Problémafelvetés: kalózok és jogászok

Nemrég, az európai tüntetések előtt nem sokkal, megjelent egy blogbejegyzés az IT café oldalán, melyben a szerkesztő – röviden fogalmazva – azt igyekezett kifejteni, hogy habár a jelenlegi szerzői jogi helyzet elfogadhatatlan a digitális világban, így nagyon is helye van a változtatások követelésének, de a konkrét esetben a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodás (Anti-Counterfeiting Trade Agreement – ACTA) elleni tiltakozó akciók a szimpatikus vonásaik ellenére is értelmetlenek, az aktivistáknak inkább a nemzeti törvényhozásokra kellene nyomást gyakorolniuk a saját országuk szerzői jogi szabályozását illetően, mivel az ACTA ellen fellépni nem sok alapjuk van.

Ahogy az várható volt, bőven érkezett kritika az írás tartalmával kapcsolatban. Ezt a kissé szándékolt hatást vártuk is, és a hír fórumában olvasható hozzászólásokat látva úgy döntöttünk, hogy érdemes lenne az olvasók által felvetett kérdésekre, gyakorlatilag tipikusnak mondható kritikákra érdemi válaszokat adni. Ezért megkerestük azokat a magyar szakembereket, érintetteket, akikről úgy gondoltuk, hogy képesek világosabbá tenni a felmerülő problémákat, illetve tudnak érvelni az álláspontok mellett.

Végül úgy határoztunk, hogy a blogbejegyzés topikjában felvetett érdemi, tipikusnak mondható érveket vesszük elő kérdésként, ezekből készítettünk egy bizonyos mértékig szerkesztett, kiegészített válogatást, amelynek kommentálására többeket felkértünk. Igyekeztünk az egyezményt pártolók és az ellenzők fontos képviselőit is megkeresni. Az egyszerű körkérdés megszervezése azonban a vártnál kissé nehezebb lett, minden egyes esetben más és más okokból.

A budapesti tüntetés képei (Fotók: Krasznay Endre, IT café)

Sajnos nem sikerült a digitális részleteket illetően jelentős mértékben érintett jogképviselő szervezet, a ProArt más fórumokon már többször megszólaló szakértőit megnyerni, mivel ők úgy gondolták, hogy az adott kérdések inkább diplomáciai, politikai jellegűek, így ők ebben nem igazán illetékesek. Ahogy írták: „Mivel a kérdések jórészt olyan témákat érintenek, amelyek a magyar Kormányt is képviselő Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala hatáskörébe tartoznak, ezért javasoljuk, hogy forduljanak a kérdésekkel a Hivatal képviselőihez.”

Az SZTNH-t egyébként is fel kívántuk keresni, mivel e területnek ők az első számú felelősei. Esetükben sikerrel jártunk, ám itt is kell némi felvilágosítással szolgálnunk: a hivatalnál, illetve a hasonló feladatkörrel rendelkező egyeztetési platformnál, tanácsadó-javaslattevő testületnél (Hamisítás Elleni Nemzeti Testület – HENT) dolgozó szakértők készséggel álltak rendelkezésünkre, ám kérték, hogy válaszaikat ne hivatalos közleményként, véleményként értékeljük. Az indoklásuk elfogadható, ugyanis blogbejegyzésekre válaszolni valóban nem egy kormányhivatal dolga, másrészt jelen pillanatban egy folyamatban lévő ügyről van szó, melyről sem az SZTNH, sem a HENT nem akar ilyen módon hivatalosan nyilatkozni. (Más módokon egyébként megtették már, készítettek egy kiskátét, melynek az a célja, hogy világossá tegye az ACTA tartalmát, illetve a tüntetések hatására egy felvilágosítónak szánt közleményt is készítettek.) Ugyanakkor felkérésünket igen komolyan vették, ez látható a válaszokból, és mély szakmaiságra törekedve igyekeztek tájékoztatást adni. Az alábbi szövegben a jogászcsapatra hivatkozni elég nehézkesnek bizonyult, ezért – mindenféle más sugallattól mentesen, csakis az egyszerűség kedvéért – „Szakértők” néven jelöljük meg őket.

Örömmel fogadtuk, hogy dr. Mezei Péter, a Szegedi Tudományegyetem docense, a szerzői jog egyik elismert hazai szakértője, a témáról saját blogot vezető jogász készséggel állt rendelkezésünkre.

Nagyobb gondjaink inkább az ACTA-t ellenzőkkel voltak. Egyrészt nehéz volt feltalálni olyanokat, akit tudnak és akarnak is nyilatkozni. Végül két megkeresésünk járt sikerrel. Egyrészt megnyertük a budapesti tüntetésben szervezőként résztvevő Magyar Kalózpárt aktivistáját, László Zoltánt, illetve régi ismerősünket, Stefet, aki egyéb ismert kreatív tevékenységei mellett már évek óta igyekszik az ACTA káros hatásaira is felhívni a figyelmet. Ez utóbbi két válaszadó esetében azonban más problémáink akadtak. Ők láthatóan kedvelik a lakonikus, rövid válaszokat, amivel nem is lenne különösebb baj, de a tömörség időnként az érthetőség rovásra ment, így nem kis szerkesztői munka volt kihüvelyezni és olvashatóvá tenni a mondandó lényegét. De esetükben is úgy jártunk el, ahogy a kérdések alapjául szolgáló hozzászólásoknál: a szerkesztés során formai változtatásokat végrehajtottunk, de tartalmiakat nem. (A kalózpárti nyilatkozatoknál ez sajnos néha azt eredményezte, hogy kissé nehezen érthetőek a szövegek, illetve Stef a kifejtés helyett előszeretettel választja az utalást, így ezeket is meghagytuk.)

Lássuk tehát a kérdéseket és a válaszokat.

Titkolózás

Mielőtt konkrétan magáról az ACTA-egyezményről lenne szó, vegyünk elő egy roppant súlyos, szinte minden fórumon előkerülő kifogást:

„Egyébként meg természetesen a konkrét egyezménnyel is vannak problémák szép számmal. Egyrészt természetesen ott van az, hogy teljesen titokban, a nyilvánosság kizárásával készült – az ilyesmi mindig rettenetesen bűzlik (és az a magyarázkodás, hogy miután kiszivárgott, azután közzétették, meg hogy közzétették a végleges szöveget, rettenetesen gyenge).”

Kalózpárt: A Kalózpárt véleménye szerint, ha valamit titokban, a nyilvánosság elzárásával csinálnak, ami tulajdonképpen közérdek, az nem demokratikus. Ami ebben a történetben a legfelháborítóbb, hogy a titkos tárgyalásokat „természetes szokásnak” nevezik.

