Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Rickazoid

    addikt

    válasz wxppro #235 üzenetére

    És akkor a tapasztalat mellett ott a fantázia, ami a kreativitás másik lényeges eleme. Ha nem tudsz elképzelni valamit, ami talán addig nem is létezett, nem is tudod megalkotni, így nehéz feltalálni új dolgokat, amikre addig talán senki nem is gondolt, de még a véletlen felismerést is nehéz alkalmazni. Jó példa talán a szemüveg és a távcső, fantázia nélkül hiába a véletlen felismerés, hogy az üveg képes lehet nagyítani, abból sosem lett volna szemüveg és a távcső, ha valaki nem tudja elképzelni, hogy a szemei elé rögzítve a megfelelő lencsét jobban láthat majd vele vagy nagy távolságra elláthat vele, ha egymás mögé teszi őket egy csőben. Bár nem tudom, hogy ugyan az találta-e fel ezt a kettőt, de gondolom távcső előbb volt.

    [ Szerkesztve ]

    Erkölcstelen csíkot húzni a másik krumplifőzelékébe csak azért, hogy legyen egy szünet.

  • Cathfaern

    nagyúr

    válasz wxppro #235 üzenetére

    A tapasztalat nem más, mint információ. Egy szakácsnak több tíz éve van arra, hogy megtanulja, hogy milyen étel milyen más étellel megy jól. A tanulásnak egy része tanító/tankönyvek segítségével történik, egy másik része próbálgatás útján. Az előbbi triviális gépeknél is, hiszen ugyanaz, mint ha beprogramoznánk a dolgokat (vagy valamilyen olyan nyelven, amit megért, átadjuk neki), a második része pedig a beprogramozás alapján történő kísérletezéssel megoldható, amit utána valamilyen formában ellenőrizni kell (ha receptkészítésről van szó, akkor nyilván ez egy emberi tesztelő lesz, de ez nem az MI hiányossága, hanem a szenzoroké).
    A kérdés az, hogy milyen eredményre vezetne az az egyszerű módszer, hogy a beprogramozott ismeretek alapján egyfajta szűrési eljárással kizárjuk azokat, amik nem mennek egymáshoz (illetve mivel ez nem feltétlenül bináris érték, ezért ami X értéknél kevésbé megy egymáshoz), és a maradékból random válogatva ételeket hozunk létre (továbbá figyelembe lehet venni létező recepteket, és azok összetevőit random változtatva). Így egyértelműen új recepteket hozunk létre, a kérdés az, hogy a selejtarány milyen lenne egy valós szakácshoz képest.
    Hangsúlyoznám, itt arra alapozunk, hogy annyi ismeretanyagot betáplálunk a gépbe, amit egy szakács az tanulóévei során megtanul. Ami nyilván iszonyatos meló, és hatalmas adatbázis, emiatt az egész erőforrás igénye is meglehetősen nagy. De miért várnánk el egy géptől, hogy ugyanannyit teljesítsen, mint egy valós szakács, ha csak jelentősen kevesebb információval rendelkezhet?

    U.I.: Az elején azt írtam, hogy a beprogramozás triviális, azért természetesen annyira nem az. Maga az elv igen, de pl. azt, hogy egyes kajáknál mit és hogyan tároljunk le, az már macerásabb. Felvetődhet az a probléma is, hogy mit hogyan mérjünk, mert tipikusan azt, hogy mennyire megy a lekvár a főtt krumplihoz, nehéz számszerűsíteni. Itt ezért valamiféle relatív mértéket kéne használni, ahol az egymástól való távolság a mérvadó, és nem a konkrét érték.

    U.I.2: a fenti "néhány sor" arra a kérdésre keresi a választ, hogy a kreativitás és a fantázia nem más-e, mint megfelelően sok tapasztalat és "véletlen" próbálkozás összessége. Nyilván a véletlen szó nem jó rá, mivel a tapasztalat segítségével a lehetséges értékeket már nagyon erősen előszűrtük.

