- Kodi és kiegészítői magyar nyelvű online tartalmakhoz (Linux, Windows)
- Microsoft Excel topic
- A pápa egyre jobban tart a romlott AI veszélyeitől
- Milyen program, ami...?
- Windows 10
- Súlyos adatvédelmi botrányba kerülhet a ChatGPT az EU-ban
- Otthoni hálózat és internet megosztás
- Milyen routert?
- Az USA nem akarja visszafogni Kína növekedését
- Xiaomi AX3600 WiFi 6 AIoT Router
Új hozzászólás Aktív témák
-
DrGonzo22
őstag
Az nem is lenne baj, ha elkezdenénk végre valós értékek szerint értékelni, és minden ember annyit érne, amennyit ér is. Ez a mostani minden ember egyenlő felfogás gyomorforgató és rettenetesen káros is (bár szerencsére a gyakorlatban azért nem e szerint viselkedünk, ezért nem omlottak még össze a fejlett társadalmak). Ugye azon kár vitatkozni, hogy az emberek nem egyenlőek, sokkal érdekesebb kérdés, hogy miért akarjuk mesterségesen egyenlőnek láttatni őket. Ha a szépség, szexuális vonzerő ezek miatt a robotok miatt perifériára kerül, annak csak örülni kell, mert összességében hasznos dolog.
Amúgy 100-200 év múlva senki nem fog szexelni, az emberek kivetetik magukból ezt a zavaró és figyelemelterelő mechanizmust, ugyanúgy, mint az önértékelés, jókedv, stb. függését is a társadalmi megítéléstől, szexuális vonzerőtől, stb. Mindenki beállítja magát egy kipihent, jókedvű, koncentrált alapállapotra, és mivel a fenti zavaró mechanizmusokat kivetette magából ebben is marad. Elég vicces, hogy ahhoz, hogy x koncentrációban legyen az agyamban egy molekula ma az kell, hogy lányok mosolyogjanak rám az utcán, stb. Ki az a barom, aki nem szabadítaná fel a hangulatát ezektől a külső tényezőktől. Még akkor is zavaró, ha történetesen jóképű és sikeres valaki, és megkapja a "napi adagját". Még ez is semmi ahhoz képest, amikor nincs is erre szükség. Szociális érintkezés nagy része kukázható lesz majd, és mindenki kukázni is fogja - mert lesz egyszerűbb módja a jó közérzet elérésének.
[ Szerkesztve ]
-
mrhitoshi
veterán
válasz
DrGonzo22
#203
üzenetére
Ez elég nagy baj. Ha ez bekövetkezne és divatba jönne, hogy kreáljunk emberi érzéseket mesterséges úton, az borzasztó, és számomra felfoghatatlan.
Bemennék mondjuk egy színházi előadásra, és lőjek valamit magamba ? Hát ez elég érdekesen hangzik, de nem lehetetlen, bár elég manipulatív is, hiszen ha jót pumpálok magamba, attól még lehet rossz volt az előadás.De azzal nem feltétlen értek egyet, hogy magát a szexet kukáznák az emberek, és ahelyett egyfajta szert lőjenek magukba, ezzel elérve a szexuális kielégülést. Elég bizarrul hangzik, de félre ne érts, nem azzal vitatkozok hogy lehetséges e lenne, csak éppen azt vitatom, hogy ezt elhagynák e az emberek.
Ezek az érzelmek tesznek minket emberré, és ezt nem szabad kilökni magunkból, csak azért, hogy könnyebb legyen élni. Elég irracionálisnak tartom. Akkor már inkább ez a robot szex.
[ Szerkesztve ]
PS4
-
dezz
nagyúr
válasz
DrGonzo22
#203
üzenetére
Hát tudod, remélem, akik ilyen elveket vallanak, elvonulnak majd valami szigetre és ott kísérleteznek magukon ilyen szinten.
Ma is van egyfajta "szortírozás" (fejlődés elősegítése helyett leginkább csak letesztelés), már az általános iskolában (más kérdés, hogy nagyon felületes és nem is feltétlen jó "paramétereket" néznek). De ami fontosabb: a felső társadalmi rétegek gyerekei per. def. többet "érnek" és ahogy egyre kiszoltáltatottabbak az alsó rétegek, csak egyre többet fognak "érni". Gratulálni tudok annak, aki önként vallja magát szabad akarat nélküli, önmagában céltalan életű biorobotnak és dugja bele a fejét a hámba...
Amit a második bekezdésben írsz (egy elfogadható lelkiállapot elérése és a különféle befolyásoló tényezők hatásának moderálása), mellesleg ma is megvalósítható, még csak génmanipuláció és/vagy szike sem kell hozzá, csak némi meditáció. Nem nagy ördöngősség. Arról nem beszélve, hogy egy érett, felnőtt ember eleve tudja kezelni ezeket valamilyen szinten.
-
DrGonzo22
őstag
válasz
mrhitoshi
#204
üzenetére
Nem hiszem, hogy bárki is injekciót használna, az emberi sejtek megtermelnék ezeket az anyagokat maguknak (ma is termelik, csak erősen függ külső ingerektől).
Miért gondolod azt, hogy mindenki ember akar maradni, és nincs senki, aki valami többre/másra vágyik? Vagy miért gondolod, hogy mindenki olyan fene fontos/értékes dolognak tartja az érzelmeket (az ember-ember kapcsolatokban jelentkező érzelmekre gondolok most, és ezeken belül is a nem racionális viszonyokban jelentkezőkre)? Én például nem sokra tartom az ilyen érzelmeket, nincs is rájuk igényem, sőt, gyakran idegesít, amikor valaki érzelmileg közeledni kezd hozzám (fordított eset nagyon ritka, számomra a legtöbb ember érzelmileg semleges, vagy taszító)? Sokkal fontosabb egy kiegyensúlyozott és gyümölcsöző viszony egy kollégával, mint egy szerelem pl. - ez utóbbit kifejezetten utálom is. Teljesen igaza van Wahornnak a Minek c. számmal. Azt sem értem, miért gondolod, hogy ettől könnyebb lenne az élet? Szerintem semmivel sem lenne könnyebb, számomra ez inkább csak annyi lenne, hogy lecsaptam a legyet, ami 4 órája zavart olvasás közben - azért ettől nem lett könnyebb az életem, csak végre jobban tudok koncentrálni a számomra fontos dolgokra (pont azokra, amiktől nem könnyű élni).