Szakértők: A helyzet az, hogy minden nemzetközi szerződést (különösen a kereskedelmi jellegűeket) „titokban” kezdenek el tárgyalni – ami praktikusan azt jelenti, hogy a nyilvánosság számára nem hozzáférhető valamennyi tervezet és szövegváltozat (ideértve a tárgyaló felek tárgyalási álláspontját az egyes rendelkezések kapcsán). Az ACTA-val kapcsolatos megállapodás az volt, hogy csak akkor lehet nyilvánosságra hozni a tervezeteket, ha ahhoz minden tárgyaló fél hozzájárul. Az EU és jó néhány tagállama (így Magyarország is) már a tárgyalások korai szakaszában amellett kardoskodott, hogy a folyamat transzparensebb legyen (többek között éppen azért, mert a „titkolózás” félreértésekhez vezet), ehhez azonban csak 2010 áprilisában – fél évvel a parafálás és másfél évvel az aláírás előtt – járult hozzá valamennyi partner. Az ACTA hatálybalépése azonban nem a parafálástól vagy az aláírástól, hanem a ratifikációktól függ, amely pedig Magyarországon az országgyűlés, az EU-ban pedig az Európai Parlament döntését is igényli, és amelyhez a társadalmi konzultáció is hozzátartozik (és amely folyamat még el sem indult Magyarországon).

Stef: Igen. Titkolózás, ködösítés, hatáskörök túllépése, a beavatottak.

Mezei Péter: Tagadhatatlan, hogy szükségtelen volna egy ilyen nemzetközi jogi dokumentum minden elemét és minden fázisában (pontosabban idő előtt) megismertetni a nagyközönséggel. Valójában ez a nemzetközi egyeztetéseknek tipikus velejárója. Ez az érvelés azonban legalább annyira hibás, mint helyes.

Egyrészt a dokumentum csak azt követően került nyilvánosságra, hogy azt többek nem hivatalos csatornákon kiszivárogtatták. Meglátásom szerint a felek, ha lehetőségük nyílt volna rá, a hivatalos publikálással sokáig vártak volna még.

A megállapodás körüli titkolózás más szempontból is különös jelentőséggel bírhat. A nemzetközi szerződések értelmezésének általános kereteit lefektető 1969-es Bécsi Szerződés szerint: „A szerződést jóhiszeműen, kifejezéseinek szövegösszefüggésükben szokásos értelme szerint, valamint tárgya és célja figyelembevételével kell értelmezni.” Abban az esetben azonban, ha ez az értelmezés „félreérthető vagy homályos értelemhez, vagy olyan eredményre vezetett, amely nyilvánvalóan képtelen vagy ésszerűtlen”, lehetőség van a szerződés előkészítő munkálatait vagy megkötésének körülményeit rögzítő dokumentumok igénybevételére. Ezek a dokumentumok azonban máig nincsenek nyilvánosságra hozva, holott nem egy kifejezés hordozza magában a homályos, vagy épp ésszerűtlen értelmezés lehetőségét.

Harmadrészt az ACTA a mi korunk nemzetközi szerzői jogi egyezménye. Az 1990-es években három kiemelkedő nemzetközi szerzői (illetve kereskedelmi) jogi egyezmény született: a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló TRIPS megállapodás 1994-ből, illetve a Szellemi Tulajdon Világszervezete, a WIPO égisze alatt kidolgozott két „internetszerződés” 1996-ból. Ezekben az években az internet épp hogy csak megkezdte világ körüli hódító útját, a web 2.0 megjelenésére pedig egyszerűen nem lehetett számítani. Ezek az egyezmények alapvetően rendben lereagálták a szerver-kliens architektúrájú web 1.0-ás környezetet. Az ACTA előkészítése 2008-ban kezdődött, tíz évvel a Google, kilenc évvel a Napster, hét évvel a BitTorrent, négy évvel a Facebook, avagy három évvel a YouTube vagy a MegaUpload megjelenését követően. Az internet nemcsak 1994-hez vagy 1996-hoz képest, de az említett szolgáltatások piacra lépése óta is hatalmas változásokon ment keresztül. Ebben a korban a társadalom tagjai már domináns szerepet követelnek maguknak a kulturális értékek terjesztésében. Ennek a követelésnek a figyelmen kívül hagyásával azonban nem lehet eredményes jogi dokumentumot alkotni. Ennek csupán egy, ám nagyon fontos szegmense a nyilvánosság. Korunk információéhes világában egy ilyen megállapodás és az annak korrekt alkalmazásához szükséges valamennyi egyéb dokumentáció időleges vagy teljes titokban tartása szükségképpen az ellenzők táborának gyarapodásához vezet.

Mi kötelező, és mi nem

Az ACTA mellett szólhat az, hogy döntő részben nem ír elő kötelezettségeket az aláírók számára, csak lehetőségeket említ meg. De sokan úgy vélik, épp itt van a kutya elásva. Egy hozzászólás szerint:

„Persze, értem én, hogy lehet azt mondani, hogy a magyar szabályok módosítása »nem szükséges«, de ugyanakkor nagyon is lehetséges, sőt, lehet azt mondani, hogy akkor most »harmonizálunk«. Szerintem alapelvárás lenne, hogy ha szabályozás születik valamiről, akkor abban az egyértelműen elmebeteg ötletek ne lehetséges alternatívaként, hanem egyértelműen tiltott dolgokként jelenjenek meg.”

Kalózpárt: Tulajdonképpen a fenti hozzászólaló véleményével egyet lehetne érteni. Konkrétan nem kötelez, de a szerződés szellemisége szükségesé teszi ezt. Az aláíró felek persze megtehetik a saját és még felhasználó-ellenesebb törvényhozást, de ez nem indok arra, hogy a jelenlegi kifogásainknak ne adjunk hangot.

Az ACTA a cenzúrát jobban lehetővé teszi. Valóban, az általános szűrésre való kötelezés EU-ellenes, de „önként” persze lehet szolgálni a hatóságokat. Mint ahogy ezt az EU is engedi.

Figyelmeztetés nélküli tömegmegfigyelés, amely ütközik az Alapjogi Chartával: Az ACTA arra kötelezi az internetszolgáltatókat, hogy a gyanítható „elkövetők” személyes adatait megosszák a jogalkalmazóval (hatósággal), ugyanúgy, ahogy ez a jelenleg hatályos szerzői jogokat biztosító direktívában is van, ami egész Európában nagyon sok gondot okoz az állampolgároknak. Ennek a direktívának a gyakorlati hatásait soha nem becsülték fel, és a felülvizsgálati eljárás is csak most kezdődik. Már most vannak bizonyítékok, amelyek bemutatják a megközelítésmód helytelenségét. Például Németországban és az Egyesült Királyságban ügyvédek és feltételezett jogbirtokosok ezt akarták felhasználni ártatlan felhasználók elleni kényszerítő taktikájukban. A megszerzett információt arra használták fel, hogy kapcsolatba lépjenek a fogyasztókkal és peren kívüli „egyezséget” ajánljanak fel nekik, vagyis vagy fizetnek, vagy bíróság elé citálják őket.

Szakértők: Ezzel kapcsolatban két fontos dolgot kell látni.

Egyfelől az ACTA aláírása (a szöveg végleges megállapítása) még nem jelenti a kötelező hatály elismerését (a tulajdonképpeni ratifikációt), de már az aláírásra való felhatalmazásban is rendelkezni kell a szerződés és a belső jog összhangjának megteremtéséhez szükséges feladatokról. Az 5/2012. (I. 20.) ME határozat [amelyben a miniszterelnök felhatalmazást ad az illetékes minisztereknek az ACTA végleges szövegéről szóló tárgyalásokon való részvételre – a szerk.] nem irányoz elő hazai jogszabály-módosítást (mivel erre nincs is szükség), és az EU képviselői is hangsúlyozzák, hogy kezdettől fogva az volt az európai pozíció, hogy az uniós jognak ne kelljen az ACTA miatt változnia.