    [ Szerkesztve ]

  • Cathfaern

    nagyúr

    válasz wxppro #240 üzenetére

    Minden számszerűsíthető. Szerintem az agyban is valamilyen értékek tárolják az információt... kapcsolatok, energiaszintek, stb... ezek elvileg mind mérhető dolgok. Gyakorlatilag nem tudjuk igazán, hogy mit mérjünk. Attól még, hogy te nem tudod számszerűleg megmondani, hogy valami mennyire savanyú, attól az agyadban még létezhet erre egy konkrét érték... Persze elle fel lehet hozni érvként, hogy ha az agy számszerűsítve tárolja azt, hogy mi mennyire savanyú, akkor miért van az, hogy egyik ember számára valami még nem az, másnak meg már igen. Ennek oka a szenzorok eltérősége: maga a megismerés folyamán is kerül emiatt eltérés a rendszerbe (azaz amikor az illető élete során többféle savanyú dolgot megkóstol), illetve az újraméréskor is (amikor megkóstolja azt a dolgot, amiről el kell dönteni, hogy mennyire savanyú). Illetve a mérési rendszer eredményét sok más egyéb dolog is befolyásolhatja... az emberi érzékelési rendszer mindent relatívan mér, semmit se abszolút módon, ez igaz. De ettől még tárolódhatnak értékek az agyban, csak azokat mindig valamihez viszonyítjuk, és nem önmagukban nézzük.

  • Rickazoid

    addikt

    válasz wxppro #240 üzenetére

    Igazából a számszerűsítés lehetetlenségével nem értek egyet, ha elég mélyre megyünk, szembetalálkozunk azzal, hogy minden molekulákból áll, már ami az általunk észlelt világot illeti. Lényegében a mi ízlelésünk és szaglásunk is molekulákat azonosít, ezért van, hogy bizonyos szagokat nem érzünk, míg a kutyák igen, sőt az erősség se mindegy, ők ugye akár többszáz méterről is megéreznek valamit, mert míg mi csak nagy mennyiségű molekula esetén érzünk egy szagot, illetve csak nagy különbségeket érzékelünk, addig a kutyáknál a küszöb sokkal kisebb, emellett azonosítani tudnak olyasmit is, amit mi nem.
    Számítógépes rendszerekkel ez leutánozható lehet, ha készítünk egy eszközt, ami képes elemezni a beáramló molekulákat és akár egyenként azonosítani őket, majd mindegyiket eltárolni egy kóddal. Innentől pedig az ízek és a szagok nem mások, mint kódsorozatok. Ez akár már ma is kivitelezhető lenne, csak lehet nem érné meg a költségek miatt. De ez után akár lehetséges lenne molekuláról molekulára felépíteni valamit. Annak a kulcsa viszont már a nanotechnológia egy időben távoli változata lesz, amikor a kvantum-szinten működő gépek képesek lesznek az anyag és az energia manipulálására. Az azonban biztos, hogy ez már nem bináris számrendszerre fog alapozni, hanem egy egyelőre kidolgozatlan technológiára, hisz kvantum-szinten nincs olyan, hogy valami 0 vagy 1, ott csak valószínűségek vannak. Igazából feltehetőleg a valódi mesterséges intelligencia is valahol itt fog kezdődni, amikor már elég bonyolult gépeket lehet készíteni, amik nem válnak külön szoftverekre és hardverekre.

    Erkölcstelen csíkot húzni a másik krumplifőzelékébe csak azért, hogy legyen egy szünet.

  • Rickazoid

    addikt

    válasz wxppro #243 üzenetére

    Attól, hogy nem ismeri egy gép az érzést, még képes lehet analizálni a molekulákat és mindegyiket eltárolni. Mint írtam, leutánozható az ízlelés és a szaglás. Ez persze nem azt jelenti, hogy úgy fog "érezni" a gép, mint egy ember, csak hasonlóan az emberhez, felismerheti a molekulákat és eltárolhatja azokat. A reakciói erre viszont már utánzások lennének, ezt korábban is írtam, egy gép maximum utánozni tudja az embert (ahogy egy papagáj is "beszél"), de attól még nem ér fel hozzá.
    Szerintem az is elérhető, csak épp a megközelítés nem jó, a gépnek ahhoz, hogy tényleg intelligens legyen, gépként kell működnie, nem emberi viselkedést utánoznia, mert nincs benne semmi, ami emberre emlékeztetne. Akkor lehetne intelligens, ha teljesen önálló és egyedi módon működne az intelligenciája, kicsit sem hasonlítva az emberi agyhoz és intelligenciához. Ha már úgy működne vagy úgy viselkedne, mint egy ember, akkor nem gépről beszélnénk, hanem egy organikus lényről, ami hozzánk hasonló DNS-sel lett tervezve.