A szex azért népszerű, mert közben bizonyos hatóanyagok szabadulnak fel, ha ez nem lenne, senki nem csinálná. Ha egy paradicsom látványától szabadulnának fel ezek az anyagok, akkor pedig azt néznénk. A lényeg, hogy felszabaduljanak - heroin sem véletlenül népszerűbb a szexnél egyes körökben... Én biztosan a legegyszerűbb végénél fognám meg a dolgot, és ezzel idővel sokan lennének így.
-
#208
szab.tam
nagyúr
iphoneresell
#186
szab.tam
nagyúr
válasz
iphoneresell
#186
üzenetére
"Csak nehogy numera közben zárlatos legyen! "
naja. és átvált hirtelen a ceruzahegyező programra...
máa.
jó ideje gondolkozom egy nagyon zöld innováción.
igaz, hogy betegen a passzív hűtés híve és egyik önjelölt úttörőjének kiáltottam ki magam, de vízhűtésnek lehet egy eléggé használható alternatívája. a 40 fokos víz előbb becirkulál egy real doll-ba, (kapcsolható hőcserélővel persze, hogy lehessen függetleníteni a rendszertől fizikálisan is, és a maradék hő tesz mág egy kanyart egy tötölközőszárítóban is...megy a vízhűtéses pc-n a poresz. dugod a 40 fokos guminőt, és utána a fürdőben száraz törölköző fogad.
[ Szerkesztve ]
fanless project: fourth gear......................................................................... http://prohardver.hu/teszt/interju_csucskonfig_passzivan_hutve/kezdetek.html
-
mrhitoshi
veterán
válasz
DrGonzo22
#206
üzenetére
Érzelmek nélkül csak gépek vagyunk.
sőt, gyakran idegesít, amikor valaki érzelmileg közeledni kezd hozzám
Ez nem jó. Persze én sem én állok le mindenkivel, de az emberi érzelmek nagyon fontosak!
Aki ezt nem látja be, az hogy is mondjam, egy gép.
A szex meg nem csak egy vágy, amit mindenki hajszol, hanem ez is egy szimbólum.(és itt most fontos, hogy ne a futó kalandokra gondoljunk) A szerelem egy elég magas szintű emberi érzelem, és ehhez szorosan kapcsolódik a szex is. Persze lehet fejlődni, de remélem nem egy ilyen torz mesterséges emberi érzelmek vezérelt világba tartunk, és nem gondolnám magamról hogy idős lennék, hogy maradi lennék, mert kell a fejlődés, de azért remélem te is belátod, hogy ez így nem jó.Azt sem értem, miért gondolod, hogy ettől könnyebb lenne az élet?
Ha nem is könnyebb, hanem inkább érdektelen, lényegtelen érzelmekkel teli világ, ahol mindegy milyen a hangulatod, változtatni tudsz rajta pár sec alatt.PS4
-
DrGonzo22
őstag
válasz
mrhitoshi
#210
üzenetére
Én meg úgy látom, hogy pont az ilyen drasztikus beavatkozások lesznek azok, amik végre felszabadítják az ember érdeklődését a lényegtelen baromságok (mit gondol rólam a szomszéd, tetszem-e a xy-nak, szeretem a gyerekemet/szüleimet, stb.) nyomása alól. Végre a valóban érdekes dolgokkal tud majd teljes motivációval foglalkozni az "új" ember.
Lehet, hogy csak egy kisebbség fogja magát elkezdeni felszabadítani az ilyen bent maradt (valaha hasznos) evolúciós állapotok alól, kezdi el felfejleszteni az alapképességeit, de ők rögtön el fognak húzni az átlagtól. Szét fog darabolódni az emberiség, hogy mi lesz a lemaradók sorsa tulajdonképpen lényegtelen. Egy biztos, a mai formában létező ember meg fog szűnni, és valami sokkal jobb fogja felváltani, hogy marad-e mutatóba régi típusú ember lényegtelen, kb. annyira fogja érdekelni az elitet, mint ma minket az amazonaszi törzsek.
-
dezz
nagyúr
válasz
DrGonzo22
#211
üzenetére
Persze, hogy kell a fejlődés, de amit írsz, az eltévelyedett kontárkodás, Mengele nyomdokain. Az emberben mindezek nélkül is bőven van potenciál a fejlődésre (egyed és faj szinten is)! (Más kérdés, hogy mennyire áll a pozícióban lévők érdekében a tömeges és gyors fejlődés.)
Remélem, csak egy kissé eltévelyedett kamasz vagy, akit nagyon zavarnak a hormonok...
Csak mert akkor van rá esélyed, hogy kinövöd... ![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Talán egyszer rájössz majd arra is, hogy az ember sokkal több, mint aminek te képzeled. (Pl. eleve nem a newtoni fizikán "alapul".)
-
válasz
silverwol
#196
üzenetére
Én is bele voltam szeretve Liara-ba, míg a Mass Effect-ekkel játszottam.
(Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy kigomboltam a farmert, hanem plátóian.
)
Pedig csak a szinkronszínésznek volt szép hangja és szövege, illetve inkább a készítők brillíroztak egyet ezzel az Asari fajjal: Az az eszme fogott meg benne, hogy képes velünk összekapcsoldni tudati szinten is. Pontosabban inkább ebbe a gondolatba szerettem bele. Ezt élném át szívesen a valóságban. (De igen, akár egy kedves csápos kék lénnyel is.)Az Asari kosztümös nők viszont ne zaklassanak, míg nem megy nekik az agyegyesítés.
(És nem! Egy hofis bélyeg ehhez nem elég! )Igen, tudom, hogy "beteg" vagyok.
TV/monitor kalibrálást vállalok. ||| "All right , Thom. But understand this: I do care for you. I care for all the lost souls than end up up here."
-
DrGonzo22
őstag
Nem mondom, hogy tökéletes a megfelelés (messze nem), de ezek a mai (elég primitív szinten, azaz vagyon által megállapított) rétegződések is többet érnek a semminél. Egy felsőbb körben lévő ember valószínűleg különb (okosabb, egészségesebb, műveltebb, jobb természetű, nyugodtabb...) is lesz, mint egy alsó rétegből kiválasztott egyén.
