Néhány éve egy akkor nagy vihart kavaró könyv kapcsán az IT café közölt egy cikket, amelyben vázlatosan áttekintettünk egy roppant speciális technológiai területet: a szexulási igények kielégítését szolgáló eszközök fejlesztését, illetve azt, hogy ennek milyen morális, illetve jogi következményei lehetnek, amennyiben az ilyen típusú felhasználás esetlegesen átlép egy határt.

A téma azóta is élénken foglalkoztat kutatókat, mivel – bármennyire is viccesnek tűnik elsőre a szexrobotok kérdése – az ilyen típusú kutatásokba rengeteg pénzt öltek, és az egyéb területeken elért eredmények következtében a humanoid szerkezetek megvalósítása egyre kifinomultabb. Természetesen nem az A.I. droidjairól van szó (bár az elmúlt évtizedek bizonyítják, hogy Steven Spielberg legalább annyira képes önbeteljesítő jóslatokat felvillantani, mint archaikus meséket vonzó modern formában előadni), hiszen a mesterséges intelligencia kutatása minden nagyszerű eredménye ellenére még roppant messze áll a sci-fikben vázoltaktól, hanem egyfajta utánzatról: főként az ilyen téren élen járó ázsiai országokban elképesztő fejlesztések láthatóak az ember formájú gépezetek előállítása terén – ráadásul ezek a „droidok” a legújabb IT-fejlesztéseknek köszönhetően képesek bizonyos helyzetekben és körülmények között ügyesen kialakított, megtévesztő kommunikáció-utánzatokat is produkálni.

Ha maradunk az ismert közhelynél – „ha egy madár úgy jár, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor azt a madarat kacsának mondom” – akkor itt, a szexuális segédeszközök fejlesztésénél a látható cél olyan gépek létrehozása, melyeknél nem az az elsődleges szempont, hogy intelligens legyen, hanem az, hogy az emberi érzékeket megtévesszék.

És ezen a területen elképesztő eredményeket értek már el kutatói csoportok: a korai szexbabáknál látható primitív megjelenés már a múlté, döbbenetesen élethű látványt produkálnak a műanyag felületek. A beszédszintetizátorok, illetve előre felvett hanganyagok a hallást is kielégítik. Az illatreprodukcióval sosem volt gond, és az ízlelés átverése sem túl nagy probléma. Egyedül a tapintás jelent nagy kihívást, ám a korszerű, speciálisan e célra kialakított műanyagok egyre professzionálisabbak, a vázakra történő ráültetés tökéletesítése pedig csak idő és pénz kérdése.

Mindehhez jön még az erősen szituációhoz kötött, primitív kommunikációs készség megoldása, mely szintén folyamatosan finomodik – a szexbabáknál a múlt században még elegendő volt egy nedvességérzékelő a megfelelő helyen, amely ingerre elindított egy magnófelvételt, de ma már ennél sokkal szofisztikáltabb lehetőségek közül válogathatnak a tervezők.(Dél-Koreában például sikerrel alkalmaznak idősek gondozására olyan egyszerű robotokat, melyek néhány panelt alkalmaznak csak, köszönnek stb., ám a tapasztalatok szerint sokaknál ez is elegendő arra, hogy enyhítse a magány érzését.)

Vagyis bármilyen perverznek vagy földtől elrugaszkodottnak tűnik, a Spielberg-filmben a Jude Law által megformált mecha selyemfiú női megfelelőjének megalkotása egyre közelebb kerül – természetesen annak intelligenciája nélkül, egy sokkal primitívebb, ám sokak számára valószínűleg megfelelő formában.

Erre a lehetőségre reagált egy tudományos (vagy: „tudományos”) kutatás: a Futures magazinban nemrég jelent meg Ian Yeoman és Michelle Mars, az új-zélandi Wellingtoni Egyetem menedzseriskolájának oktatói által írott tanulmány (Robots, men and sex tourism), melynek tárgya, hogy a robot prostituáltak megjelenése hogyan befolyásolná a szexturizmust. A szerzők egyrészt Henrik Christensen, a European Robotics Research Network vezetőjének jóslatára építenek, aki szerint néhány éven belül az ember-robot szex valóság lesz, másrészt a szintén európai robotikai kutató, David Levy már említett könyvére hagyatkoznak – ennek fő tétele szerint az ember-robot házasságot az USA Massachusetts államában 2050-ben már legalizálni fogják.

A futurisztikus tanulmány egy jövendőbeli, 2040-ben megújuló tradicionális amszterdami bordélyt mutat be, ahol a működtetők androidokat kínálnak a férfi vendégeknek. Az igen részletes leírás szerint e megoldás azért lesz népszerű főként, mivel teljes mértékben ki tudja szűrni a nemi betegségek kockázatát – emellett aztán a fantázia bőven elszabadul: harcosan fellépő emberi prostituáltakat vizionálnak, akik nem képesek versenyezni a gépekkel, illetve arról is szólnak, hogy a kuncsaftok lelki problémáira is megoldás a droidszex, mivel a nős férfiaknak kevésbé van lelkiismeret-furdalásuk egy géppel való együttlét után, mint ha egy valódi nővel lettek volna stb.

Mindez persze jelen pillanatban inkább szórakoztató irodalomnak tűnik, mint komoly eszmefuttatásnak. Ám ha belegondolunk abba, hogy a fentebb említett fejlesztési trend folytán egyszer mégiscsak előállnak majd a gyártók igen hű utánzatokkal, akkor nem teljesen őrült a kérdés, hogy vajon hányan fognak egy gépet használni szexuális igényeik kielégítésére – hiszen a szexuális segédeszközök piaca, köztük a szexbabáké, a vibrátoroké stb. virágzó. És innen már csak egy lépés továbbgondolni a következményeket.