    Erkölcstelen csíkot húzni a másik krumplifőzelékébe csak azért, hogy legyen egy szünet.

  • Rickazoid

    addikt

    válasz wxppro #245 üzenetére

    Ami úgy viselkedik, mint mi, de kicsit sem hasonlít ránk, sem felépítésben, sem működésben, az csak utánoz minket. Ez lehet nagyon fejlett, nem feltétlen kell teljes intelligenciával rendelkeznie. Azonban intelligens gép is utánozhat minket, az intelligencia és az utánzás nem zárja ki egymást. Viszonyított intelligenciáról beszélhetünk nyilván, hisz egy madár is lehet nagyon intelligens, ha egy ágat lecsíp a fáról, hurkot csinál a végére, majd azzal piszkálja ki a fában lévő lárvákat olyan mélyről és pozícióból, ahová a csőre nem ér el. Meg nem mondom melyik ez a madár, de a lényeg, hogy önmagához képest intelligens. Egy állat ugye alkalmazhat olyan eszközöket, amiket akár mi is, hisz a felépítése bizonyos mértékben hasonló, illetve az agya is hasonlóan működik, pontosabban a működése feltehetőleg azonos, csak a komplexitás tér el. De egy gép alapvetően más, így logikus a felvetés, hogy a ma ismert gépek soha nem lehetnek képesek olyan intelligenciára, mint mi, pusztán imitálhatják azt, akár egy saját intelligenciával, ami merőben el kéne, hogy térjen a miénktől, hisz semmi közös nincs bennünk. Még akkor sem lenne teljesen emberi az az intelligencia, ha teljesen emulálná az agy működését, mert attól még nem fájna a feje, nem fájna a hasa, nem lenne ezek miatt rosszabb hangulatban. Biztos meg lehetne oldani, hogy egyik alkatrészének meghibásodása esetén úgy reagáljon, mintha fájdalmat érezne, de ezzel csak utánozna minket, hisz egy gépnek nincs szüksége fájdalomérzetre, hisz egy hardverének meghibásodása nem fenyegeti adott esetben az "életét", ha elromlik egy kijelző vagy egy robotkar, az kicserélhető, de az ember szeme és keze nem pótolható (ma még ilyen egyszerűen, de ettől még akkor is fájdalmat fogunk érezni, ha már pótolható lesz, ugyanis az evolúció nem arra készített fel, hogy egy nap majd úgyis könnyedén javítják az emberi testet, hanem hogy ez nem történik meg, ezért kell nagyon óvatosnak lenni). Vagy vegyük a beszédet. Nyilván velünk csak úgy tudna kommunikálni, ahogy mi képesek vagyunk rá, de a saját kommunikációjának valami egészen másnak kéne lennie, hisz ez egy gép esetében nem hatékony, két gép emberi hasonlattal élve beleláthat egymás fejébe, minek beszélgetnének? És ugye az emberi gondolkodásmódnak ez is része. Például ha jól tudom egy busman számára nincs magántulajdon, így nincs is rá szava, nem is gondolkodik ebben, egy nálunk élő ember számára azonban igen körülményes és kimerítő lenne a kommunikáció, ha mellőzni kéne minden tulajdonnal kapcsolatos kifejezést, mert mi úgy gondolkodunk eleve, hogy ez az enyém, ez a tiéd. És ebben az esetben ugyanarról a fajról van szó, nincs semmilyen eltérés az egyedek kognitív képességei terén, az agyműködésünk is tökéletesen egyezik, mégis előjön, hogy különböző feltételek teljesülése esetén különböző módon történik a tudatos gondolkodás.
    Definiálni tehát jó lenne az intelligenciát (és a tudatot is), mert nélküle vagy nem lesznek képesek a tudósok létrehozni semmilyen intelligens (vagy tudatos) gépet, vagy nem fogják felismerni, ha létrehozzák, illetve nem lehet majd megkülönböztetni egy minket utánzó szimpla algoritmushalmazt egy intelligens géptől, ami viszont nem szükségszerűen viselkedik úgy, mint mi.