Meditáció egy nevetségesen kis hatékonyságú eszköz, ráadásul rengeteg időt elvisz, ha azt akarjuk, hogy érjen is valamit, az egy életpálya már.
-
DrGonzo22
őstag
Ma még az lenne, sőt ócska sci-fi/horrorba való, de a jövőben (amiről eleve szó volt) ez a mindennapok része lesz. Egyszerűen nem lesz elfogadható, hogy valaki ne módosítsa, javítsa magát. Ennek hiánya olyan szintű dolog lenne, mint ma a tisztálkodás teljes elhagyása. Nem is értenék, hogy van aki, ezt nem csinálja (és persze 99% csinálná is). (Egy számomra ideális jövőkép egy egyre fejlettebb, egyre kisebb lélekszámú emberiség. De én ezt sokakkal ellentétben valószínűnek is tartom. Ahogy szépen felszabadulunk majd a viselkedésünket ma meghatározó béklyóktól, egyre praktikusabbak is leszünk. A racionalitás előretörésével a problémák szinte automatikusan felszámolódnak - például a nőkből kiveszik a gyerekmánia programot, és megoldódik a túlnépesedés.)
Kiskamasz 20 éve voltam, de már akkor is pont így láttam a dolgokat, biztos segített ebben, hogy megfelelő ingerek értek, egyik elég komoly élettapasztalattal rendelkező dédnagyanyám, illetve irodalom (12 évesen olvastam Sartre Undor című regényét, abból gyorsan rájöttem mi is ember...). Személyesen egyébként szinte csak pozitív dolgok történtek velem, sikeresnek mondhatom magam, nem ilyen ellenérzés vezérelte dac/irigység áll amögött, ahogy a világot látom, hanem már gyerekként is ilyennek tűnt. Nőkről/szexualitásról dettó ugyanez mondható el, itt is a szerencsés adottságú kategóriába estem, ennek ellenére gondolkodás nélkül válnék meg az egésztől, éppúgy, ahogy minden más idióta és felesleges függésektől is (érzelmi kötődés xy-hoz, stb.). Többnyire nagyon rideg és érzelemmentes embernek tartanak, sőt sokan mondják (főleg nők), hogy egyszerre vagyok félelmetes és vonzó, de én még mindig szánalmasan érzelgősnek élem meg magam.
Amúgy biztos vagyok benne, hogy egyikünk sem fog már változni.
-
dezz
nagyúr
válasz
DrGonzo22
#214
üzenetére
Vagy éppen egy lusta, elkényeztetett, a valódi jó képességek hiányát önhittséggel palástoló pojáca, akinek jól megtanították a lekezelés művészetét.
Ha te mondod... Mellesleg többféle meditációs módszer létezik.
(#215): Szerintem is jóval nagyobb hangsúly fog helyeződni az önfejlesztésre, de nem "szikével"...
Egyébként most ugrott be, hogy amiket írsz, az leginkább a XX., vagy inkább talán a XIX. század egyes futuristáinak elképzelései a jövőről...
Aki ilyen falakkal veszi körül magát, tényleg nehezen tud változni... Szerintem ezeket kellene inkább először lebontanod.
[ Szerkesztve ]
-
DrGonzo22
őstag
Arányokról beszéltem, sosem tagadtam, hogy vannak ellenpéldák, sőt írtam is, hogy elég gyenge ma még az átfedés, mert primitív (vagyoni) alapon megy a tagozódás.
Tegnap ugyanezt nem értettem az antibiotikumokkal kapcsolatban sem. Ott is mindenáron bizonyítani akartál nekem egy olyan dolgot, amit eleve írtam is. (Ott is csak arányokról beszélte;, hogy a fő veszélyforrás a mezőgazdaságban való tömeges használat, és nem az egészségügyi. Erre elkezdted bizonygatni, hogy létezik olyan is, hogy kórházakban kialakuló rezisztencia, nem is tudtam rá mit reagálni - persze, hogy létezik, sőt mindenki tudja is, csak azt nem értettem mi köze volt ahhoz, amiről beszéltünk.) Most ugyanezt érzem. Ha mondjuk azt írod, hogy szerinted egyáltalán nem fed át a mostani rétegzés, egyáltalán nem lehet megfeleléseket kimutatni, akkor arra tudnék érdemben reagálni, de egy olyan megjegyzésre, ami már eleve benne volt a hozzászólásomban nem tudok mit írni, legfeljebb azt, hogy nyilván egyetértek, hiszen előbb leírtam, mint Te.
-
DrGonzo22
őstag
Valóban nemes dolog olyan célt támogatni, vagy kívánatosnak tartani, ami az adott egyént hátrányosan érinti, de ez esetben nem ez áll fenn. Engem ez jól, vagy leginkább sehogy nem érintene, mivel a mostani társadalmi helyzetem nagyjából megegyezik azzal, amit a képességeim szerint is kivívhatnék.
-
dezz
nagyúr
válasz
DrGonzo22
#218
üzenetére
Én sem kivételes ellenpléldaként írtam, hanem a nem a saját erejéből/képességéből jól szituáltakra gyakran jellemző vonásokként (minél jobban hiányoznak a megfelelő képességek, annál inkább).
Az antibiotikumnál onnan indult a dolog, hogy magánemberként mi oka lehet valakinek lehetőleg tartózkodni tőle, mivel szerinted semmi különösebb mellékhatása nem lehet. Erre írtam néhányat, mire te: "Rezisztens törzsek a felelőtlen mezőgazdasági felhasználás miatt alakultak ki.", "Éveken, évtizedeken keresztül folyamatosan adott antibiotikumnak kitett baktérium a mezőgazdaságban rezisztens lesz.", "Nem is az 1-2 hetes kúrák alatt alakulnak ki a rezisztens törzsek..." Nem látok ott semmilyen arányosítást. Ezért írtam le, hogy kórházakban, de még kórházakon kívül (hétköznapi emberekben) is rezisztenssé vált sok törzs (a hétköznapi antibiotikumokra).