Ami az ACTA opcionális rendelkezéseit illeti: a nemzetközi szerződések tárgyalása során bevett gyakorlat, hogy amiben a felek nem tudnak megállapodni (jelen esetben általában azért, mert az EU tárgyalói nem fogadták el a szigorításra irányuló ötleteket más tárgyalópartnerektől), azt „may provision”-ként, azaz választhatóan hagyják benne a szövegben, ami a gyakorlatban a rendelkezés megjelenítéséhez ragaszkodó tárgyaló felek számára tett engedményt jelent – de a rendelkezést ellenző fél értelemszerűen a legritkább esetben fogja „önként” végrehajtani a kérdéses szabályt. Az „egyértelműen elmebetegnek” titulált opcionális rendelkezések tehát nem „ötletadóként” funkcionálnak, hanem éppen ellenkezőleg: azt jelzik, hogy mik azok, amikbe valamelyik tárgyaló fél nem ment bele – és várhatóan ezt követően sem fog.

Stef: Ami nagy újdonság, az a pofátlan „global forum shopping” és a demokratikus intézmények elkerülése (WTO/WIPO, EP etc.). Ha ezt megengedjük, akkor bezárhatjuk a demokráciát. Persze lehet azt mondani, hogy nincs ratifikálva, nincs még honosítva etc., meg ugye önkéntes a dolog, a magasabb korlátokat azért hozták, hogy egy későbbi időpontban harmonizáljanak, felfelé, ehhez tuti jól jön majd, hogy Magyarország túlteljesít, és akkor a többi lemaradót lehet Magyarországhoz harmonizáltatni, míg Magyarország majd harmonizál olyat, amiben ő maradt le.

MP: Szerencsésnek tartanám a fenti kritikát megfordítani. Ha egy nemzetközi megállapodás csak kötelezettségeket ír elő, akkor az ahhoz csatlakozó országoknak nem lenne semmilyen opcionális választási lehetősége a normák nemzeti átültetése során. Ezzel két dolgot lehetne elérni: 1. senki sem csatlakozna a megállapodáshoz; 2. a megállapodást még komolyabb kritika érhetné. Vegyünk egy példát: az ACTA korábbi szövegtervezetei konkrétan bevezették volna a sokak által elítélt fokozatos válasz rendszerét [graduated respons: ezt a rendszert emlegetjük a köznyelvben „három dobásod van” néven – a szerk.]. Az ACTA végül nem tartalmaz kötelező előírást ezzel összefüggésben, habár tagadhatatlanul megteremti ennek a kereteit. Én mégis inkább félig telinek látom a poharat, semmint félig üresnek. A tárgyaló felek inkább elérték, hogy ne legyen kötelező a fokozatos válasz, semmint „azért rakták bele ezt a puha szabályt, hogy kiszúrjanak az internetezőkkel”.

Nagyon fontos és megfontolandó ellenérveket említ az egyik hozzászólás:

„Én csak azt nem értem, hogy ha a hivatalos álláspont szerint abszolút semmi sem változik az ACTA-hoz való csatlakozással, akkor miért kell csatlakozni? Ugyanis a hivatalos magyarázat meglehetősen zavaros: azt állítja, hogy azzal, hogy Magyarország aláírta ezt, más országokban erősebb védelmet kapnak a magyar szellemi termékek: csak hát azt nem nagyon fejtik ki, hogy ezt így hogy – a magyar aláírás nem fog változtatni a kínai törvényeken.”

Kicsit tovább bontva: ha az Európai Unió, illetve a tagállamok valóban arra törekedtek a tárgyalások során, hogy a meglévő jogszabályokon ne kelljen lényeges mértékben változtatni, akkor valójában miért van szükség az új egyezményre?

Kalózpárt: Hát ezt mi sem értjük.

A másik: ha Magyarország számára a kézzelfogható haszon a magyar szellemi termékek hatékonyabb védelme más országokban, akkor mit kezdünk majd az ACTA-t alá nem író, illetve be nem tartó országokkal?

Kalózpárt: Azokkal nem sokat, illetve talán a jogászaink erre is találnak egy paragrafust. Pl. ha az adatcsomagok az internet valamelyik európai szerverén keresztül mennek, akkor joguk lesz cselekedni.

Az árukereskedelemben viszont lehetséges, hogy a Kínából jövő árut, ami Dél-Amerikába van címezve, a hamburgi kikötőben lefoglalják.

Szakértők: A tárgyalásokat az USA és Japán kezdeményezték annak érdekében, hogy olyan harmadik országokban, ahol a szellemi tulajdonjogok érvényesíthetősége igen alacsony szintű, az ACTA szabályai segítségével ezen a helyzeten változtathassanak. Az EU részvétele politikai okból volt fontos, nem pedig azért, hogy Európában is „szigorítsanak” a szabályokon: ha valamennyi fejlett gazdaság részt vesz a tárgyalási folyamatban, az EU nem engedheti meg magának, hogy kimaradjon a nemzetközi szabályalkotásból – a részvétellel pedig az ACTA tartalmának kialakítására is hatással lehetett. A cél kezdettől fogva az volt, hogy olyan megállapodás jöjjön létre, aminek az EU szabályai már most is megfelelnek. Kicsit a „ha nem tudsz ellene tenni, állj az élére” filozófia is tükröződött ebben (persze az EU sosem „sürgette” a tárgyalásokat). Az más kérdés, hogy ha sikerül olyan államokat is az ACTA-hoz való csatlakozásra késztetni, ahol a hamisítás és a kalózkodás az európai iparnak is komoly problémákat okoz, az hozzáadott értéket fog jelenteni az európai versenyképességre nézve is.

Az ACTA-t alá nem író országokkal (sőt: az azt nem ratifikáló országokkal) az ACTA alapján nem lehet semmit kezdeni – a tárgyalók célja azonban az, hogy a csatlakozók száma növekedjen. Már a tárgyalóasztalnál is ültek egyébként olyan államok, ahol az ACTA hatálybalépése valóban változást jelenthetne (bár ez nem garantált) a mai helyzethez képest (pl. Mexikó, ahol a metró minden egyes megállójában hamis és kalóz termékeket értékesítő árusok lepik el a szerelvényt).

Stef: Azokat majd a Special 301-gyel [az USTR (United States Trade Representative) jelentése, ami az USA kereskedelmi külpolitikáját leginkább befolyásoló dokumentum a szellemi jogok területén – a szerk.] kényszeríti az Egyesült Államok az „önkéntes” kooperációra, bilaterális kereskedelmi egyezményekkel megtámasztva. Lásd: például EU/India, EU/Cariforum, EU/Kanada.

MP: Márpedig a hivatalos indokolásnak igaza van annyiban, hogy ha valaki a megállapodást aláírja, akkor annak révén, illetve azon keresztül minden más szerződő ország területén az ACTA szerinti fokozottabb jogvédelem illetheti meg a magyarokat. Az olvasói kritika annyiban indokolt, hogy a megállapodást a Kínai Népi Köztársaság nem hiszem, hogy egy ideig alá kívánná írni. Így Kínában természetesen nem fog változni a magyar művek helyzete.