    [ Szerkesztve ]

    Erkölcstelen csíkot húzni a másik krumplifőzelékébe csak azért, hogy legyen egy szünet.

  • Dany007

    veterán

    válasz wxppro #253 üzenetére

    Persze, hogy elmélet. Ezért is próbáltam ennyire triviálisan leírni, vagy inkább ironikusan. :)
    Egyébként ha sikerülne atomról atomra, - vagy még elemibb részecskékkel - lemásolni akkor elvileg pontosan ugyan azt kapnád, mint az eredeti.
    Elvégre az az évek során megszerzett tapasztalat és miegymás is benne van az agyban. Része annak. Ergo ha azt 100%-ig pontosan lemásoljuk akkor is ugyan azt fogjuk kapni.
    Amire te célzol az talán a lélek akar lenni. Már ha erre úgy tekintünk aminek nincsen fizikai "megfogható" formája.
    De nagyon eltértünk már a realitásoktól! :)

  • Rickazoid

    addikt

    válasz wxppro #253 üzenetére

    Ha minden egyes atomját lemásolnád és pontosan úgy illesztenéd oda a többihez, ahogy az agyban is van, akkor egy tökéletes emberi agyat kapnál anélkül, hogy értenéd a működését. Ez azonban nem mesterséges intelligencia, itt ugye azon van a lényeg, hogy megoldani, hogy egy egész más felépítéssel, egész más működési elvvel elérni ugyan azt.
    Amúgy élő szervek létrehozásához elvileg nem is kéne pontosan másolni, illetve azt kéne, hanem pontosan érteni nem kéne minden egyes apró alkotóelem működését, ráadásul talán közelebb van, mint hinnénk, erre vannak is próbálkozások, egyik a sejtnyomtatás, hirtelen nem találtam a cikket, de itt egy videó meg még egy videó (na vajon ki találja ki a kutató származását?) és egy meg még egy weboldal.

    Amúgy szerintem a jövőt hosszú távon vagy a kvantumszámítógépek vagy a DNS alapú számítógépek jelenthetik, előbbit nehéz lenne elképzelni, utóbbi azonban ugye úgy működne, mint egy élőlény, lényegében az is lenne, ez esetben viszont mesterséges intelligenciáról már nem biztos, hogy beszélhetnénk, esetleg mesterségesen létrehozott intelligens lényről. A biológiai úton előállított számítógépek biztosan jobbak lennének a mostaniaknál teljesítményben és rugalmasságban, és közelebb vinnének minket az ember-gép összeolvadásához, inkább az, mint a mostani fémekből álló, nehéz és melegedő gépek. Ráadásul törékenynek sem kéne lenniük. De ez annyira távoli jövő, hogy azt hiszem nem érdemes tovább boncolgatni.

    [ Szerkesztve ]

    Erkölcstelen csíkot húzni a másik krumplifőzelékébe csak azért, hogy legyen egy szünet.

  • philoxenia

    MODERÁTOR

    válasz wxppro #260 üzenetére

    Gonosz leszek, meg is látszik..... ;] :D

    Mondjuk én meg a Nebulót és a Dunakavicsot szerettem....[link]
    Sőt, rencerváltás előtt bejöttek a Bohóc és egyéb szeletek, finomak voltak, míg a szüsár meg nem vette a céget, ami gyártotta őket....
    De a legjobban az olcsó bolgár befőttek hiányoznak, fillérekért voltak nagyon finomak....

    Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

  • philoxenia

    MODERÁTOR

    válasz wxppro #260 üzenetére

    Az élelmiszervegyészet elég bonyolult lehet, az egyes szerves anyagok egy másra hatása különböző hőmérsékleteken más és más, a hevítési idő szintén erősen befolyásolja a dolgot, igen nehéz modellezni.... Persze nem is itt jön jól a gép, hanem az amúgy sokkal költségesebb kísérletek szimulációinál....
    Többszázszor drágább rántottát sütni számítógépen, mint a valóságban, de gépkocsikat ütköztetni többszázszor olcsóbb nyilván.....

    Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Új hozzászólás Aktív témák