-
DrGonzo22
őstag
"Igazából az antibiotikumok orvosi felhasználása elenyésző ez utóbbihoz képest, ha csak ez lenne, le is lehetne gyakorlatilag állni az antibiotikum fejlesztéssel, még ma is jók lennének az 50-es években használtak." Közvetlenül az általad idézett mondat után volt. Ebben van benne, hogy elenyésző a felhasználás mértéke, és hogy "gyakorlatilag" le is lehetne állni a fejlesztéssel - azaz kéne takarékon fejleszteni, mert nagyon ritka lenne a rezisztencia kialakulása.
Tényleg nem volt a legjobb megfogalmazás, de akkor nekem ez a része nem is tűnt lényegesnek (most sem). Mivel egy adott ember miért félne attól, hogy benne épp rezisztens lesz egy baktérium az adott antibiotikumra, vagy miért fél egy olyan gyógyszertől, ami legfeljebb nem csinál semmit, ez nem a gyógyszertől való félelem. Az immunrendszeres dologtól lehet félni, ha valakinek tévképzetei vannak az immunrendszerről, és azt hiszi, hogy ha szedett antibiotikumot, akkor az felhagy a működésével, szerencsére a valóságban ez nem így van, jól is néznénk ki. Tehát, amiket írtál, hogy miért félhet valaki, abból csak az első fogadható el, de odafigyelőbb orvosok eleve felírják mellé a bélflóra helyreállítót (legalábbis én eddig ezt tapasztaltam), esetleg a harmadik, felvilágosítás után az sem.
-
dezz
nagyúr
válasz
DrGonzo22
#221
üzenetére
Kár, hogy az a mondat nem állja meg a helyét... Sorra derül ki eddig ártalmatlannak gondolt baktériumokról is, hogy már a legtöbb gyógyszerre rezisztenssé váltak!
Antibiotikumos kezelés hatására egy időre lecsökken az immunrendszer aktivitása.
Ha túl rövid a kezelés (de persze az sem jó, ha túl hosszú), megmaradhatnak kisebb kolóniák, amik nem váltanak ki kellő immunválaszt, ebből aztán egy jó kis krónikus gyulladás alakulhat ki.
1-2 vagy akár néhány hasznos törzs visszaépítése nem pótolja az eredetileg meglévő többszázat, ami adott esetben csak hosszabb idő után tud visszatelepülni, ha egyátalán sikerül maradéktalanul és a legoptimálisabb arányban. (Nagyobb veszteség persze főleg szélesebb spektrumú gyógyszernél fordul elő. A specifikusabbak meg ugye szelektíven ölnek, az sem mindig előnyös a hasznosak szempontjából.) Mivel számos, eddig jórészt felderítetlen funkciót látnak el azok a hasznos bacik ott, sokrétű lehet az ilyetén mellékhatás is, hosszabb-rövidebb időre. Előfordul átmeneti vagy akár tartós allergia is. Esetenként pedig akár elhúzódó bélgyulladás is lehet a következmény.
Mindez eléggé nagy kontrasztban áll azzal, hogy szerinted nem lehet semmi különös mellékhatás, mert hogy nem hat a testi sejtekre. (Egyébként ma már számos hasznos és fontos bélbaktériumtörzset az emberei szervezet részének tekintenek, mert nélkülük fontos funkciók esnek ki.)
Egy szó, mint száz, kisebb bajokra nem tanácsos rögtön antibiotimumhoz nyúlni, ma már nem is ajánlott (de ezzel sok orvos nem foglalkozik).
Ajánlanám mégegyszer figyelmedbe a neuroimmunmodulációról szóló oldalt.
[ Szerkesztve ]
-
DrGonzo22
őstag
"Indokolt esetben kell használni" (#158) ezzel indítottam, most megkaptam a kioktatást, hogy indokolt esetben kell használni...
Amúgy nekem édes mindegy ki mint utasítja el a korszerű orvosi kezelést, legfeljebb úgy jár, mint Steve Jobs (mondjuk én annak az embernek nem adtam volna májat, magának kereste a bajt azzal, hogy elutasította a hatásos rákkezelést, utána ne kuncsorogjon nyugati típusú májátültetésért, hanem rakassa be az indiai gurukkal, amit vesz a feketepiacon... visszaeső dohányos rákosokat sem engedném kezelni állami pénzen.).
[ Szerkesztve ]
-
DrGonzo22
őstag
Igen, mert ezeket a dolgokat én továbbra sem tekintem mellékhatásoknak (a bélflóra helyreállító szedését eleve feltételezve). Azt ezektől függetlenül vallom, hogy gyógyszereket csak indokolt esetben kell szedni - nem csak antibiotikumokat. Sőt szerintem az sem normális, ha valaki gyógyteán él...
Amúgy abbahagyhatnánk az erről való nem is tudom mit, mert semmi értelme, és szerintem a kutyát sem érdekli már elég rég óta. Fórumokon igyekszem mindenre válaszolni, mert így tartom illendőnek, viszont ezt a témát már nagyon unom.
-
#229
hugo chávez
aktív tag
DrGonzo22
#227
hugo chávez
aktív tag
válasz
DrGonzo22
#227
üzenetére
"és szerintem a kutyát sem érdekli már elég rég óta."
Engem érdekel. Mármint az antibiotikumos rész annyira nem, mert ott látszik, hogy sem az álláspontok nem fognak közeledni, sem újabb érdemi infó nem kerül elő, viszont a többi annál inkább.
Egyébként szerintem is hamarosan be kell avatkozni mesterségesen az ember fejlődésébe, mert eljutottunk arra a szintre, hogy technológiailag már ki tudjuk pusztítani magunkat és/vagy a magunk számára élhetetlenné tudjuk tenni a bolygót a technológiánk által "lehetővé tett" túlszaporodással, környezetszennyezéssel, stb. És sajnos, jelenleg egyáltalán nem vagyunk "felnőve" érzelmileg a technológiánkhoz (ugyanolyan "primitív" érzelmek alapján működünk, mint 100, 1000, vagy 10000 éve, ugyanúgy háborúzunk, gyilkoljuk, bántjuk egymást, csak most már jóval fejlettebb eszközökkel tesszük mindezt), de, én úgy vélem, hogy a mindenkori motivációt, akár a fejlődésre is, pont az érzelmek, vágyak adják, ha nincsenek érzelmek, vágyak, akkor motiváció sincs. Tehát, szerintem is mesterségesen kell szabályozni pár érzelmet/vágyat, vagy, akár "ki is kapcsolni", de jól meg kell majd gondolni, hogy mennyit és melyikeket, nehogy visszafelé süljön el a dolog, és olyanokká váljunk, mint (ha már úgy is említetted) a heroint használók (akiknek egyetlen célja, hogy fenntartsák a "belőtt állapotukat", azon kívül semmi nem érdekli őket), vagy, csak simán cél- és motiváció nélküli zombivá.
