Új hozzászólás Aktív témák

• #74822 Miklós315 aktív tag

  Új Válasz 2024-02-04 11:48:12 #74822

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Miklós315

  aktív tag

  Station Eleven (Tizenegyes állomás)

  Túlértékelt, csalódást keltő középszer.
  Az írás szörnyen elnagyolt: aránytalan és hangsúlytalan (sztori, karakterek, szövegkönyv), semmi eredetit nem tartalmaz, témák tömegét hagyja parlagon heverni, hogy inkább a semmivel múlassa a játékidőt, végül ordítóan szájbarágós.
  A cast kirívóan kvóta-checklist, de ez a kisebbik hiba, az írás mellett eltörpül, mindazonáltal minden együtt az 'aktuális', 'felejthető', 'nem időtálló' minőséget határozza meg.
  Az alapul szolgáló könyvről is megosztó véleményekbe futottam: vagy istenítik vagy silányozzák. Nem tudom, mennyire tértek el a könyvtől/követték hűen a könyvet, de nálam a sorozat az utóbbi felé billent.

  Spoileresen...
  Karakterek.
  Az "érzelmi zsarolás"-ra alapul MINDEN karakter. Nincs kibontva, elmélyítve, csak egy érzelemfűtött mozzanat által meghatározott, együttérzést kikényszerítő képként scikkelték fel az összes karaktert. A múltjuk (kb. zéró nap körül) és jelenük (kb. 20 év múlva a zéró naphoz képest) önmagába záródó, levegőben lógó, következetlen vicc. Egymáshoz való viszonyulásaik, a történetív egy átlagos szappanopera ívével jellemezhető: akinek, amikor akivel kell, találkozik, és különösebb mélység nélkül tovább is lendül a történet.
  Pl. Tyler. Elvált az anyja, így alig ismeri az apját, aki szerette, de nem volt mellette eleget, majd miután meg is halt / és beütött a kataklizma is, egy durcás szociopataként vinnyog kb. 10 évesen, majd megrendezi a saját halálát, hogy eltűnjön (10 évesen, egyedül, minden tudás/készség nélkül - és persze túlél), hogy aztán 20 év múlva egy öngyilkos gyerekszekta élén lássuk újra, aki szóban, közvetlenül megfenyegeti a másik főszereplőt, Kirstent ("elpusztítom a Szimfóniát"), aki véletlenül egyedül őt nem tudja megölni (lol), majd egyrészt végig azzal áltatnak, hogy "meg fog halni/haldoklik", de nem (a terminátor is megirigyelné, lol), másrészt elhangzik, hogy "10 éve védi a Szimfóniát" (wtf??), majd ennyiben marad ez a szál is, és hipp-hopp, reptéri békülés anyucival, és mindenki szétszéled...Happy End.
  Pl. Kirsten. Kb. 9 éves, magára marad a kataklizma beütésekor, de egy eléggé tesze-tosza, mégis mindenhez értő, gazdag felnőtt (10ezer dolcsit költ a boltban, később vadászik, húst kezel, 'orvos' is lesz, bár sosem tudjuk meg, hogyan, mert csak a nem-orvosi etapot látjuk a "kórházban") társaságában éldegél kb. 1 évet, majd szétválnak, egyedül reked, túlél, majd a mozgó színtársulatnál köt ki, és nő fel, de úgy hivatkozik magára, mint Rambóra ("én magam is veszélyes voltam"... az oké, hogy látjuk 9 évesen vadászni, csapdát állítani, meg kést dobálni, de 20 évvel később egy terminátorként küzd...egyedül a színész-csapatból), amúgy meg veszteség-nosztalgia a köbön (nyilván gyászol, mégis "az élet megy tovább" szindróma), de ennyi. Semmit nem tudunk meg róla. Színész-Rambó. És vége a sorozatnak, Happy End.
  Pl. Carl. Valaha színész volt, de már CEO-tanácsadó, meleg, majd a reptér tirumvirátusának dominánsa. Happy End, vége a sorozatnak.
  Üres klisé-héj minden főbb szereplő, a mellékszereplőkről pedig még ennyit sem tudunk meg. Nem kerülnek közel, mert ismeretlen-érdektelen senkik. Mind.

  Prófécia.
  Miranda saját gyerekkori traumáját kiírja magából egy képregénybe, amely egy-egy példánya Tylerhez és Kirstenhez is kerül. Kirsten állandóan olvassa, de nem merül föl semmilyen következmény. Tyler viszont megvalósítaná a benne foglaltakat ("vesszen a múlt", "vízalattiak"), csak épp miért is? Sosem tudjuk meg, mert sosem merül fel tisztázandó kérdésként.
  Végül, mintha mi sem történt volna, mindenki elsétál a naplementébe...
  Pedig érdekes kérdéskör, hogy az elég idősek még emlékezhetnek, és akár átmenthetik a múlt civilizációját, az ifjak számára viszont a 'jelen' lesz a természetes szocializációs közeg, ha úgy tetszik, nincs hiányérzetük a múlt felé. Ez minden posztapokaliptikus setup esetén adott probléma- és feszültségforrás. Itt szlogenként el-elhangzik a képviselt álláspont, de egy érdemi vita a miértekről, motivációkról, stb. (érvek!!) nem zajlik le sem csoporton belül, sem csoportok között. Amikor kibontakozhatna, akkor egy-egy mondattal állást foglal egyik-másik épp színen lévő szereplő, és kész is.
  A társadalomfilozófia tehát hiányzik a sorozatból.
  Teljesen úgy lengi be a szériát a 'prófécia' köde, mint a Trónok harcában az Éjkirály: beváltatlan ígéretként, impotens blöffként fedi be a sekélyes szappanoperát. Füst láng nélkül.

  Sztorivezetés.
  Az idősíkok közti össze-vissza ugrálás nettó modorosság, amivel többnek akar látszani, mint ami valójában. Tartalom, mélység tekintetében igen csekély, és a lehetséges csavarokkal, rejtélyekkel is hanyag slendriánsággal bánik a sorozat (pl. a 'próféta' korai leleplezése, a 'prófécia' ismert volta és jelentéktelensége), ezért semmi nem indokolja, hogy ne lineárisan haladjon a történet.
  A Shakespeare-hivatkozás szájbarágós giccsként telepszik rá a semmi eredetiséget nem felmutató történetre (családi dráma, vö. Hamlet). Hovatovább hazug is, hiszen Tyler, az anyja, az apja, végül Carl teljesen más szintű dinamikában vannak: se hatalom, sem kisemmizés, sem szerelmi háromszög, csupán egy ócska házasság világvége idején + egy meleg ismerős.
  Végül telis-tele van jótékonyan átugrott kérdésekkel (pl. hogyan élnek túl a gyerekek egyedül), ami apró gond, hiszen lehetne máshol a hangsúly, csak épp nincs hangsúly..., továbbá teljesen irreális forgatókönyv-megkívánta helyzetekkel (pl. a reptér vagy a szingapúri szálloda sem tör ki pánikban, mindenki halál nyugodt mindenhol..., de az apartmanház recepciósa is a pultra hajolva fagyott meg/halt éhen...??). Fércmű.

  Jó hosszúra sikerült (szerettem volna "érvelve anyázni"), rövidre is zárom: egy B-kategóriás női ponyva szintjét nyújtó blöff.
  Mondjuk imdb 7.6; sokak szerint egy sorozat 8.0 alatt óvatosan közelítendő. A részletesebb ajánlások viszont nagyon pozitívak, ezért a kelleténél nagyobb csalódást keltett. Kár érte.

  "Szerintem."

Új hozzászólás Aktív témák