A kamera sem láthat mindent
A kamerás megfigyelés esetén – összhangban a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság vonatkozó ajánlásával – a munkáltatónak elsősorban arra kell figyelnie, hogy az egyes kamerák látószöge csak az adatkezelés céljával összefüggő területre irányuljon. Így nem végezhető megfigyelés a munkaközi szünet eltöltésére szolgáló (például: étkezde, pihenőszoba), vagy más olyan helyiségben, ahol az esetleges megfigyelés az emberi méltóság megsértésével járna (például: illemhely, öltöző), ide nem értve azt az időszakot, amikor a munkahely területén jogszerűen senki sem tartózkodhat.
[+]
Maga a munkavégzés megfigyelése is tilos, kivéve azon munkaállomásoknál, ahol ez munkavédelmi, vagyonvédelmi szempontok miatt indokolt, például veszélyes gépsor, laboratórium, bankfiókok. A munkáltatónak mindezen felül igazolnia kell a munkavállalók írásbeli tájékoztatását (melynek az egyes kamerák vonatkozásában tartalmaznia kell az adatkezelés célját, és a megfigyelt területet), a megfigyelt területen pedig figyelemfelhívó jelzést kell elhelyeznie. Fontos, hogy az új munkavállalók a tájékoztatást még a munkába lépés előtt, a munkaszerződéstől különálló dokumentumban megkapják. A készített felvételeket – felhasználás hiányában – főszabály szerint három munkanap elteltével törölni kell, azonban bizonyos körülmények, rögzítési célok esetén (például: veszélyes anyagok őrzése, befektetési szolgáltatási, tőzsdei tevékenység) a felvételek a rögzítéstől számítva harminc, illetve hatvan napig is tárolhatóak.
Ujjlenyomat, hang, retina – csak különleges esetekben
A biometrikus azonosítás napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő személyazonosítási módszere. Lényege, hogy sajátos, egyénenként eltérő jellemzőket rögzít (pl: retina, ujjlenyomat, hang), ezeket a jellemzőket pedig kóddá alakítja, és egy adatbázis más elemeivel összeveti, így jutva el az érintett személy azonosításához. Az adatminimalizálás elve alapján (több, azonos célú adatkezelés közül azt kell alkalmazni, amely kevésbé korlátozza az érintett személyes adatainak védelméhez fűződő jogait) a biometrikus azonosítok csak különösen indokolt esetben alkalmazhatók, az esetek túlnyomó többségében másképp is el lehet érni az adatkezelés célját (például kártyás beléptető rendszerrel).
A földrajzihelyzet-meghatározás tipikus esetei a munkavállaló által a munkavégzéséhez használt jármű vagy mobiltelefon követése. Fontos azonban tudni, hogy ez a fajta megfigyelés csupán az adatkezelés szempontjából releváns munkakörök esetén valósulhat meg (például: futár, pénzszállító, értékesítő, kamionsofőr), így irodai dolgozók esetében alkalmazása értelemszerűen kizárt.
[+]
A megfigyelés emellett csak munkaidőben történhet, ezért abban az esetben, ha munkavállaló jogosult magáncélra is használni a munkáltató által rendelkezésre bocsátott eszközt, akkor a munkavállalónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a megfigyeléshez használt eszközt a munkaidő leteltét követően kikapcsolja. Ebben az esetben különösen fontos a pontos munkáltatói szabályzat elkészítése, amely részletesen szabályozza a GPS kikapcsolásának eseteit, illetve szankcionálja a rendeltetésellenes használatot.
“Összességében elmondhatjuk, hogy a munkavállalók megfigyelésére számos módszer alakult ki, melyek mindegyikére megtalálta a gyakorlat a maga válaszait. A technológia fejlődésével a munkáltatók felelőssége az adott esetben legalkalmasabb megfigyelési eszköz kiválasztásánál fokozottabbá vált. Az adatvédelmi hatóság eljárását és egy esetleges magas összegű adatvédelmi bírságot úgy kerülhet el a munkaadó a legkönnyebben, ha a preferált módszerrel kapcsolatos főbb szempontokat figyelembe veszi, és a cél eléréséhez alkalmas, de a munkavállalók személyes adatait legkevésbé korlátozó megfigyelési módszert választja” – fejtette ki véleményét Buzási Barnabás, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda munkatársa.