(#212) dezz:
"Az emberben mindezek nélkül is bőven van potenciál a fejlődésre (egyed és faj szinten is)! (Más kérdés, hogy mennyire áll a pozícióban lévők érdekében a tömeges és gyors fejlődés.)"
Szerintem természetes úton esélytelen. Ha lenne párezer/pártízezer évünk és működne egy megfelelő szelekció, akkor talán igen, de már túl sokan vagyunk, túl gyorsan szaporodunk, túl nagyok a kulturális/vallási különbségek a népek között és az értékrendbeli különbségek is az egyes emberek között. Egyszerűen nem látom, hogy természetes fejlődéssel lenne kiút ebből. (A háborúkat, vagy az esetleges, mesterségesen előállított vírusokkal előidézett "népességszabályozó" járványokat nem tekintem sem természetesnek, sem fejlődésnek.)
[ Szerkesztve ]
"sajnos ez a beszélgetés olyan alacsony szintre jutott, hogy a továbbiakban már nem méltó hozzám" - by Pikari
-
#230
Misály
addikt
hugo chávez
#229
Misály
addikt
válasz
hugo chávez
#229
üzenetére
"Szerintem természetes úton esélytelen. Ha lenne párezer/pártízezer évünk és működne egy megfelelő szelekció, akkor talán igen, de már túl sokan vagyunk, túl gyorsan szaporodunk, túl nagyok a kulturális/vallási különbségek a népek között és az értékrendbeli különbségek is az egyes emberek között."
Ezt valami okos mindig megállapítja, ennél sokkal prózaibb és egyszerűbb a dolog. Taigetosz elvet kell követni.
Érzelmeket mesterségesen befolyásolni meg több mint hülyeség, Gonzo meg vagy pszichopata ( amit leírt magáról az tökéletes mintapélda ), vagy kemény akar lenni. Mivel a pszichopaták nem túl gyakoriak, és nem is akarják megosztani a véleményüket másokkal, én a szépen felépített mesére tippelek
-
DrGonzo22
őstag
Amit leírtam magamról, az úgy is van, viszont ettől nem leszek pszichopata, mert az egy betegség, én pedig teljesen egészséges vagyok. A pszichopaták például teljességgel képtelenek átérezni mások lelki állapotát, stb. én képes vagyok rá, csak nem érdekel. Amúgy amikor anno voltam pszichológusnál a sorozás miatt, akkor azt állapította meg, hogy erősen antiszociális vagyok. Ez viszont nem egyenlő sem a pszichopatával, sem a szociopatával. Ráadásul jól tudok funkcionálni, ugyanis attól még, hogy érzelmileg nem kötődöm gyakorlatilag senkihez, még jól dolgozhatok együtt másokkal, ha motivál a munka, közös az érdeklődési terület, stb. Legfeljebb az szúr szemet a többieknek, hogy a szabadidőmet egyedül töltöm, ettől még nem leszek kellemetlen kolléga, sőt kifejezetten kedvelnek is.
Onnantól fogva, hogy irányítottan tudunk beleszólni a genetikai anyag milyenségébe a vak evolúciós válogatás értelmét veszti. Jóval egyszerűbb kevés, és egészséges, szellemi képességekben felturbózott utódot létrehozni, mint ölögetni a selejtet, és arra várni 200.000 évet, hogy végre történjen egy előnyös mutáció... Abszurd, bizarr, és valóságtól elrugaszkodott az egész utópiád a csecsemőgyilkolásról. De még jó, hogy én vagyok a pszichopata, és nem az, aki gyerekeket akar ölni iparszerűen...
[ Szerkesztve ]
-
orbano
félisten
válasz
DrGonzo22
#211
üzenetére
most is vannak már ilyen gyúgyszerek, stb., majd lesznek durvábbak, és majd kitenyésztődnek azok, akik ezeket sikerrel használják, így kiválasztódnak azok a módszerek is. egyáltalán nem biztos, hogy pont azok fognak "elhúzni" akik az általad jónak tartott módosításokat végzik magukon. aztán meg majd meglátjuk, hogy az élet komplexitása mennyire engedi, hogy az ember elszakadjon az evolúció által eddig kittalált alapvető folyamatoktól.
viszont érzelmek, kötődések, stb. nélkül azért furán néznénk ki. tudod a dolgok véghezviteléhez motiváció kell. nem lehet mindenki anyagcseréjét felprogramozni arra, hogy az egyik a kukásautó kezelésére izguljon, a másik meg mozdonyvezetésre. erre vannak sokkal komplexebb megoldásai a természetnek. persze lehet ilyet, de ahhoz el kell nyomni a dönti szabadságot, és már születésekor, döntésképtelenül felprogramozni valakit szar melóra. különben mi fog motiválni valakit arra, hogy wct pucoljon (vagy akármit, ami majd egy fejlettebb jövőben szar melónak számít)? mi fogja motiválni az embereket az együttműködésre? alapvetően az ember most elsősorban arra van felprogramozva, hogy közösségeket alkosson, megossza érzéseit, gondolatait más emberekkel. ezeket most is legfeljebb mesterségesen nyomjuk el magunkban a fejlett társadalomban, hogy valami rosszabb, primitívebb vegye át a helyét, mint a szex, a szerelem, és egyéb nagyon alacsony szintű érzelmek.
viszont ha ezeket kiiktatnád, elvennéd a kettős kontrollt az elmétől, ha kiiktatod a gyarlóbbik felét, mi marad a másiknak, ami edzi, ami motiválja a másik fél leküzdésére, arra, hogy pallérozza magát? leállítanád egy nagyon fontos részét az evolúciónak, az emberi elme, a kollektív tudat, az ember szuperorganikus evolúcióját (bármit is jelentsen ez)
persze ezek a találgatások meddők, az evolúcióból nem tudunk kiszakadni, mivel ezt a folyamatot is beszabályozza az evolúció. majd kiderül melyik út lesz a jó. nyilván ki fogja az ember próbálni a saját maga tökéletesítését, ahogy most is teszi, aztán majd elválik, hogy a mesterséges tökéletesség túl tud-e haladni az évmilliók tapasztalatain, reális időn belül ki tud-e fejlődni belőle egy olyan hajtás, ami bebiztosítja a földi életnek, az embernek a hosszútávú fennmaradást, vagy szimplán vakvágányra fut, mert nem leszünk annyival jobbak, hogy túljussunk a mesterséges beavatkozás kezdeti primitívségén, ami a saját primitívségünkből adódik, és szépen kihalunk.
