugyanis a magyar jogosultak és a jogosultakat képviselő szervezetek soha nem tekintették célnak a tömeges kriminalizálást, így az egyszeri fájlcserélőket sem üldözték, mivel a cél az ipari méretekben folytatott kalózkodás visszaszorítása. Ugyanakkor az új Btk. – sajnálatos módon – szakmailag egyáltalán nem egyeztetett szövege egy ezt a status quót megerősítő, de jogszabály-szövegezési szempontból nagyon gyengén megfogalmazott szabályt tartalmaz erre vonatkozóan, ami nem illeszkedik a Btk. terminológiájához, így nagyon komoly kihívás elé fogja állítani a jogalkalmazókat.

Értelmezésünk szerint az ún. „torrent-klauzula” nem mond mást, mint ami eddig is így volt: ha a többszörözés – letöltés – jövedelemszerzés célját közvetve sem szolgálja, az gyakorlatilag csak magáncélú többszörözés lehet, ami szabad felhasználási körbe tartozik, így eleve nem terjed ki rá a szerző engedélyezési joga. E cselekmény ilyen módon nem is lehet bűncselekmény. Azt pedig a jövőben is nagyon nehéz lesz értelmezni, hogy egy feltöltés (a szakzsargonban: lehívásra hozzáférhetővé tétel) milyen esetekben nem szolgálja jövedelemszerzés célját. Ugyanis minden feltöltés fő szabály szerint – és összhangban az uniós és nemzetközi joggal – engedélyköteles az Szjt. (szerzői jogi törvény) alapján. Amikor pedig ezt az engedélykérést elmulasztja a felhasználó, ott minimum az általa meg nem fizetett, elmaradt jogdíjat az ő oldalán jövedelemként kell tekinteni, vagyis nem lesz olyan feltöltés, ami ne irányulna legalább közvetve jövedelemszerzési célra. Tehát ez a cselekmény a jövőben is büntetendő a Btk. alapján, mert erre a kivételi szabály nem vonatkozik.

Nos, a fenti okfejtés utolsó része magyarázza meg azt némiképp, hogy hol is van a kutya elásva, bár minden érintett szereplő kissé másképp látja jogi szempontból a helyzetet – ez természetes is, ha ennyire hanyag a szövegezés.

Marad a káosz

Jómagam is hasonlóképp vélekedem, mint az idézett jogász. Ha valaki torrentet használ, eleve tölt is fel. A „torrent-klauzula” ugyan azt tartalmazza, hogy mindaddig, amíg nem szolgálja jövedelemszerzést, a feltöltés nem minősül jogsértésnek, ám ennek a megengedő szabályozásnak „véres a torka”, mivel ellentétes a szerzői jogról szóló törvény 16., illetve 17. paragrafusával, amely tételesen fel is sorolja a többszörözést és a terjesztést mint engedélyköteles tevékenységet, márpedig a torrentező nyilvánvalóan terjeszt a feltöltéssel.

Vagyis a törvényalkotók „hoztak is, meg nem is”: nem hangolták össze a magyar szabályozás különböző elemeit, és ennek az lehet a következménye, hogy adott esetben az adott értelmezőn (jogtulajdonoson, jogászon, bírón) múlik az, hogy miképp ítéli meg a helyzetet. A torrentezés esetében a fel- és letöltés egyidejűsége miatt egyébként is olyan bonyolult a helyzet, hogy igazán jó megoldás még nem született sehol a világon. Két esetben lehetséges tiszta helyzetet teremteni: vagy tiltják a letöltést is (mint pl. az Egyesült Államokban), vagy pedig engedélyezik a le- és feltöltést egyaránt, ám ez egyelőre – és valószínűleg a jövőben is – elképzelhetetlen.

Bár itt lett volna a lehetőség valamiféle konszenzust kialakítani jogilag is a torrentezés megítélésére, ez az alkalom kihasználatlan maradt. Magyarországon ugyan szerencsére „béke van” ilyen téren, nem folynak „kalózüldözések”, nagy akciók mindeddig jórészt a fizetős oldalak ellen indultak, ám ez nem a törvényeknek, hanem egyfajta tehetetlenségnek köszönhető. A következetlen szabályozás ugyanis lehetőséget ad arra, hogy ha egy érintetett, nagy súlyú fél érdekei úgy szolgálják, akkor egyrészt nagy erővel léphessen fel magánszemélyek ellen is, másrészt pedig megindítson egy mindenkit érintő kriminalizációs folyamatot, hiszen a homályos gumiszabályok ezt is lehetővé teszik.