Jogharmonizáció
A parlament hétfői ülésén a büntető törvények változtatásai között a kormánytöbbség megszavazott egy olyan módosítást is, mely lehetővé teszi, hogy a jövőben a bíróságok elrendelhessék egyes, külföldi szervereken lévő internetes adatok elérésének blokkolását. A törvényjavaslat indoklása szerint a kormány a kiskorúak szexuális bántalmazása, kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni fellépés lehetővé tétele érdekében kezdeményezte a változtatást.
A törvényjavaslatról a központi hírszerv, az MTI tudósítása alapján számtalan magyar hírportál is beszámolt. E közlemény szerint a változtatás lehetővé teszi a külföldi szervereken lévő adatok időleges vagy végleges hozzáférhetetlenné tételét. Ha a bíróság jogerősen elrendeli az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételét, annak végrehajtása átadható lesz annak az országnak, amelynek területén a tárhelyszolgáltató székhelye vagy telephelye van.
Az átadásról a két ország igazságügy-miniszterei egyeztetnek, ennek során tájékoztatni kell a külföldi felet arról, hogy ha az állam egy hónapon belül nem tud eleget tenni az adatok törlésének, akkor a bíróság elrendeli a blokkolással történő végrehajtást.
Ugyanilyen megkereséseket a külföldi felektől Magyarországnak át kell vennie, és a bíróságnak döntenie kell a végrehajtásról. A külföldi ítélet alapján elrendelt végrehajtást haladéktalanul meg kell szüntetni, ha a külföldi ítélet végrehajthatósága megszűnt.
A rendelkezés júliustól hatályos, ugyanakkor féléves türelmi időt enged a jogszabály azokra az esetekre, amikor nem a tárhelyszolgáltatónak kell eltávolítani a bűncselekményt megvalósító tartalmat, hanem az internetszolgáltatónak blokkolni. 2014. január 1-je után viszont bírsággal is rákényszeríthető lesz az internetszolgáltató a blokkolásra.
Kérdések
A törvénymódosítás egyrészt messzemenően üdvözlendő, mivel az uniós ajánlások alapján jogharmonizációt hajt végre, másrészt pedig lehetővé teszi, hogy olyan bűncselekmények esetében (első számú hivatkozási alap a gyermekpornográfia internetes megjelenése), amelyek megítéléséről széles körű konszenzus, illetve rájuk vonatkozó hasonló szabályozás létezik az Európai Unió tagállamaiban, a magyar hatóságok is hathatósan tudjanak fellépni.
A fenti szép és mindenki számára elfogadható alapelvek gyakorlatba történő átültetése azonban hazánkban is ugyanazokat a problémákat veti fel, amelyeket a világ mindazon országaiban, ahol hasonló tartalomkorlátozó intézkedéseket vezettek már be.
A törvényjavaslat szövegét szó szerint nézve az első gond az, amit a civil jogvédők fel szoktak vetni, vagyis a túl általános megfogalmazás. Ugyanis hiába a gyermekpornográfia elleni fellépés az indoklás, a törvény szövege erre egyetlen szóval sem utal – ezt nem is teheti, ugyanis a módosítás a más országokban működő, illetve nemzetközi bűnüldöző szervekkel való együttműködést szabályozó törvénybe kerül bele. A megfogalmazás következetes, ezért csak egyetlen, a teljes szövegre jellemző példát idézek a legfontosabb, a 8. paragrafusból: „Magyar bíróság által jogerősen elrendelt elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének végrehajtása…”. Vagyis nincs korlátozás az adatok minőségét illetően, egy olyan gumiszabályról van szó, mely egyrészt segítheti a bűnüldöző szervek munkáját, ha esetleg fegyver- vagy kábítószer-kereskedelem esetében szükséges az adattörlés, ám ugyanakkor lehetővé teszi, hogy bármilyen, az adott bíróság által törvénysértőnek talált tartalom törlését kérjék, illetve ennek sikertelensége esetén hazai blokkolását elrendeljék.
A visszaélési lehetőség bele van kódolva
A gátlástalan alkalmazásnak ugyanakkor határt szab, hogy ha egy magyar bíróság tartalomtörlést kér egy külföldi tárhelyszolgáltatótól, akkor szükséges a közös jogi alap, vagyis az indoklásban szereplő tevékenységnek abban az országban is bűncselekménynek kell számítania. Ez a pedofil tartalmak esetében nem fog gondot okozni, hiszen ezeket a tetteket, mármint a gyermekek szexuális zaklatását tartalmazó anyagok közzétételét gyakorlatilag az egész világon büntetik a helyi törvények. De egész más a helyzet akkor, ha egyéb tevékenységekről van szó – hogy egy másik szélsőséges példát mondjak: a véleménynyilvánítási és szólásszabadság meghatározása még a fejlett és érett nyugati demokráciákban sem egyforma, így ha egy magyar bíróság közéleti vagy politikai okokból rendel el tartalomtörlést, az egyáltalán nem biztos, hogy a tárhelyet biztosító országban is bűncselekmény, így elképzelhető, hogy ők nem kötelezik az ottani vállalkozást törlésre. Ám ebben az esetben – a törvény következő rendelkezése értelmében – a hazai szolgáltatónak kell fellépni a hozzáférés megtagadása érdekében, viszont ez már a cenzúra egy formájának tekinthető.
A cenzúra önmagában nem elítélendő, mivel elképzelhetetlen olyan társadalmi rendszer, ahol valamiféle tartalomkorlátozás ne működne, de a törvény szövege alapján ez a rendszer túl nagy mozgásteret adhat a bíróságoknak – persze csak akkor, ha nem teljesen függetlenek. Ebben a kétlépcsős rendszerben ugyanis a fenti esetben arról van szó, hogy ha itthon épp nem tetszik egy adott tartalom valakiknek, és ennek törlésére találnak megfelelő magyar jogszabályt, azok akkor is el tudják érni a tartalom hozzáférhetetlenné tételét, ha a tárhelyet biztosító országban az adott tartalom nem számít törvénytelennek. Hogy egy kézenfekvő példát mondjak: a diktatórikus jeleket mutató Oroszországban a szólásszabadságot az biztosítja bizonyos mértékig, hogy az elégedetlen polgárok nyugati államokban lévő szervereken tárolnak otthon törvénysértőnek számító tartalmakat, illetve nyugati szolgáltatások segítségével kommunikálnak. És azt általában mifelénk is szokás sérelmezni, ha ezeket az oldalakat az orosz kormányzat blokkolja, márpedig a hasonló fellépés elvi lehetősége a magyar törvényjavaslatban is benne van.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