Érdekes téma, Te a genom egyik vadhajtása vagy, aki vágyik az érzelemmentességre, valamiféle mesterséges pszichopátiára vágyik, ahogy vannak az ellentéteid, az ösztönlények, meg a kettő között a mindenféle átmenetek (most ez csak egy Rád kisarkított példa, ne vedd magadra), és pont ez a sokszínűség fog talán segíteni abban, hogy a legjobb utat megtaláljuk, vagy legalább saját magunk buzerálásában.fuuuudemásnaposvagyok atyaúristen.
A vér nem válik VAZZE!™
-
Misály
addikt
válasz
DrGonzo22
#231
üzenetére
Ajánlom akkor a fogalom átismétlést, hozzátenném a szociopata mint fogalom, csak a köznyelvben létezik.
Egy pszichopata is jól funkcionál, sőt felhomályosítanálak, hogy a sikeres CEO-k többsége eme betegségben szenved.
A taigetosz-elv annyit jelent, hogy akit a természet életképtelennek ítél azt hagyja pusztulni, nem akarok gyilkolni, és utópiát se vázoltam fel ( eme fogalmat is ajánlom ismétlésre )
Ügyesen forgatod ki a szavakat, csak mellémennek.De az is kiderült, neked azért lenne jó a robotkurva, mert kerülöd az emberek társaságát. Senki sem tökéletes na, csak ne adja el ezt úgy mint az egyetemes igazságot
orbano : KEFÍR SEGÍT
[ Szerkesztve ]
-
#237
mrhitoshi
veterán
hugo chávez
#229
mrhitoshi
veterán
válasz
hugo chávez
#229
üzenetére
Még mindig nem látom értelmét az érzelmek mesterségesen való manipulációjára. Szerintem érdektelen.
"És sajnos, jelenleg egyáltalán nem vagyunk "felnőve" érzelmileg a technológiánkhoz"
De, csak el kellene felejteni már a primitív vallásokat, a retardált fogyasztói társadalmat, az olajat, a természet kiherélését, és az idióta országokat, amik amúgy szét zilálják a földi népességet, a különféle korlátozásokkal, és megkötésekkel. Illetve ott van még a pénz is, ami iszonyúan primitív, már 2500 éve is ezt használtuk ideje lenne már lépni.
Ha ezeket tudjuk mellőzni, akkor beszélhetnénk belátható időn belüli mesterséges evolúcióról, addig nem, addig csak a legokosabb állat marad az ember.[ Szerkesztve ]
PS4
-
válasz
DrGonzo22
#215
üzenetére
"Többnyire nagyon rideg és érzelemmentes embernek tartanak, sőt sokan mondják (főleg nők), hogy egyszerre vagyok félelmetes és vonzó, de én még mindig szánalmasan érzelgősnek élem meg magam."
Ismerős. Fiatalabb koromban ez okozott is nekem némi gondot.
Például sokáig meg voltam győződve róla, hogy bizonyára kifejezetten szarul nézhetek ki, mert jelemzően kerülik a tekintetemet még a csúnyácska nők is (ez olyan ~16-18).
Aztán mikor kicsit később (18-20) időnként lenéztem néha szórakozóhelyekre, akkor furcsa mód szívesen álltak velem szóba a tőlem idősebb és szebbecske (és mondjuk úgy: kurvásabb) nők, amit így nem tudtam hová tenni.
Aztán egyszer egy (nevezzük így) "haverom" hívta fel rá a figyelmemet, hogy a (velünk ~ egykorú és hasonlóan szolidabb jellemű) közös női ismerőseink rendszerint félnek tőlem (de nem igazán a külső miatt, hanem amit éreznek - főleg azok, akiket én csak látásból ismerek, de gyakran elmegyünk egymás mellett, de olyanok is, akikkel beszélni is szoktam néha).
Ez odáig is elvitt, hogy az igazi kamasz koromat (~20-22) rutinszerűen töltöttem hivatalosan szociopaták társaságában (dealerek, kurvák, stb. Nem nagyon fizettem nekik semmiért és ingyen sem vettem igénybe "professzionális szolgáltatásokat", csak köztük nem éreztem magam úgy, mint aki kilóg a sorból).
Mostanra (~24) már azt mondanám, hogy felnőttem. Józanon is elvagyok átlagos emberek társaságában (a régi körökben már nem mozgom ; az pedig egyre kevésbé érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam). Igaz, hogy az többnyire azt jelenti, hogy egyedül vagyok és csak kisebb melók miatt futok össze random ismeretlen egyénekkel (de ezt már rutinosan kezelem) és az egyetemi közösségből is többnyire csak a tervezési feladatokról társalgok a korombeliekkel.
De nem igazán bánom a dolgot, mert ez többek közt segített nekem abban, hogy az átlaghoz képest jórészt mentesüljek a testiség és érzelgősség függőségétől, ami így a saját szememmel nézve most valóban hatalmas erénynek tűnik. Szép lassan szeretném is ezt magasabb szintre emelni.
Most már rossz belegondolni, hogy mennyire buta lennék, ha a mostanihoz képest sokkal többet foglalkoztatott volna ez a téma (nők után loholás, érzelmek, stb). Sajnos nem vagyok zseni, hogy az agykapacitásomból ennyi mindenre fussa egyszerre. (A gyermeknemzés pedig még úgy sem lenne aktuális. - Az egyetlen, amikor elismerem, hogy tényleg szükség van legalább egy dugásra, majdan pedig némi érzelem kimutatásra az utód felé...)
