Új hozzászólás Aktív témák

• #243 wxppro aktív tag Cathfaern #241

  Új Válasz 2011-02-21 21:46:59 #243

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  wxppro

  aktív tag

  válasz Cathfaern #241 üzenetére

  Cathfaern és lordfreyr, hasonlóan vélekedtek, ezért egy hsz-ben reagálnék a véleményetekre.
  Elöljáróban megemlítem, hogy tudtam, vagyis inkább reméltem, hogy eljutunk az atomi szintű adattárolásra, ugye elvileg ennél kisebb egység nem nagyon van. Fizikailag igen, de ennyire nem menjünk bele.
  Nekem vannak fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy minden számszerűsíthető. Nem arra gondolok, hogy a savanyúság mértékét nem lehet számszerűsíteni, hiszen minden dolog számok halmazával leírható elvileg, amit tudunk valamihez viszonyítani, egy alaphoz, egy hasonló tulajdonságokkal bíró, már esetleg számszerűsített dologhoz, stb.
  Nekem magával a jelenséggel kapcsolatban vannak aggályaim, magát a kifejezést, illetve a kifejezéssel meghatározott érzést, azt magát hogyan számszerűsítsük, hogy egy MI számára érthető legyen? Mint ahogy az agyunk lekódolja, mikor beleharap egy uborkába, és érezzük magát az ízt?
  Az, hogy egy vegyi elemzésre alkalmazott érzékelővel "megkóstolja" a savanyú dolgot, majd az összetevők alapján, vagy éppen az érzékelőben keletkezett reakciók alapján 'savanyúként' beazonosítja az adatbázisában tárolt adatokhoz való hasonlítással, egy dolog. Van, aki szerint az emberi agy is ezt csinálja. De attól még nem fogja tudni, mi az a savanyú, csak azt fogja tudni, hogy amit éppen vizsgálgat, az az adatbázisa szerint savanyúként van meghatározva. De az érzésnek sosem lesz tudatában. Ha meg hozzávesszük, hogy hányféle vegyület létezhet, aminek az íze savanyú lehet, és még ezen belül is lehet őket osztályozni erős, gyenge, vagy éppen kellemes, kellemetlen savanyú íz szerint, hát, elég reménytelennek tűnik. Arról nem is beszélve, hogy az említett sokféleség miatt egy egyszerű alapízt is terrabájtos nagyságrendben kellene letárolni. Az agy meg ezt a másodperc törtrésze alatt tudja. Számok nélkül szerintem, mert azért ha minden ennyire alap dolognak a számszerűsítése ekkora meló és adatmennyiség lenne, akkor elég hamar betelne az emberi agy is, hiszen kismillió ilyen dolog van. A hozzáférés idejét nem is említem, szóval szerintem az emberi agy nem számszerűsítve tárol dolgokat, akkor túl lassú lenne. Főleg ha mint Cathfaern említette, ha az agy viszonyít, és nem önmagában nézi a tárolt adatokat, az még lassúbb. Gondoljunk csak a régi, BASIC-nyelven írt programokra, hogy mennyire lelassította a rutin futását az, ha egy változó értékét elkezdtük összehasonlítani más változókéval, majd ennek eredményétől tettük függővé a további feladatokat. Az én véleményem szerint az agyunk nem így működik, vagy legalábbis, nem számszerűen tárolja az adatokat.

  [ Szerkesztve ]

• #247 Dany007 veterán Cathfaern #241

  Új Válasz 2011-02-22 08:11:31 #247

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dany007

  veterán

  válasz Cathfaern #241 üzenetére

  Pontosan ezt hitték a nagy koponyák is egészen a kvantumfizika megjelenéséig.

  A determinizmusnak is épp az a lényege, hogy adott időpillanatban ismerjük a jelenségnek - vagy bárminek - minden korábbi időpillanatban létező mennyiségét / méretét / mutatóit, egyszóval minden "rá" jellemző és azt befolyásoló adatot, akkor ezáltal képesek vagyunk kiszámolni a jövőbeli viselkedését is.
  Ok-okozati összefüggés áll mindennel kapcsolatban. Így ha pontosan ismerjük, ismernénk az okokat, akkor abból pontosan meg lehetne jósolni előre az okozatot.

  Na, inkább idézek a wikiről, az szebben fogalmaz

  "Az okozati determinizmus (vagyis a kauzális determináció) szerint a világ állapota egy bizonyos időpontban együtt a természeti törvényekkel meghatározzák a világ későbbi állapotait."
  "Ha valakinek megadathatna, hogy ismerje a világ teljes állapotát egy adott pillanatban, akkor a természeti törvények segítségével képes lenne meghatározni a világ állapotát minden megelőző és későbbi időpontban is."

  Szal, ezt valamikor a 18-19. században fejtették ki részletesen.
  És egészen a kvantumfizika megjelenéséig jó irányvonalnak tűnt. Majd ugye jött Heisenberg és a macskája.
  E szerint kvantumszinten már nem vagyunk képesek, illetve nem lehetséges egy részecske minden tulajdonságát azonos pontossággal megmérni.

  Idézek ide is, mert Wiki szebben fogalmaz én meg nem tudok:

  "nem tudjuk egy részecske bizonyos megfigyelhető változóit egyszerre tetszőleges pontossággal megmérni azonos pillanatban, még elvileg sem; például nem mérhető meg egyszerre pontosan egy részecske térbeli helye és impulzusa."

  Ergo ezeket az értékeket sosem fogjuk tudni (na, ilyet nem mondunk ) megmérni pontosan csupán a valószínűségére tudunk következtetni és azokat lehet csak számszerűsíteni a pontos értéket viszont nem.
  Namármost a fent említett Penrose könyvben az író kifejti, hogy az agyban és a neuronokban lévő mikrotubulusok milyen kvantumjelenségeket mutatnak működésük folyamán. Pontosabban, hogy a kvantummechanika hogyan befolyásolja ezek működését. Ha jólemlékszem az alagút effektus jelensége is megfigyelhető. Most nincs előttem a könyv, fejből meg nem vagyok túl pontos, de a lényeg nagyjából az, hogy az agyban a neuronok - illetve ezek a mikrotubulusok alapvető működésében bizony igencsak közrejátszik a kvantummechanika. Tehát nem lesz túl egyszerű számszerűsíteni ezeket a fogalmakat.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák