Az uborkaszezon vége felé a mai nap kétségtelenül legnagyobb hatású, legfontosabb magyar vonatkozású híre, hogy a Belügyminisztérium tegnap egy törvénymódosítási tervezetet tett fel a kormányzati honlapra „Az arckép profil nyilvántartással és az arcképelemző rendszerrel kapcsolatos szabályozásról szóló kormány-előterjesztés tervezete” címmel.

Új adatbázis, új szervezet

A javaslat lényege – részletekről később –, hogy a kormány egy központi adatbázist hozna létre, egy újonnan felállítandó szervezet alá rendelve, melyben az okmányirodákban készült képek alapján arcképprofilokat hoznának létre, majd ezeket az adatokat az arra jogosultaknak kiadnák. Véleményezésre – régi nevén: társadalmi vitára – öt napot hagyott a minisztérium.

Az adatbázis létrehozása – mely minden magyar állampolgár, így a határon túli, kettős állampolgárok adatait is tartalmazza majd – 2016 januárjától kezdődik meg, az előzetes költségvetés alapján négymilliárd forintba kerül, és ötven új munkahelyet hoz létre a központi nyilvántartó szervezetnél. A szervezet elvileg teljesen független lenne az állam-, illetve nemzetbiztonsági szervezetektől, a rendvédelmi szervektől: a dolga az lenne, hogy megalapozott és jogszerű kérések esetén az előbbieket ellássa információval.

[+]

A tervezet többször is hangsúlyozza, hogy nem hoznak létre személyi aktákat – vagyis a képekhez nem rendelnek egyéb személyi adatokat, a képek csak egy kapcsolati kódot tartalmaznak, hogy hozzá lehessen kötni az adott polgár más adataihoz. Vagyis az arcképprofil önmagában nem tartalmaz egy teljes személyi aktát, de kérésre a más adatbázisokkal való összekötés után mindez létrehozható.

Lehet érvelni mellette is

Mielőtt a tervezetet érintő lehetséges kritikákra rátérnénk, érdemes néhány előzetes megjegyzést tennünk.

Egyrészt emlékeztetnénk a Facebookot alapító Mark Zuckerberg pár évvel ezelőtti, akkor nagy felháborodást kiváltó megszólalására, melyben azt mondta el, hogy a klasszikus adatvédelem korának vége, mivel az emberek ma már nem vigyázzák személyes adataikat oly aggodalommal, mint korábban, hanem számtalan egyéb előny érdekében hajlandóak megosztani őket. Nagyon sokan, köztük komoly szaktekintélyek támadták meg akkor a közösségi oldal tulajdonosát, de mára be kell látnunk, hogy neki volt igaza, jól mérte fel a társadalmi jelenségeket: az adatvédelem új korszaka köszöntött be.

Másrészt azt sem szabad elfelejteni, hogy a központi adatbázisok önmagukban nem az ördögtől valók. Számtalan területen megkönnyítik az emberek életét, rengeteg olyan könnyebbséget hoznak a mindennapokban, melyekről az állampolgárok nem mondanának le, még akkor sem, ha tudják, hogy túl sok helyen „könyvelik” őket.

Hogy csak két példát mondjunk az utóbbira. A modern, digitalizált társadalmakban egyre inkább elvárás az, hogy egy-egy hivatalos ügy elintézéséhez ne kelljen idő- és pénzpocsékolóan sok-sok órát eltölteni különböző hivatalokban, hanem az adott ügy elintézéséhez a közszolgák a nagy informatikai rendszerből maguk szerezzék meg az adatokat, az ügyfél pedig minimális időn belül – akár otthon, a karosszékből – elintézhessen engedélyeket, igazolásokat stb. Ehhez viszont valóban nagy adatbázisokra és jól működő rendszerekre van szükség.

A másik példa a kamerás megfigyelésé. Magyarország volt adatvédelmi biztosa egyszer azt nyilatkozta lapunknak, hogy ő ugyan megveszekedett jogvédőként nem szereti ezeket, de az emberek nagy százaléka fontosnak tartja a biztonsága érdekében, hogy legyenek ilyenek. Ilyenkor, fogalmazott Jóri András, már nem az a dolga egy adatvédelmi szakembernek, hogy megakadályozza a kamerák terjedését, hanem az, hogy a privátszférát maximálisan védő szabályrendszerek jöjjenek létre, illetve rákényszerítse a hatóságokat ezek betartatására.

Szóval nem egyszerű.

Visszaélési lehetőségek

Az új törvénytervezettel kapcsolatban a kritikákat nagyon röviden lehet megfogalmazni: minden szabály annyit ér, amennyit betartanak belőle.

És itt van a gond az új nemzetbiztonsági szervezetnél:

• túl sok szerv, szervezet, hatóság kap lehetőséget az adatbázis, illetve a bővített profil használatára
• túl lazán van megfogalmazva az, hogy mikor, milyen ügyben intézhet kérést egy szervezet az arcképprofilt menedzselő hivatalhoz

Ezek az igen tág határok lehetővé teszik, hogy a megszerzett adatokhoz gyakran indokolatlan esetben is hozzáférjenek hatóságok. Ez jogos aggodalom lehet, mivel a bel- és külpolitikai változások, az egyes szervezeteken belül fellépő anomáliák, esetlegesen az egyéni érdekek még a szilárd alkotmányosságon alapuló, erős kontrollintézményekkel rendelkező országokban is vezettek már visszaélésekhez – lásd pl. az USA-ban a Snowden-botrányban napvilágra került adatokat a tömeges megfigyelésekről. Magyarországon pedig, ahol a társadalmi stabilitást biztosító intézmények és szervezetek messze nem működnek az elvárható módon, még nagyobb lehet az esélye a diszfunkciónak.

És a hab a tortán: a megfigyelés kiterjesztése

Nagyon fontos arra is felhívni a figyelmet, hogy a módosítások gerince ugyan a központi adatbázis létrehozása, de valójában salátatörvényről van szó, melybe beleszuszakoltak néhány, a kommunikációs szolgáltatókat érintő változást is.

Az még nem nagy újdonság, legfeljebb teljes nyíltság, hogy a mobil-, telefon- és internetszolgáltatóknak a jövőben is biztosítaniuk kell az ügyfeleik teljes lehallgatását, az viszont már nóvum, hogy a szolgáltatóknak olyan kapcsolódási pontokat kell kiépíteniük, mely a jogosultaknak (például a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatnak, a Nemzeti Védelmi Szolgálatnak, vagy épp a Terrorelhárítási Központnak) azonnali lehetőséget biztosít az előfizetők 0,1 százalékának lehallgatásához, követéséhez.