Új hozzászólás Aktív témák

  • kymco

    veterán

    válasz lao ce #1764 üzenetére

    Végigolvastam a hozzászólásod. és az alapvitatémával kapcsolatban nem találtam új megállapításokat. A többiben most nem kívánok vitát nyitni, mert nem folytatnám a vitáról kezdett vita vitájának vitáját....
    Tehát nem azért nem szólok, mert nem érint, mert nem érdekel, vagy mert nincs véleményem róla.... hanem azért mert most nem ide tartozik.

    Viszont azt látom, hogy az alap vita még mindig nem rendeződött. Nem a meggyőzésedre vágyom, hanem csak arra, hogy érthető legyen az érvem.... ami sajnos eddig elég halovány volt. Igyekszem pótolni.
    A eljesség kedvéért idézlek téged, kiragadva azt, amivel eredetileg vitába szálltam.

    a topik csak az aranyokat tukrozi. a kereszteny vallas az elesetteknek segit. a taoizmus nem ad tamaszt a gyengenek, nem allitja talpra a meggyotort lelket, nincs vallon veregetes, tulvilaggal vigasztalas, meg szorakoztato csodak sincsenek benne. valoszinuleg a nyugati kulturaban sokkal erosebb es erosodo az emberekben a lelki zsakutca erzesenek atelese a 'mire vagyodok' eletfilozofia csodjebol adodoan mint keleten, ahol inkabb a 'mit kell tennem' filozofia el.
    Az idézet elején sematikusan elkezded hasonlítani, de inkább ellentétbe állítani a kereszténységet a taóval. A sematikus képpel nagyjából egyetértek addig, amíg el nem hangzik a már többször, többféleképpen vitatott kifejezés: a vállonveregetés. Igaz, hogy direkt módon itt nem beszélsz a kereszténységről, de indirekt módon szerintem ez, és az ezt követő megjegyzések rá vonatkoznak.
    Nos, a vállonveregetés, a mi szubkultúránkban a teljesítmény, a a cselekedet elismerése esetenként még akkor is, ha ez abban a pillanatban nem nyilvánvaló. Akit vállonveregetek, azt ezzel dícsérem is. Nos, ha ezt így értetted te is, és a kereszténységre vonatkoztetted, akkor tévedtél. Az Isten nem vereget vállon, mert nincs miért megdicsérjen. A bűnbeesés óta az ember nem akar Istennel közösségben lenni, nincs oka az Istentől a legcsekélyebb vállonveregetést is elvárni. És az Isten nem is így közelít hozzánk. Az elesettekhez lehajol, a megrepedt nádszálat nem töriel, de a kevélyeknek ellenáll. Itélettel és irgalommal jön, de a nem hazug vállonveregetéssel.
    Nincs olyan bibliai személy, akinek veregette volna akár csak képletesen is Isten a vállát.
    Aztánírsz a túlvilággal való vigasztalásról. Feltételezem, hogy itt is a kereszténység a taoizmus ellentéte itt is az idézetedben.
    A keresztény vallásban kulcsszerepe van a túlvilágnak, de nem úgy, mint a földi szenvedés ellenpólusának, vígasztalásképpen. Vannak biblbiai könyvek, ahol Isten ezzel vígasztal, de ez nem jelenti azt, hogy a kereszténység lényege ez lenne. A kereszténység lényege az Isten és az ember kapcsolatának helyreállítása. Ennek már evilágban meg kell történnie. És ezért a való élet valóságos élethelyzetei nagyon is szerves részét jelentik a keresztény vallásnak. Ezért is írtam a gyakorlatiasságáról, mert nem ideák után vágyódik, hanem megéli hitben a jelent a hívő ember. Ha tehát te a kereszténységnél a túlvilágra helyezed a hangsúlyt, féligazságot látsz csupán.
    És zárod a sort a ''szórakoztató csodákkal''. A csodák céálja sohasem a szórakoztatás volt. Erre már akkor is ott volt a szórakoztatóipar. Isten nem egy minket (vagy magát) szórakoztatni akaró személy. A csodáknak minden esetben megvolt az oka és a célja. Ezeknek egy részét csak sejteni lehet, másokt teljesen világosak, és allegórikus jelentéssel is bírtak, megint mások pedig a korszak, környező népek kultúrája, istenhite alapján valósult meg. Az, hogy ma ezen te szórakozol, még nem jelenti azt, hogy abban a korban, abban a politikai és kultúrális környezetben szórakoztató lett volna. Figyelemfelhívó igen, esetenként megrendítő, igen, de nem szórakoztató. Pld Jézus némely csodája annyira szórakoztató volt, hogy meg akarták kövezni érte....
    Az idézett szöveg végén már tágabban értelmezed az ellentéte a nyugat és a távolkelet között, ahol is a nyugati kultúra zsákutcáját és a keleti kultúrában a kiutat mutatod meg.
    Az egyiket a ''mire vágyódok'' kérdéssel jellemzed, a másikat a ''mit kell tennem'' kérdéssel. Ha az előbbi kérdést a kereszténységre értetted, akkor megint rosszul látod a dolgokat, de ebben az idézetben vsz inkább a nyugati civilizációt kritizálod alapvetően.... Nos, a kereszténység nem a vágyainkat elégíti ki, nem abban támogat, hogy vágyódjunk, hanem nagyon gyakorlatias. Amikor az embernek helyreáll a viszonya Istennel, akkor kezd igazából élni. Akkor bontakozhatnak ki a valóságos képességei, akkortól van lehetősége arra, hogy betöltse azt a feladatot, amire teremtve lett, és mások nem tudják pótolni őt ebben. Így lehet teljes élete egy fogyatékosnak is.
    Így amikor a nyugati világ zsákutcájáról beszélsz, akkor nem kell távolkeletre menni a megoldásért, mert Jézusban van a megoldás.

    Elnézést kérek mégegyszer, de tartani szeretném magam az előző hozzászólásomban lefektetett elvhez, hogy a vita vitájáról nem vitatkozom. Amennyiben úgy gondolod, hogy ezek után sem értettelek meg, és ez alapján rosszul érveltem, akkor korrigálok. Kiegészítem továbbá az érveimet, ha nem világos, vagy nem egyértelmű valami.
    Illetve a továbbiakban is szólok, ha úgy érzem, hogy egy-egy hozzászóló hamis képet fest a kereszténységről.

    www.refujvaros.hu

Új hozzászólás Aktív témák