Visszatérve azonban a kiindulóponthoz: a nemzetközi jog célja a harmonizáció. Azzal, ha már az aláíró országok egy része továbbfejleszti a nemzeti jogát, már elért valamit az ACTA. Személyes véleményem szerint az ACTA messze nem lesz olyan sikeres nemzetközi megállapodás, mint más szerzői jogi dokumentumok.

Visszaélések

Az egyik nagy félelem, hogy a tág keretek nagy visszaélésekre adnak lehetőséget, sőt egyesek szerint ez volt a célja a nyilvánosság kizárásával megfogalmazott ACTA létrehozásának, a kontrollálhatatlan, kvázi törvényes jogérvényesítés:

„A legfőbb probléma, hogy amivel valaha vissza lehetett élni, azzal vissza is éltek az emberek, a jogvédő hiénák meg főleg. De még csak ennyire messze sem kell menni, hiszen a szerzői joggal minduntalan visszaélnek a kiadók – lásd még: kisgyerkőc első lépései levideózva, majd annak eltávolíttatása a YouTube-ról, mert a háttérben a TV-ben zene megy.

Nem szabad a hiénák jóindulatára bízni semmit, mert garantáltan nem lesz jó vége. Ha egy apró lehetőséget meghagynak nekik, hogy valakinek az adatait megszerezzék, megteszik; ha egy apró lehetőséget meghagynak nekik, hogy egyesek internetkapcsolatát felfüggesztessék, megteszik.

Semmi ilyesmit nem szabad megengedni nekik”

Kalózpárt: Igen, az ACTA még nem törvény, de egy olyan keretszerződés, amire majd lehet hivatkozni a törvények megváltoztatásánál. A jogalkotási folyamat úgy kezdődik, hogy előbb vannak közös irányelvek, majd fokozatosan ehhez igazítják a törvényeket. A nemzetközi jogban is hasonló, csak ezt nem az érintettek egyik felének a bevonásával és a másiknak a kizárásával kellene hozni.

Szakértők: A példa szerinti eset (YouTube) valóban visszaélésszerű jogérvényesítésnek tűnik, nem tudom, hogy hazai-e a példa, az a jogosult döntése és felelőssége, hogy milyen esetekben lép fel a műve jogosulatlan felhasználása ellen. Mindenesetre a szerző azon jogát, hogy rendelkezzen műve felett, és jogsértő használata ellen felléphessen (akár a legegyszerűbb és mindenki számára legkevésbé fájdalmas értesítési-eltávolítási eljárás útján), azt senki nem vonhatja kétségbe. Ha a szerző helyébe képzeljük magunkat, ha mondjuk egy dalt írunk, és azt egy gagyi termék reklámjához felhasználják az engedélyünk nélkül, vagy egy fotónkat egy obszcén vagy egy szélsőséges nézeteket valló csoport felhasználja, akkor valószínűleg szeretnénk olyan eszközökkel bírni, amely lehetőséget ad ezen engedély nélküli felhasználások megakadályozására, leállítására.

Az adatszerzés egyébként nem olyan egyszerű, ezt az uniós és hazai adatvédelmi jogszabályok nem teszik lehetővé és erre az ACTA sem kötelez. Az internetkapcsolat felfüggesztésének lehetősége nem is szerepel az ACTA-ban.

Stef: Habár Magyarországon valóban legális a magáncélú másolás, de az ACTA tartalmaz kitételeket a „segédkezésre és felbujtásra”. Az ISP-k simán beférnek a segédkezők közé, az önkéntes kooperációjuk meg szintén szabadságkorlátozó hatású. Nem vagyok torrenthuszár, mégis tudom támogatni a szerzői jogi abolicionistákat, mivel nem az a kérdés, hogyan tudunk monopóliumokat bebetonozni, hanem az, hogyan tudunk alkotókat jutalmazni. Ezt már régen mondjuk:

http://fcforum.net/charter_extended

http://fcforum.net/en/sustainable-models-for-creativity

MP: Meglátásom szerint a fenti kritika egysíkú és elfogult. Az ACTA által alkalmazott feltételes módot lehet tág kereteknek értékelni, de annak tartalmát hazánk vonatkozásában az Európai Unió meglévő előírásai már kitöltötték tartalommal. A szerzői jogosultak érdekérvényesítő szerepe folyamatosan nő, ez tagadhatatlan. Persze szerencsére a fogyasztói oldal is egyre hatékonyabban artikulálja a véleményét. Egyelőre e két érdekoldal nem ugyanolyan mértékben kerül meghallgatásra a jogalkotói oldalon. Mégsem látok esélyt arra, hogy a kritikát megfogalmazó személy által elfogultan hiénáknak nevezett jogvédő szervezetek az Európai Unióban olyan pozíciókhoz juthatnának, mint az Egyesült Államokban.

A szerzői jogokat védők kettős magatartására utal egy hozzászólás, mely egy valóban tapasztalható következetlenségre hívja fel sokadszorra a figyelmet:

„A tüzet és a vizet nem lehet egyazon hordóba bezárni, mert annak a vége magasnyomású gőz és robbanás lesz. A jogvédők egyrészt próbálják kriminalizálni a letöltőket, másrészt prekoncepciók alapján megadóztatják őket nonszensz és igazságtalan formában. Ez a kettő így együtt nem életképes és etikus gyakorlat. Vagy tessék a büntetőjog eszközeivel fellépni hatékonyan és igazságosan, vagy tessék adóztatni koncepciók alapján a pöcegödörbe dobva az ártatlanság vélelmét, ám akkor tessék benyelni letöltéseket. Nem lehet lehúzni valakit és a Gulágra is bezárni, mert előbb-utóbb elfogynak a fogyasztók, és a táborlakók nem fogják megnézni, megvenni, meghallgatni az új és zömében kommersz és igénytelen bóvliáradatot.”

Kalózpárt: Ugyan nem ez áll az ACTA-ban, de ez lenne a hatása és következménye. A zeneipar az internet fejlődését elaludta, mert eddig kényelmesen tudta behajtani a nyereséget. Új üzleti modellek után kellett volna nézzen, mint pl. az Apple tette, s az iTunesszal valóságos „aranybányát” fedezett fel. Úgy tűnik, hogy kreatív internetes üzleti modellek kitalálása helyett sokkal egyszerűbb a lobbicsoportok igénybevételével a politikusokat befolyásolni. Vagy már ez is összeesküvés-elmélet? Hát nem. 2-3 klikkel az interneten az összefüggések hamar megtalálhatók, csak ezek nem jelennek meg a kormányok hivatalos állásfoglalásaiban.

Szakértők: Ebben a hozzászólásban keveredik magáncélú másolást kompenzáló üreshordozó díjak kérdése és a jogosulatlan felhasználások, a szerzői jogi jogsértések elleni fellépések kérdésköre.

A magáncélú másolás a szabad felhasználás egyik esete a hatályos szerzői jogi törvény szerint [Szjt. 35. § (1)]. Az Szjt. alapján a szerzői jogi védelem alatt álló műről magánszemély által történő másolatkészítés – amennyiben az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja – mentesül az engedélyezési és jogdíjfizetési kötelezettség alól.