Én is alkalmasnak tartom magam érzelmekre. Be bírok kukucskálni azon az ablakon, csak nem vágja be a képembe a huzat és ha akarom elhúzom a függönyt is, mert nem vagyok függő.
Bár arra, hogy ténylegesen mennyire bírom kiolvasni mások érzelmeit, azért érdekes megjegyezni, hogy gyerekkoromban sem jöttem rá magamtól, hogy miért félnek tőlem mások. (Bár abban nem tévedtem, hogy negatív érzelmeket váltok ki.)
Mondjuk nemrég épp el voltam puhulva egy kicsit. Már-már azt hittem, hogy elkezdtem megkedvelni valakit (ráadásul nőt, hogy lehessen még bonyolultabb), de hamar rájöttem, hogy nincs akkora baj, csak a sok magány okozta az illúziókat, amik nemrég szertefoszlottak
Aki pedig azt mondja, hogy ez kamu story, mert aki ilyen az nem ír ilyet: A világ nem fekete-fehér, senki sem tökéletes abban, amit csinál. Ennek megfelelően nem vagyok én sem minta-szociopata. (És ne feledjük, hogy egy billentyűzetet verek egy effektíve anonim fórumon. És inkább tekinteném ezt a témát tudományos kíváncsiságnak, nem sörözni hívtam meg Gonzo-t ezzel a válasszal, hogy együtt örüljünk vagy sírjunk magunkon.
)[ Szerkesztve ]
TV/monitor kalibrálást vállalok. ||| "All right , Thom. But understand this: I do care for you. I care for all the lost souls than end up up here."
-
bambano
titán
válasz
DrGonzo22
#215
üzenetére
Nagyon szomorúnak találom, hogy ilyen gondolatok felmerülnek valakiben...
A villanyszerelő foglalkozás jutott rólad eszembe, de ezt nem fejteném ki bővebben, mert jön a moderátor-kasza. Aki érti, érti, aki nem, nem.Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis
-
#240
dezz
nagyúr
hugo chávez
#229
dezz
nagyúr
válasz
hugo chávez
#229
üzenetére
"Szerintem természetes úton esélytelen."
Ohh, na ne mondd...! Egy ilyen kijelentés arra vall, hogy meglehetősen keveset tudsz az emberi agyról és a társadalmi folyamatokról.
-
DrGonzo22
őstag
válasz
janos666
#238
üzenetére
Végigolvastam, vannak hasonlóságok, de több a különbség. Például nekem sosem voltak önértékelési gondjaim. Mindig tisztában voltam a jó adottságaimmal, középiskolában is nagyon népszerű voltam. Ma sem az a jellemző, hogy ne lennék jól el az emberekkel, hanem inkább akkor döbbentem meg őket, amikor egy szinten túl nem vagyok hajlandó elmenni a barátkozásban.
"Bűnözőket" viszont kifejezetten utáltam már 16-17 évesen is. Mivel anno füveztem, lsdztem ezért volt dealerekkel kapcsolatom, de szar embereknek tartottam őket, és nagyon nem vonzott a világuk sem, sőt azt is utáltam, hogy a többiek közül volt, aki "menőnek" látta ezeket a szánalmas majmokat (25+ éves emberek, akik szaros gimnazisták pénzéből élnek, ugyan már, nekem ez már akkor bűzlött).
Ez a félelem dolog is másként működhet nálunk, mert tőlem nem azok félnek, vagy tartanak érzelemmentesnek, akik felületesen ismernek, hanem azok, akik jól, vagy régóta. Az előbbiek azért, mert megismerik a valós személyiségemet, utóbbiak pedig azért, mert kiismerik az életmódomat, ezek gyakran inkább csodabogárnak, mintsem félelmetesnek tartanak. Nőknél is némileg más a helyzet, rettentően könnyen ismerkedem, és - azért így 30 fölött már nem csak a szerencsés külső adottságoknak, de azok sporttal, életmóddal való megtartásának - köszönhetően nincs is nehéz dolgom. Viszont szerelmes jó 10 éve nem voltam, gyakorlatilag nem is emlékszem már, hogy milyen, csak arra, hogy anno idegesített a vele járó ellágyulás, stb. Egy ideje már csak az agresszív, kurvás nők érdekelnek. Nem szeretem az ilyen aranyos/kedves lányokat, nekem vadságra van szükségem, egy ilyen nőbe talán szerelmes is tudnék lenni, valami vad, harcias módon. De hosszútávú kapcsolatra vele sem vágynék, inkább csak ideig-óráig a hasonlóság közös megélésére. Gyerek, család teljesen kizárva, alkalmatlan vagyok ilyesmire. Addig elmegyek, hogy kihasználok egy hülye libát, de egy gyereket azért nem varrnék senkinek a nyakába.
A másik nagyon fontos az unalom, alapvetően alig van ember, akit ne unnék. Gyorsan kiismerem őket, és általában teljes sekélyességet, hétköznapiságot találok mindenkiben. Persze vannak kivételek, őrájuk az a jellemző, hogy komoly céljaik vannak az életben, és mind "szakbarbárok", sajnos kevés ilyen ember van. Borzasztóan idegesít, ha felfedezem valakiben, hogy nem is kíváncsi semmire, beéri szirszar magyarázatokkal, és vegetál - közgáz/jog/btk tele van ilyen dögunalmas fazonokkal. Linkeltem azt a cikket, például az a tanár egy olyan ember, akinek érdemes élnie, aki nem csak vegetál, elég szomorú, hogy rajta kívül alig találkoztam más egyetemi tanárral, akiről ez elmondható lenne... Pedig a magukat hú de jófejnek tartó üresfejű seggfejek biztos csak egy kövér bolondot látnak benne, akihez képest sokkal különbnek tartják magukat, holott a bokájáig nem érnek. Most járjak szórakozni ilyen emberekkel és hallgassam a dagonyázásukat a szarban? Inkább nem megyek sehova, én sertésekre nem pazarolom az időmet. A másik ilyen dolog, amin nagyon fel tudom magam húzni az a női-férfi kapcsolatok igénytelensége. A szórakozóhelyek ipari hangulata. Ahova eleve azért mennek emberek, hogy ismerkedjenek... Amikor átvált a sok dögunalmas ember "buli üzemmódba", és úgymond jól érzi magát. Én meg halálra unom magam közöttük, mert még mindig csak ugyanazt a röfögést hallom kizárólag. Ezt a szituációt már csak azzal lehet rontani, ha egy ilyen koca lehuppan mellém, elkezdi tenni a szépet... Na én például ezért nem járok "szórakozni".
