Új hozzászólás Aktív témák

  • Bad Pritt

    nagyúr

    God of War (2018) & God of War Ragnarök

    Na hát véget ért ez a kaland is. GoW 2018 platina elmaradt 5 éve, azt most pótoltam és ha már lendületben voltam átcsúsztam a Ragnarökbe is, így a kettő együtt olyan 100 órás, kerek egésszé vált számomra. Back to back játszva őket egészen érdekes élmény volt, hogy mennyire hasonló és mégis mennyire más a Ragnarök és sajna nem mindig jó értelemben.
    A 2018-as játékkal kapcsolatban igazából könnyű dolga van az embernek, abszolút szuperlatívuszokban lehet csak beszélni róla. Jó a történet, elképesztő set piece-ek között zajlik a cinematic kaland, nagyon jók a mellékküldetések és egyéb feladatok, nincs végtelenül felfújva és elnyújtva, a harcrendszer és az összeszedett eszközök függvényében megnyíló egyre bonyolultabb puzzle részek pont elegek egy 50 órás játékhoz. A nehézség nagyon jól skálázható, a valkűrök remek kihívást nyújtanak, a valkűrkirálynő az egyik legjobb boss, amit valaha sikerült lecsapnom és mellette is minden más encounter megfelelően van balanszolva a late game-hez is.
    Ha kritikával kéne illetnem akkor talán a repetitív bossokat mondanám már a főszálon is, végtelen mennyiségű trollt kell likvidálni pl. és nagyon nincs köztük változó sem, mindig ugyanaz a séma és ugyanazzal az animációval ér véget. Illetve persze a boi kicsit sok volt nekem is az idegesítő fázisában, azt egy kicsit lejjebb tekerhették volna, de ezek alapvetően apróságok a nagy egészet nézve, fantasztikus élmény még így 2023-ban is, remekül öregedett.
    Kevés játék van, amit trófeákon túl is maxolok, ez egy ilyen volt, minden labour megcsinálva és az összes lore entry is megvan, egyszerűen élmény volt hallgatni Mimirt a hajóban üldögélve. Korszakos mestermunka minden téren, a PS4 éra egyik legjobbja.

    És akkor innen átlépve a Ragnarökbe... hát nem tudom. Rossz játéktól nyilván messze van, de kicsit az volt az érzésem, hogy míg sok szempontból előrébb léptek egyet, más részeken vissza sikerült, néha nem is egy lépést. A történet például nagyon tetszett ebben is, jól folytatták, remekül szőtték bele a játékba az északi mitológia elemeit (Sköll és Hati bemutatása, illetve Fenrir születése zseniálisak voltak) és nagyon jól megcsavarták, hogy az Eddát ismerők számára is újdonság legyen. Talán kicsit hosszú volt, a 2018-as 14 órás sztorija mellett ez nekem 21 órát vett igénybe ugyanúgy Balance nehézségen.
    Nagyon jók voltak a mainline bossok is, egyértelműen látszott, hogy a Santa Monica is érezte, ezen javítaniuk kell kicsit. Nem volt annyi újrahasznosítás és a több szálon zajló cselekmény miatt mindig friss tudott maradni a kihívás és még a látványon is emelni tudtak egy szintet. A vége megható volt, szép lezárást kapott a történet, egy nagyon jól követhető karakterfejlődést lehet látni Kratoson is Atreuson is, arról meg ne is beszéljünk, hogy a mellékkarakterek is úgy változtak a játékok során, mint máshol a főszereplők sem, itt főleg nyilván a két törpre és Freyára gondolok.
    Ami még nagyon feltűnő volt, hogy mennyi quality of life fejlesztést kapott a mozgás, sokkal gyorsabb játék a Ragnarök. Nagyon tetszettek a fejlesztett puzzle-ök, egyáltalán nem volt olyan érzésem, hogy mindent láttam, néha rendesen out of the box kellett... volna gondolkozni. És akkor itt jön az, ami egy közel tökéletes masterpiece-t nálam letaszít a nagyon jó volt kategóriába: az állandóan pofázó és mindenben segítő companion.
    Én nem tudom, hogy milyen metaadatok alapján érezte úgy a Santa Monica, hogy így el kell rontani minden feladványt, de sajna értékelhetetlen a játék ezen része. Volt olyan puzzle, amit még át se láttam és Atreus máris mondta, mit kell nézni, mit kell csinálni, iszonyat rossz volt minden ilyen rész, szinte autopilot módban zajlott a játék ilyenkor. Nem értem, miért nem lehetett kikapcsolni, hisz ezer és egy beállítási lehetőség van a játékban, simán elfért volna egy puzzle hints on/off gomb is. Ezek mellett is furcsa volt számomra, hogy mennyire modern nyelvezetet használ a játék a 2018-hoz képest mind írásban, mind szóban, nemhogy rombolta az immerziót, de még felépíteni se hagyta.
    A másik, ami egyáltalán nem tetszett a berserker bossok. Volt egy-kettő, amire azt mondom talán felért a valkűrökhöz, Hrólf is egy fasza bossharc, de nagy részük szar, egyértelműen annyi volt a cél, hogy nehezebb legyen, mint az előző játék, tök mindegy, hogy érik azt el. Éles kontrasztban áll velük Gná, aki rendesen megizzasztott és mindenféle bullshit gang, kikerülhetetlen támadás meg teleportálás nélkül volt a legnagyobb kihívása a játéknak, egy élmény az a fight.
    Ezeken túl a játék egészen hasonlóan működik, mint az előző, nagyon jó mellékküldetések, sok gyűjtögetés közben, érdekes helyszíneken és máris elrepült az 50 óra. Szerintem nagyon jól működnek a plusz dolgok, a bifröst támadások, a Draupnir, a többféle nyilak, egy nagyon jó alapot sikerült ügyesen továbbfejleszteniük és élmény volt a karakterek fejlesztése is, szerencsére egyáltalán nem restriktív a játék és rengeteg setupot ki tudtam próbálni.
    Nehéz kérdés lenne, hogy melyik a jobb, a szívem a 2018-as felé húz a Ragnarök elrontott puzzle szekciói miatt, de nem tudok elmenni amellett, hogy sok szempontból egyszerűen jobb játék a folytatás, nagyon kíváncsi leszek, merre viszik tovább ezt a világot, de tuti óriásit fog szólni.

    Some motherf*ckers are always tryna ice skate uphill.

Új hozzászólás Aktív témák