RetroPie, a játékos nosztalgiavonat

Nem csak a drága, eredeti hardverek adhatják vissza a 8-16 bites korszak hangulatát, egy Pi-ből is könnyedén varázsolhatunk emulátorközpontot.

Őskonzolok: Atari, Nintendo

Azt kérdezem, emlékszik-e még valaki a jó öreg Atari 2600-ra, de meglehet, hogy olvasóink közül sokan még sosem találkoztak vele, mert nem is éltek a gép idejében. A mindössze 128 byte beépített RAM-mal rendelkező masina felejthetetlen élményt nyújtott, bár hangja és grafikája a 8-bites gépeken edződöttek számára is idegennek tűnik. De gondoljunk csak bele: 1977-ben adták ki ezt az őskonzolt. A platformm egyik legsikeresebb játéka a Pac-Man, ami szinte minden azóta megjelent gépen talált magának helyet. Az Atari hardveres korlátai miatt sokáig nem fogjuk nyüstölni, de mindenképp érdemes vetni rá egy pillantást.

A Nintendo Entertainment System (NES) már többeknek lehet ismerős, ha másért nem, akkor a világ leghíresebb vízvezeték-szerelője, Mario miatt. A sorozat legnépszerűbb darabja ezen a platformon kétségkívül a Super Mario Bros. 3, amiben a teknőcök taposása és a gombafogyasztás, sőt, egy igazi gombabirodalom kiteljesedhetett. Az 1985-ben debütáló NES – bár szintén 8-bites – már jóval élvezetesebb audiovizuális élményeket tartogatott, mint a hetvenes évek konzoljai és mikrogépei, sőt hardveresen támogatott görgetéssel, alakzatokkal találkozhattak a felhasználók.

Ugyanezen a játék SNES, azaz Super Nintendo változata jól mutatja a fejlődés ütemét, a nálunk is meglehetősen népszerű konzol, 16-bites processzorral és mintavételezésen alapuló hanglejátszással, mi több zenével dolgozott, így az FM-szintézissel kikevert hangok helyett a valós hangszerekhez sokkal közelebb álló dallamokat volt képes előállítani. A SNES 1990-ben (Európában 1992-ben) jelent meg.

A legjobb játékok ZX Spectrumra

A mikroszámítógépek körében itthon igen népszerűnek számító, Nagy-Britanniában iskolai számítógépként is alkalmazottSinclair ZX Spectrum kedvező árával és jól használható BASIC értelmezőjével könnyedén nyerte el az emberek szimpátiáját, ugyanakkor gumibillentyűivel és sajátos gépelési szabályaival sokakat az őrületbe kergetett. Ma a legtöbben webes emulátorral használják az elnagyolt színkezelése (8×8 képpontonként egyetlen előtér és háttérszín, a hardveres gyorsítás teljes hiánya) és csipogó hangja (16/48K-s Spectrum verziók) miatt sok bírálatot elszenvedő, ennek ellenére komoly rajongótáborral rendelkező gépet. A Spectrummal együtt jó néhány játék is bevésődött emlékezetünkbe: ilyen volt az 1983-ban megjelent JetPac, melyben egy űrhajót kellett összerakni a hátizsákrakétás főhőssel, majd üzemanyaggal megtöltenia járművet és elhagyni a az adott bolygót, így elnyervén a jogot, hogy kezdhessük mindezt elölről.

Szintén emlékezetes a Manic Miner, ahol a feladat szerint egy bányából kellett kijutni, miközben egy kazalnyi fura szörny tört az életünkre, megelevenedtek a használati- és berendezési tárgyak, a levegő pedig egyre fogyott. Nem tudjuk pontosan, mit fogyasztottak az alkotók, de a tudatmódosítók használata a látottak alapján megalapozottnak tűnik.

Nem sok hasonló játék készült a Spectrumra, mint a vektorgrafikás, perspektivikus Elite, gyakoribbak voltak az axonometrikus térérzékeltetéssel dolgozó megoldások. Köztük az egyik legjobb talán a Knight Lore, mely egy megmozgatta az agyat, táncolt az idegeinken, próbára tette a türelmünket. Csodálatos 3D-s logikai platformer volt, bele lehetett bolondulni rendesen.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Veszélyes lehet a Pokémon Go

    Amerikai rendőrök azt gyanítják, hogy a játék alkalmas arra, hogy a bűnözők visszaéljenek vele.

Előzmények