-
DrGonzo22
őstag
Kicsit túl lett dimenzionálva, amit írtam. Egyszerűen csak arról van szó, hogy van egy olyan tudatállapot, amikor az ember indokolatlanul jókedvű, nagyon koncentrált, minden feladatot jól megold, nem vágyik semmire, de teljesen leköti az a feladat, amit éppen végez (azaz motivált és sikeres is). Szerintem ez a legjobb állapot, és mint minden más érzelmi állapotnak ennek is megvan a maga biológiai háttere. A jövőben ez az állapot bizonyosan kiváltható lesz mesterségesen is, és én ezt állandóan ki is váltanám (erre hangolnám az agyam). Minden más hangulat ettől csak elterel (ember-ember kapcsolatok érzelmi részének túlértékelése, szexualitás, depresszió, stb.), én ezeket az elterelő sallangokat dobnám ki magamból. Nyilván nem lennék ettől nem együttműködő, hiszen a hathatós együttműködés pont erre a hangulatra a leginkább jellemző, a barátságosság is. Nem lennék olyan, mint egy drogos sem, én nem valami állandó eufóriában akarok lenni, azt már ma is megtehetném. És persze nem kell túlsarkítani sem a dolgokat, attól, hogy többnyire ilyen állapotban szeretnék lenni, az nem jelenti azt, hogy mindig és kizárólag csak erre lennék képes (például az agresszióra, a támadásra való képesség nagyon fontos lenne, hogy megmaradjon, öngyilkosság lenne ezt a csodálatos evolúciós adományt eldobni). Viszont azt továbbra is fenntartom, hogy az olyan idióta mechanizmusokat, mint például önértékelés függése a szaporodási potenciáltól (egy olyan társadalomban, ahol nem is akarnak szaporodni) ki kell gyomlálni. Nem az a megoldás, hogy legyen mindenki kívánatos, szép... magát az igényt kell száműzni, mert a beteljesített igény is igény marad, állandóan ismételni kell az igény beteljesülését, az egész egyfajta függőség. De ezt ne csak a szexualitásra értsd, találkoznom kell xy-al, mert hiányzik, ez is egy felesleges baromság. Olyan emberek kellenek, akiknek nem hiányzik senki, egészek önmagukban, de bárkivel könnyen kooperálnak - ugyanakkor megmarad harcias jellegük is.
-
orbano
félisten
nagyon sok mindent el lehet érni mentálisan, természetközeli módon, az emberek mégis a gyógyszereket választják, mert kényelmesebb. ráadásul sok dolgot nem lehet kiküszöbölni, csak megtanulni kezelni. még a buddhista szerzeteseknek sem, pedig az életük erről szól. nyilván van azért ebben jövő, csak DrGonzo22 kicsit túlzottan sarktíva írta le ezeket.
[ Szerkesztve ]
A vér nem válik VAZZE!™
-
dezz
nagyúr
válasz
DrGonzo22
#246
üzenetére
Pedig te valószínűleg éppen olyan életet élsz, ami alkalmas lenne erre. Nem buddhista meditációra gondoltam vagy más olyasfélére, ami alá van vetve egy adott, elvont tannak és annak céljait szolgálja, egy kolostorban csücsülve. A modernebb meditációs formák nagyon is összeilleszthetők a dolog a civilizált életformával (kivéve persze a mindennapos bulizást, ivászatot, stb., ami a fiatalok életét uralja. Aztán előbb-utóbb kinő ezekből az ember, és vagy lassan belefásul a felnőtt létbe, vagy tesz azért, hogy ez ne követezzen be, friss és nyitott maradhasson a szelleme, testileg-lelkileg rendben legyen, ha valami kizökkentené az egyensúlyból, visszaszerezhesse, stb. Ennek vannak tévútjai és olyanok is, amik vezetnek is valahová. A meditáció egy nagyszerű eszköztár, amire valójában nagyon is szüksége van az embernek. Keleten évezredek óta tudják ezt (ha nem is leghétköznapibb ember szintjén), nyugaton csak most kezdik felismerni.
(#247) orbano: A gyógyszerekkel (és egyebekkel) valójában csak felszínes hatásokat lehet elérni, igaz, azt valóban gyorsan és drasztikusan. Az agy magasabb rendű irányítási funkciói nem kémiai szinten zajlanak. (Pl. több éve már, hogy megdőlt az a nézet, miszerint pl. a depresszió pusztán a neurotraszmitterek megváltozott egyensúlya és a gyógyítása ezen egyensúly mesterséges visszaállítása. Ezt persze a pszichiáterek, akik jellemzően mindent a kémia felől közelítenek meg, még sokáig nem fogják tudomásul venni.)
[ Szerkesztve ]
-
Én inkább úgy szerettem gondolni a vegyszerekre, mint segédeszköz.
(Múlt idő, mert már rég nem fogyasztottam semmit. Populárisat és legálisat sem.)Igen, segít egyrészt időben, de épp így akár minőségben is.
Én sem hiszek a meditációban és szerintem nem is jutottam volna vele addig, amíg a vegyszerek vittek. Viszont attól, hogy használtam vegyszert, még ugyan úgy igyekeztem közben magamtól is (a szerfogyasztási "rituálé" is egyfajta meditáció volt, csak segédeszközzel). Ha úgy tetszik, akkor mankóval sétáltam, mert anélkül elestem volna.
TV/monitor kalibrálást vállalok. ||| "All right , Thom. But understand this: I do care for you. I care for all the lost souls than end up up here."
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
)
Ügyesen forgatod ki a szavakat, csak mellémennek.
Új hozzászólás Aktív témák
it Két új-zélandi kutató úgy véli, ha a technológiai fejlődés lehetővé teszi, az android örömlányok jelentősen átformálhatják az emberi közösségek egy igen fontos szegmensét.