A magáncélú másolás miatt a szerzőket ért vagyoni hátrány kompenzálására szolgál az ún. üreshordozó díj [Szjt. 20. § (1) A rádió- és a televízió-szervezetek műsorában sugárzott, a saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítők műsorába belefoglalt, valamint a kép- vagy hanghordozón forgalomba hozott művek szerzőit, előadó-művészi teljesítmények előadóművészeit, továbbá filmek és hangfelvételek előállítóit műveik, előadó-művészi teljesítményeik, illetve filmjeik és hangfelvételeik magáncélú másolására tekintettel megfelelő díjazás illeti meg.]. A törvény azokat a gyártókat és importőröket kötelezi e díj megfizetésére, akik az üreshordozókat az országba behozzák.

A letöltés többszörözésnek minősül, azaz amennyiben a magáncélú másolás feltételei fennállnak [jövedelemszerzést nem szolgálhat stb., ld. Szjt. 35. § (1)], a szerzői jogvédelem alatt álló tartalmak letöltése – feltéve, hogy az alapul szolgáló műpéldány jogszerű forrásból származik – nem illegális, hanem a szabad felhasználás esetkörébe tartozik.

Amennyiben valaki jogsértő módon, a szerző engedélye nélkül más módon felhasználja a szerzői jog által védett művet, pl. feltölti és ezáltal mások számára hozzáférhetővé teszi vagy terjeszti azokat, akkor szerzői jogi jogsértést követ el, amely ellen a szerzői jogi jogosult felléphet, és igénybe veheti a polgári jogi vagy a büntetőjogi jogérvényesítési eszközöket.

Látni kell azonban, hogy a jogosultaknak nem célja az egyes torrentező felhasználók ellen eljárásokat (és különösen nem büntetőeljárásokat) indítani; céljuk azok ellen fellépni, akik ilyen illegális szolgáltatások működtetéséből tesznek szert vagyoni előnyre (akár pl. reklámbevételek vagy sms-fizetések útján). Fontos még, hogy egy büntetőeljárásban, miután a nyomozóhatóság a nyomozást befejezi és az ügyészség vádat emel, a büntető bíróság az elkövetett tettel arányos büntetést szabjon ki. Erős túlzás a „letöltők” börtönbe küldésével példálózni, hiszen ilyen ítélet még nem született, és a fentiek miatt nem is reális ilyennek a meghozatala.

Egyébként megjegyezzük, hogy már elérhető a kormany.hu weboldalon az új Büntető Törvénykönyv tervezete, amely nem hogy szigorítja, de enyhíti a szerzői jogok megsértésére vonatkozó büntető tényállást azzal, hogy a tervezet szerint csak a 100 ezer Ft feletti vagyoni hátrányt okozó jogsértés minősülne bűncselekménynek, egyébként szabálysértés valósul meg. Természetesen ez még csak tervezet, de egy irányt már mutat.

Összegezve: fontos, hogy az üreshordozó díj (a bejegyzés szerinti „megadóztatás”) nem az illegális felhasználások miatt a jogosultakat érintő károk, bevételkiesés miatti kártérítés, hanem a magáncélú másolás mint szabad felhasználás kompenzációja.

MP: A fenti kritikára nehéz érdemi választ adni. Egyrészt azért, mert szándékosan torzít. Általánosságban beszélni a jogsértőkről nem helyes. Országonként és szervezetenként változhat a jogvédők tevékenysége. A letöltőket nem „kriminalizálják” hazánkban, a legtöbbször csak akkor indul büntetőeljárás, ha a felhasználó bizonyíthatóan a nyilvánosság számára hozzáférhetővé is tette a jogvédett tartalmakat. Megjegyzem: a BitTorrent világában a letöltés és a visszaosztás résztevékenysége nehezen különíthető el egymástól.

Azt sem árt tudni, hogy a büntetőeljárás fentiek szerinti beindítását a (szerzői jogi ÉS büntetőjogi) törvény teszi lehetővé. Tehát nem a jogvédők önkényes joggyakorlásából fakadnak a büntetőperek, hanem a jogalkotó akaratából.

Másrészt az adóztatás kifejezéssel sem tudok egyetérteni. A véleményt kifejtő olvasónak illene megjelölnie, mire gondol. Ha az üreshordozó jogdíjra gondol, akkor ennek kritizálása előtt az olvasónak érdemes elolvasnia az Alkotmánybíróság ez irányú határozatát, amely alkotmányosnak (arányos, megosztott társadalmi teherviselésnek) találta az üreshordozó jogdíjat. Ráadásul szerintem épp az az érv hibás, miszerint egyetlen üres hordozó megvásárlásával a felhasználók automatikusan jogot szerezhetnének végtelen számú engedély nélküli felhasználásra.

Miről is szól valójában az ACTA elleni mozgalom?

Egy általános kérdés, amelyet már sok száz, a témával kapcsolatos vélemény összegzése alapján fogalmaztunk meg, és amely nem annyira szakmai, inkább politikai. Pontosabban a manapság gyakran tapasztalható bizalmatlanságból fakad, egy olyan, nem csak hazánkban érezhető tendenciát jelez, aminek alapvető jellemzője, hogy nagyon sokan a politikai döntéseket, a döntéshozók működését figyelve hajlamosak arra a meggyőződésre jutni, hogy minden törvény, szabály csakis egyetlen célt szolgál: a politikai elit hatalmát, befolyását erősíteni, a közösség érdekeinek szolgálata elsikkad, vagy fel sem merül.

Ebből fakadóan a fenti meggyőződés hívei minden szabályozást csakis úgy képesek értelmezni, hogy az valójában csak arra szolgál, hogy a laza, rugalmas jogi keret a későbbiekben nagyon sokféle politikai, illetve ezzel összefonódó gazdasági szándéknak megadja a megvalósítás lehetőségét.

Az ACTA-ra visszatérve és magyarul: erősen tartja magát a vélemény, hogy az egyezmény konkrétumokat alig tartalmazó, keretmegállapodás jellege arra való, hogy lehető legnagyobb mértékben megadja az aláíró országok aktuális vezetőinek azt a lehetőséget, hogy kedvükre értelmezve a szöveget, korábban nem ismert szigorításokkal lépjenek fel bizonyos cselekményekkel, viselkedésekkel szemben (a sokat emlegetett lehetőségek: a fájlmegosztás büntetésének szigorítása, illetve a szolgáltatók „befenyítése” stb.).

Ez a vélekedés önmagában nem nagy újdonság, hogy csak egyetlen konkrét példát mondjak: a civil jogok védői szinte az összes megfigyelési esetben, ahol az egyénnek a korábbinál szorosabb kontrollal kell szembenéznie – értsd ez alatt a bármilyen törvény vagy közösségi akarat nyomán végrehajtott gyakorlatot (kamerák, tartalomszűrés az interneten, a digitális kommunikáció lehallgatása stb.) –, mindig elmondják, hogy ezek a lépések Pandora szelencéjének bizonyulhatnak, mivel ha kiépül egy megfigyelési infrastruktúra, akkor később nagyon nehéz, talán lehetetlen lesz ellenőrizni, hogy bizonyos érdekcsoportok nem a saját céljaikra használják-e fel a rendszert.

Kalózpárt: Igen ez valóban paranoid szcenáriónak tűnik, csak a kérdés, hogy kik félnek jobban? Az emberek, akiket lefigyelnek, vagy azok az érdekszférák, akik a hatalmukat féltik? Általában, akik titokban tárgyalnak, azok valamitől félnek. Félnek a hatalmuk elvesztésétől. Az emberiség történetében elérkezett az a pillanat, mikor a véleményformálás monopóliumát már nem tudják a gazdasági és financiális érdekszférák a médiák befolyásolásával a kezükben tartani. Tulajdonképpen ez a legnagyobb veszteségük, ettől félnek.

