Titkolózás

Mielőtt konkrétan magáról az ACTA-egyezményről lenne szó, vegyünk elő egy roppant súlyos, szinte minden fórumon előkerülő kifogást:

„Egyébként meg természetesen a konkrét egyezménnyel is vannak problémák szép számmal. Egyrészt természetesen ott van az, hogy teljesen titokban, a nyilvánosság kizárásával készült – az ilyesmi mindig rettenetesen bűzlik (és az a magyarázkodás, hogy miután kiszivárgott, azután közzétették, meg hogy közzétették a végleges szöveget, rettenetesen gyenge).”

Kalózpárt: A Kalózpárt véleménye szerint, ha valamit titokban, a nyilvánosság elzárásával csinálnak, ami tulajdonképpen közérdek, az nem demokratikus. Ami ebben a történetben a legfelháborítóbb, hogy a titkos tárgyalásokat „természetes szokásnak” nevezik.

Szakértők: A helyzet az, hogy minden nemzetközi szerződést (különösen a kereskedelmi jellegűeket) „titokban” kezdenek el tárgyalni – ami praktikusan azt jelenti, hogy a nyilvánosság számára nem hozzáférhető valamennyi tervezet és szövegváltozat (ideértve a tárgyaló felek tárgyalási álláspontját az egyes rendelkezések kapcsán). Az ACTA-val kapcsolatos megállapodás az volt, hogy csak akkor lehet nyilvánosságra hozni a tervezeteket, ha ahhoz minden tárgyaló fél hozzájárul. Az EU és jó néhány tagállama (így Magyarország is) már a tárgyalások korai szakaszában amellett kardoskodott, hogy a folyamat transzparensebb legyen (többek között éppen azért, mert a „titkolózás” félreértésekhez vezet), ehhez azonban csak 2010 áprilisában – fél évvel a parafálás és másfél évvel az aláírás előtt – járult hozzá valamennyi partner. Az ACTA hatálybalépése azonban nem a parafálástól vagy az aláírástól, hanem a ratifikációktól függ, amely pedig Magyarországon az országgyűlés, az EU-ban pedig az Európai Parlament döntését is igényli, és amelyhez a társadalmi konzultáció is hozzátartozik (és amely folyamat még el sem indult Magyarországon).

Stef: Igen. Titkolózás, ködösítés, hatáskörök túllépése, a beavatottak.

Mezei Péter: Tagadhatatlan, hogy szükségtelen volna egy ilyen nemzetközi jogi dokumentum minden elemét és minden fázisában (pontosabban idő előtt) megismertetni a nagyközönséggel. Valójában ez a nemzetközi egyeztetéseknek tipikus velejárója. Ez az érvelés azonban legalább annyira hibás, mint helyes.

Egyrészt a dokumentum csak azt követően került nyilvánosságra, hogy azt többek nem hivatalos csatornákon kiszivárogtatták. Meglátásom szerint a felek, ha lehetőségük nyílt volna rá, a hivatalos publikálással sokáig vártak volna még.

A megállapodás körüli titkolózás más szempontból is különös jelentőséggel bírhat. A nemzetközi szerződések értelmezésének általános kereteit lefektető 1969-es Bécsi Szerződés szerint: „A szerződést jóhiszeműen, kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint, valamint tárgya és célja figyelembevételével kell értelmezni.” Abban az esetben azonban, ha ez az értelmezés „félreérthető vagy homályos értelemhez, vagy olyan eredményre vezetett, amely nyilvánvalóan képtelen vagy ésszerűtlen”, lehetőség van a szerződés előkészítő munkálatait vagy megkötésének körülményeit rögzítő dokumentumok igénybevételére. Ezek a dokumentumok azonban máig nincsenek nyilvánosságra hozva, holott nem egy kifejezés hordozza magában a homályos, vagy épp ésszerűtlen értelmezés lehetőségét.

Harmadrészt az ACTA a mi korunk nemzetközi szerzői jogi egyezménye. Az 1990-es években három kiemelkedő nemzetközi szerzői (illetve kereskedelmi) jogi egyezmény született: a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló TRIPS megállapodás 1994-ből, illetve a Szellemi Tulajdon Világszervezete, a WIPO égisze alatt kidolgozott két „internetszerződés” 1996-ból. Ezekben az években az internet épp hogy csak megkezdte világ körüli hódító útját, a web 2.0 megjelenésére pedig egyszerűen nem lehetett számítani. Ezek az egyezmények alapvetően rendben lereagálták a szerver-kliens architektúrájú web 1.0-ás környezetet. Az ACTA előkészítése 2008-ban kezdődött, tíz évvel a Google, kilenc évvel a Napster, hét évvel a BitTorrent, négy évvel a Facebook, avagy három évvel a YouTube vagy a MegaUpload megjelenését követően. Az internet nemcsak 1994-hez vagy 1996-hoz képest, de az említett szolgáltatások piacra lépése óta is hatalmas változásokon ment keresztül. Ebben a korban a társadalom tagjai már domináns szerepet követelnek maguknak a kulturális értékek terjesztésében. Ennek a követelésnek a figyelmen kívül hagyásával azonban nem lehet eredményes jogi dokumentumot alkotni. Ennek csupán egy, ám nagyon fontos szegmense a nyilvánosság. Korunk információéhes világában egy ilyen megállapodás és az annak korrekt alkalmazásához szükséges valamennyi egyéb dokumentáció időleges vagy teljes titokban tartása szükségképpen az ellenzők táborának gyarapodásához vezet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!