Új hozzászólás Aktív témák

  • Bad Pritt

    nagyúr

    A legutóbbi Play Watch Listen podcast-ben (ez az, ahol Alanah Pearce, Troy Baker, Mike Bithell meg Austin Wintory beszélgetnek) volt szó a nextgen töltésidőről is és amit én is gondolok egy ideje, azt ők is említették itt, miszerint nem akkora gond minden játék esetében, ha van töltőképernyő.
    Persze, vannak játékok, amiket jó pörgetni, de főleg a sztori orientált játékoknál tudatos döntés, hova tesznek töltőképernyőt vagy akár cutscene-nek álcázott töltést, ügyes fejlesztők számára segít a történetet elmesélni.
    A másik példa, amit én érzek jónak, az a soulslike játékok töltőképernyője halál után. Kell, mert az előtte lévő idő, legyen akár bossharc, vagy egy hosszabb szakasz, amit bonfire nélkül toltál le, mentálisan rendkívül fárasztó tud lenni és ilyenkor az a fél, egy perces töltésidő segít lenyugtatni az idegrendszert. Érdekes megfigyelni, hogy az igazán nehéz bossharcok előtt mennyi build up időd van, hogy összeszedd magad, Orphan of Kos előtt egy hosszú barlangon kell végigfutni, Nameless Kingnél ugyan az aréna előtt van a bonfire, de maga a harc a belépésed után jóval később kezdődik, berepül a sárkány, köröz, ilyesmi.
    De ott az ellenpéldám, a Cuphead pont a gyorsasága miatt működik, pörgeted az egy-két perces bossharcokat és így leszel egyre jobb, ott jó lesz a minél alacsonyabb töltésidő.

    Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

Új hozzászólás Aktív témák