Szakértők: Az ACTA-megállapodás kialakulásának, tárgyalásának és tartalmának semmi köze nincsen a mai magyar kormány tevékenységéhez. A tárgyalások 2007-ben kezdődtek és 2010 második felében zárultak le, a rendelkezések túlnyomó többségét pedig az EU képviseletében az Európai Bizottság képviselői tárgyalták. A tagállamok csupán a büntetőjogi rendelkezések kapcsán jártak el „önállóan”, de ott is a mindenkori elnökség képviselte az egyeztetett álláspontot.

Az ACTA-nak egyébként az „állami kontrollhoz” vajmi kevés köze van: a kritika általában arra irányul, hogy a szolgáltatók, az ISP-k (a szerzői jogi jogosultak és a közös jogkezelők „magánrendőrségévé válva”) figyelik majd meg az egyszerű felhasználókat. Ez a feltételezés sem állja meg a helyét, de még az aggály maga sem állami adatgyűjtést feltételez.

Az egyéb politikai természetű találgatásokra és összeesküvés-elméletekre (értelemszerűen) nem térnénk ki, mivel itt most az objektív, szakmai válaszokat próbáljuk meg összegyűjteni.

Annyit azért talán még érdemes megjegyezni, hogy ha valaki a saját jogát nagyon szigorítani szeretné, azt ACTA nélkül is megteheti (természetesen az egyéb nemzetközi vagy uniós kötelezettségvállalásoknak megfelelően). Ez történt pl. Franciaországban is, ahol nem kellett ACTA az Hadopi-törvény elfogadásához.

MP: Azzal egyáltalán nem értenék egyet, ha a nemzetközi dokumentumokat a „politikai elit” saját kénye-kedve szerint értelmezné. Meglátásom szerint azonban erre jelenleg nincs sok esély. Hazánk vonatkozásában, mint említettem, a büntetőjogi passzusok nemzeti döntést igényelnek, minden más esetben az európai színtéren dőlnek majd el az esetleges intézkedések. Jelenleg annyira sok garanciális biztosíték létezik az Európai Unióban, hogy szerintem az átlagos felhasználók alapjogainak a sérelme nem képzelhető el.

Még egy összefoglaló jellegű, de igen sokak által osztott vélemény: „Amúgy az egész egyezmény baromi súlyos konkrétumdeficitben szenved, és egyáltalán nem tűnik túlzónak az a felvetés, hogy ha egy lobbi le tud nyomni a nemzeti törvényhozások torkán egy ilyen titokban készült egyezményt, akkor azt is el tudja érni, hogy a meglehetősen homályos szabályokat is az ő kedvük szerint értelmeztessek.”

Kalózpárt: Ha szükség van egy nemzetközi keretszerződésre, akkor azt a vélt jogsértők jogai figyelembevételével, azaz a nemzetközi emberjogi charta szellemében szülessen. Az még nagyobb baj lenne, ha az ACTA konkrét szigorításokat írna elő, de ez nem ok arra, hogy most ezt elfogadjuk.

Szakértők: A nemzeti törvényhozások torkán még nem nyomott le senki semmit, hiszen ez legfeljebb a ratifikációval történhetne meg. Az ACTA szabályai pedig a nemzetközi szerződések „átlagos” konkrétumszintjéhez képest semmiben nem marad el. Vannak kötelező és opcionális szabályai, valamint meghatározza a viszonyát az egyéb érintett nemzetközi jogi normákhoz és a felek belső szabályozásához. Az ACTA-t magát konkrét jogérvényesítési ügyekben egyébként sem kellene értelmezni – rendelkezései a szerződő felek belső jogszabályain keresztül válnak alkalmazhatóvá.

MP: Az ACTA nem lett a nemzeti törvényhozások torkán lenyomva. Az EU tagállamai vonatkozásában a megállapodást kormányok írták alá, nem a „törvényhozás”. Másrészt, amíg a bíróságok függetlenül működnek egy országban, kiváló ellensúlyát fogják képezni az esetleges „nyomásra” elfogadott törvényeknek.

Az sem meglepő a mai politikai környezetben, hogy megjelennek a nemzetközi megállapodásokkal szembeni fenntartások, indokolni ugyan nem szokás őket, de az érzelmi hangoltság szempontjából döntő fontosságúak:

„Arról meg nem is beszélve, hogy minden ilyen nemzetközi megállapodás a csatlakozott államok jogalkotóinak a kezét is megköti. Mivel ellehetetleníti a valóban előremutató szerzői jogi és iparjogi reformokat, minden ilyen nemzetközi megállapodás 2X veszélyesebb, mint bármilyen az adott országon belül meghozott szabályozás.”

Kalózpárt: Valóban az egyes országok szerzőjogi és iparjogi reformjai az utóbbi években nem a technikai fejlődéshez igazodtak, inkább restriktívebbek lettek. A hagyományos pártoknak ez nem volt fontos, és pont ezért alakultak meg számos nyugat-európai országokban a kalózpártok. Egyre többen felismerték, hogy a nemzetgazdaságnak sokkal többet ártanak azok a törvények, amelyek a szellemi kreativitást megfékezik, mint azok a letöltések, melyek egy szórakoztató iparnak állítólagos kárt okoznak.

Szakértők: Az ACTA a szellemi tulajdonjogok tartalmára (időtartamára, terjedelmére, stb.) nézve semmilyen rendelkezést nem tartalmaz, így ha valóban „szerzői jogi és iparjogi reformok” születnek majd, azokat az ACTA nem fogja akadályozni.

[NB. A néhányak által szorgalmazott „reformoknak” nagyobb gátját jelentenék olyan más nemzetközi megállapodások, amelyek a szellemi tulajdoni rezsim alapjait alkotják (pl. Párizsi Uniós Egyezmény, Berni Uniós Egyezmény, TRIPS megállapodás).]

Stef: Azt hozzátenném, hogy a nemzetközi kereskedelmi egyezmények nagyon nehezen felbonthatóak. Ha megnézzük, a berni egyezmény több mint száz éve köti gúzsba a szerzői jog terén az alkotók kezét, illetve engedi az alkotók kizsákmányolását, és kilátásban sincs, hogy két évszázaddal ezelőtti kereteket hozzáigazítsunk egy teljesen megváltozott világhoz.

MP: Erre a megállapításra nem tudok érdemben reagálni, mivel nem látom, mire kíván célozni a kommentelő. Esetleg arra, hogy a nemzeti jogalkotóknak reformokat KELLENE véghezvinniük? A nemzeti szellemi tulajdonvédelmi jogszabályok jelentős részét befolyásolják a nemzetközi dokumentumok. Nemzeti szinten kevés reformot lehetne kivitelezni anélkül, hogy az ne feltételezné a nemzetközi normákkal való összhang megteremtését. Közvetlen példával élve: az internet világában a szerzői jog reformjára – például ahogy azt Jessica Litman javasolja: a többszörözés jogának teljes eltörlése, illetve a terjesztés jogának megerősítése révén – egyszerűen nem lehet sort keríteni a globális és regionális szerzői jogi normák miatt.

Az ellenérzések talán legfontosabbját foglalja össze egy hozzászólás, mely általánosságban utal arra, hogy miért a nagy ellenszenv: „Egyébként meg az ügynek [az ACTA elleni tiltakozó mozgalmaknak] a szimbolikus jelentősége is komoly: arról van szó, hogy a társadalom azt üzeni egy vékony, szellemi tulajdonjogokon élősködő rétegnek, hogy húzzon el a fenébe, ill. ugyanezt az üzenetet kapjak meg a folyton mindenféle plusz jogosítványra ácsingózó kontrollmániás politikusok is.” Vagyis – habár nincs jogosítványom lefordítani mások mondatait, és igazából nem is kell – egyre hevesebb a tiltakozás a fokozódó állami kontrollal szemben.

Kalózpárt: A kormányok ellen is megmozdulnak az emberek, de nálunk talán az egzisztenciális lét veszélyeztetésének az okai és problémái a társadalomban fölülírják a emberjogi kérdéseket. Talán a kormány ellen is fordulnának, ha ebben a témában valami látványos per vagy rendőrségi akció lenne, mint ezt a svéd kalózpárt megalakulása is bizonyította. Az ACTA viszont egy egyetemes internetes közösség összefogására ad alkalmat, és az olyan kis közösségek, mint a magyar, ebből erőt és bizalmat merítenek. Persze az is motiválja a lázadókat, hogy itt nem a helyi politikusok ámokfutásáról van szó, hanem egy globális gazdasági és tőkeérdekről.

Szakértők: Szimbolikus érvekkel és ellenérzésekkel nehéz vitatkozni. Ezek az indulatok valójában nem az ACTA tartalmát érintik.

Stef: Simán fellépnek azok ellen is a tisztelt állampolgárok, tavaly például a médiatörvénnyel kapcsolatban sötétedett el az internet, többször vonultak utcára az emberek alkotmányos és szólásszabadságos aggályokkal – vagy csak én álmodtam.

Az oroszok pont most tettek arra javaslatot, hogy a közvetítők legyenek felelősök.

MP: Erre a kérdésre lehetetlen volna röviden válaszolni. A szerzői jog megszüntetését célzó bármiféle javaslat elvetélt ötlet. Ne higgye senki, hogy ha a jelenlegi rendszert felszámolnánk, ne egy szűkebb kör kezében összpontosulna a szellemi alkotások felhasználásának ellenőrzése.

Csak egy példával élve: én nagy híve vagyok a fogyasztók által alkotott tartalmaknak (user generated content), de ettől még nem kívánok beülni a moziba egy YouTube-videó megtekintése céljából. A terjesztés kereteit megreformálta az internet, az alkotásét szerintem nem. Ennek megfelelően a szerzői jog azt is biztosítja, hogy a lehető legkreatívabb tartalmak jussanak a piacra. (Más kérdés, hogy sajnos ez a mindennapokban nem feltétlenül igaz.)

A szerzői jog féktelen szélesítésével pedig magam sem értek egyet. Nem hiszem, hogy a világ jobb lesz a szerzőknek attól, hogy még szélesebb jogokat kapnak, hiszen e jogok gyakorlása az esetek többségében a kiadók, filmelőállítók, hangfelvétel-előállítók stb. kezében van. Én az internetes környezetben sokkal inkább az olyan modelleket tartom indokoltnak, amely a verseny szabadságára épít, ahol a fogyasztók a tartalmakhoz akadályok nélkül hozzáférhetnek – ezért cserébe viszont fizetnek! Álságos az olyan retorika, ami szerzői jogon élősködőknek nevezi a társadalom vékony rétegét, illetve a politikusokra hárít minden felelősséget, miközben a fájlcserélés és társai által nyújtott ingyenességről a fogyasztók többsége nem kíván lemondani. Sajnos szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy ez a helyzet változhat-e. Az ACTA szerintem nem fogja tudni csökkenteni a jogellenes felhasználások mértékét, miközben a felhasználókon sem látom, hogy ténylegesen hajlandóak lennének nyitni a tartalomipar felé.

Jogsérelmek

Egy fontos megállapítás, mely arra igyekszik rámutatni, hogy mint ha az ACTA-ból hiányoznának a hamisítási ügyben vádlottként szereplők jogainak ismertetései:

„De végigolvasván az ACTA-egyezményt, nem találtam arra semmiféle utalást, hogy milyen jogai vannak a »jogsértő« félnek. Vagy nincsenek jogai? Minden megindított eljárás a »jogsértő« fél elmarasztalásával végződik?”

Stef: Hát ez lenne a cél. Íme az én kontribúcióim:

http://www.ctrlc.hu/~stef/blog/posts/acta_-_gyarmatos%C3%ADt%C3%A1s.html

és

http://amexrap.org/fal/kedves-agi

„Ha netalántán a »jogsértő« fél ártatlan, akkor ki fedezi az eljárás során keletkezett költséget?

Ha a »jogsértő« fél pert akaszt az állam nyakába, mert jogtalan eljárást indítottak ellene – mert lehet ilyen is – az ACTA mögött álló kereskedelmi szövetség fedezi az eljárási költséget. Vagy ez is csak egy irányba történik? Ha pénzt kapok, akkor az jó, ha nem, majd állja a tagállam saját költségén megterhelve a saját költségvetéséből?”

Kalózpárt: Igen, ahogy az előbbi kérdésekben is felmerült, az ACTA-val szemben az a kifogás, hogy a jogtulajdonosok és jogkezelők érdekeinek a szellemében született, az állítólagos jogsértőkről az ártatlanság elvét háttérbe szorítja.

Szakértők: El kell különíteni az egyes eljárástípusokat. Teljesen más szabályok (és eljárási garanciák) érvényesülnek egy polgári perben, mint a büntetőeljárásban vagy a vámhatóság eljárása során. Az ACTA egyébként számos utalást tartalmaz az alperes/eljárás alá vont személy/az áru birtokosa, bejelentője, tulajdonosa pozíciójának és jogainak tiszteletben tartására nézve. Általános jelleggel ilyen a 6. cikk (1) bekezdésében a visszaélés elkerülésének kötelezettsége, a (2) bekezdésben a „valamennyi résztvevő fél megfelelő védelme”, de másutt is vannak ilyen szabályok (pl. 18. cikk). De még ezeknél is fontosabb talán azt kiemelni, hogy az ACTA nem alkalmazható közvetlenül, és minden államban rendelkezésre állnak azok az eljárásjogi garanciák, amelyek a „védekező” oldalon lévő személy jogait védik. Mind a polgári peres eljárás, mind a büntetőeljárás hazai szabályai számos szabályt tartalmaznak erről, és ezeket az ACTA esetleges hatálybalépése esetén ugyanúgy alkalmazni kell majd.

A költségviselés kérdését polgári eljárások kapcsán a 9. cikk (5) bekezdése rendezi – összhangban a magyar perjogi szabályozással is (ti. hogy a pervesztes fél viseli a költségeket).

Az „ACTA mögött álló kereskedelmi szövetség” kifejezés pontos tartalma nehezen értelmezhető, de az biztos, hogy ilyen „egyetemes kötelezettségvállalás” nem szerepel a megállapodásban. A kártérítési követeléseket az esetlegesen jogalap nélkül pereskedő szerzői jogi jogosultakkal szemben lehet érvényesíteni, ha pedig egy állam élt vissza pl. a büntetőhatalmával, akkor az adott állammal szemben lehet a kárigényt előterjeszteni.

MP: Az ACTA az én megítélésem szerint is elég korlátozott mértékben tesz említést a felhasználók alapvető jogairól, mind anyagi, mind eljárásjogi értelemben. Ennek ellenére a megállapodást nem lehet úgy olvasni, hogy ha az valamiről nem tesz említést, akkor az nincs, már nincs, vagy épp sosem volt. A felhasználók alapvető jogait globális (pl. ENSZ), regionális (pl. Európai Unió, Európa Tanács) és nemzeti (pl. alkotmányok és alacsonyabb szintű törvények) normák eddig is biztosították. Ezeket a továbbiakban is tiszteletben kell tartani. Ami a költségviselést illeti, a kritikát egyoldalúnak, torzítónak érzem. Az az előírás, hogy a pervesztes fél fizeti a nyertes fél költségeit is, sok országban régóta ismert szabály. Nem az ACTA vezeti be ezt. Az pedig, hogy alapesetben mindenki maga viseli ügyvédei költségét, ugyancsak természetes. Felhívnám azonban a figyelmet az ACTA alábbi passzusára (12. cikk 4. bekezdés):

„A felek gondoskodnak arról, hogy bíróságaik – az ideiglenes intézkedések tekintetében – megkövetelhessék a kérelmezőtől az ésszerűen fellelhető bizonyítékok bemutatását, amelyek révén kellő bizonyosságot szerezhetnek arról, hogy a kérelmező jogait megsértik, illetőleg ilyen jogsértés bekövetkezhet; valamint hogy az alperes védelmére és a visszaélés megakadályozására alkalmas biztosítékot vagy ezzel egyenértékű garanciát követelhessenek a kérelmezőtől. Az említett biztosíték vagy garancia nem tarthatja vissza az érintetteket ésszerűtlen mértékben az ideiglenes intézkedésekre irányuló eljárás igénybevételétől.”

Arra az esetre tehát, ha a kérelmező valójában szándékosan rosszul járt el, a nemzeti jogalkotó előírhatja, hogy a bíróságok kötelezzék a kérelmet előterjesztőt az alperes „kártalanítására”.

Egy fontos részlet az ACTA-ból, mely sokaknál kiverte a biztosítékot:

„A felek gondoskodnak arról, hogy bíróságaiknak jogában álljon adott esetben a másik fél meghallgatása nélkül (inaudita altera parte) ideiglenes intézkedéseket elrendelni, különösen akkor, ha a késedelem valószínűsíthetően helyrehozhatatlan kárt okozna a jogosultnak, vagy ha bizonyíthatóan fennáll a bizonyítékok megsemmisítésének veszélye. A felek gondoskodnak arról, hogy bíróságaiknak a másik fél meghallgatása nélkül lefolytatott eljárásokban ideiglenes intézkedések elrendelésére irányuló kérelem esetén jogában álljon haladéktalanul eljárni és indokolatlan késedelem nélkül határozatot hozni.”

Hogy is van ez?

Kalózpárt: Ha egy törvény visszaélésekre ad lehetőséget, akkor vissza is fognak élni vele.

Szakértők: Ez egy nagyon speciális rendelkezés nagyon speciális (polgári jogi jogérvényesítés során, tehát nem büntetőeljárásban felmerülő) esetekre, ami a kontextusból kiragadva szerepel itt. Előfordulnak olyan esetek, amikor az elhúzódó pereskedés során a folytatódó jogsértés (itt jellemzően nem a torrentezőkről van szó, hanem pl. szabadalmak vagy védjegyek bitorlóiról) nagyon nagy károkat tud okozni – nem nehéz belátni, hogy nem sok vigaszt jelent egy jogosultnak, ha hosszú évek után megnyer egy pert, de az eljárás időtartama alatt a jogsértő végig folytatta a tevékenységeit, illetve ezalatt eltüntette a bizonyítékokat (és adott esetben felszámolás alatt van, vagy simán felszívódik).

Ilyenkor bizonyulnak hasznosnak az ún. ideiglenes intézkedések, ami azt jelenti, hogy a bíróság (és csak a bíróság), ha úgy látja, hogy az erre okot adó körülmények fennállnak (tehát nem automatikusan) megtilthatja bizonyos tevékenységek folytatását addig, amíg nem születik végleges döntés a jogsértésről. Ez az eszköz már a most hatályos magyar jog alapján is alkalmazható, a „feleslegesen” elrendeltetett ideiglenes intézkedések esetén pedig az alperes akár kárigénnyel is élhet (sőt, néha csak biztosíték adása fejében rendelik el az ideiglenes intézkedéseket). A másik fél meghallgatása nélkül hozott ilyen döntések a „nagyon sürgős” esetekben alkalmazhatók (ez igen ritka, és nagyon komoly feltételei vannak, amihez a „bizonyítékokat” a kérelmező jogosultnak kell szolgáltatnia), ettől függetlenül pedig meg is fellebbezhetők, és a hatályos uniós (és magyar) jog alapján ez a mai napon is alkalmazható – az ACTA-tól függetlenül.

A lényeg még egyszer: 1. ez polgári jogi jogérvényesítés (nem büntetőeljárás), 2. csak az ideiglenes intézkedés (amely soha nem prejudikál a jogsértés megtörténtének megállapítása kapcsán, tehát nem szankcionál) elrendelése előtt lehet kivételes esetben eltekinteni a másik fél meghallgatásától, de ez ellen is van jogorvoslat, 3. ez abszolút nem a „torrentezők világa”, hanem a kereskedelmi csatornákba kerülő hamis vagy kalóz áruk „terjedésének” megakadályozására szolgál.

Stef: Ez a rész, a „voluntary private police” nagyon gáz (http://www.edri.org/files/magyar_sajtokozlemeny_EDRi_jelentes.pdf). Ezért is nem „kereskedelmi”, hanem „mixed agreement”: „So ACTA is presented as a mixed agreement. The rules for that can be found in the Nice Treaty. Under (Nice) Treaty establishing the European Community art 133.6 “the negotiation of such agreements shall require the common accord of the Member States”. Common accord: the EU member states do have a veto.”(Idézet innen.)

És az is nagyon zavaros, hogy kinek volt felhatalmazása bizonyos részeket tárgyalni. A Bizottság ezt nem tehette, mivel ez a tagállamok kompetenciája, a Tanács részéről pedig állítólag egy „friends of the presidency” nevű csoport tárgyalta ezeket a tételeket, szintén nem teljesen tisztázott kompetenciákkal.

MP: Ez a rendelkezés valóban erőteljesnek hat, de ez már jelenleg is az Európai Unió joganyagának a része [lásd: Jogérvényesítési irányelv 9. cikk (4) bekezdés]. Ami tagadhatatlan, az ACTA fenti előírásánál nem találunk konkrét biztosítékot a felhasználói érdekek védelmére. Ezúttal is azt mondom azonban, amit már korábban rögzítettem: attól, hogy az ACTA nem tesz említést ezekről a kérdésekről, a globális, regionális és nemzeti előírások ugyanúgy védik az egyszeri embert. Ezeknek minden ország köteles érvényt szerezni.