A múlt héten Nagy-Britanniában kisebb vihart okozott, hogy a brit kormányzat a Times magazin tényfeltáró riportja nyomán számon kérte a YouTube-on, hogy egyes, extrém tartalmakat kínáló videókon miért jelennek meg az adófizetők által finanszírozott szolgáltatások hirdetései – sőt, egyáltalán miért jelennek meg kétséges tartalmakat kínáló tartalmakon hirdetések. A tudósítás következményeképp számos nagyvállalati hirdető reklámbojkottot hirdetett a YouTube ellen.
Az elmúlt napokban érkeztek ilyen és olyan tudósítások egyaránt, a YouTube láthatóan nem tudott mit kezdeni a helyzettel, de ma a területileg felelős vezető, az Európát is magába foglaló EMEA-régióban illetékes Matt Brittin sajtótájékoztatón igyekezett tisztázni a helyzetet. Kissé mentegetőzve kijelentette, hogy a kifogásolt, szélsőségesnek tekinthető tartalmaknál megjelenő reklámok bevételei elhanyagolhatóak, szinte alig látszanak a költségvetésben („pennies, not pounds”), ugyanakkor a következő napokban a kifogásokat akceptálva lépéseket tesznek a jelenlegi helyzet megváltoztatására.
Muszáj lépni, de hogyan?
A bocsánatkéréssel felérő nyilatkozat nem véletlen, mivel a bojkottot a nehézsúlyú hirdetők vezették be – pl. a L’Oreal, a McDonald’s helyi leányvállalata, a HSBC, a Havas médiaügynökség, a Royal Mail, az Audi brit leánya, a BBC stb., így ez már komoly bevételkiesést jelenthet. Pláne úgy, hogy Brittin elismerte: az elmúlt napokban megbeszéléseket folytatott a panaszos vállalatokkal, és közülük azok, melyek globális tevékenységet is folytatnak, felvetették, hogy ha nem történik változás, a bojkottot a világ más részeire is kiterjesztik, ahol ők jelen vannak.
Brittin természetesen hangsúlyozta, hogy vállalata millió dollárokat költ arra, hogy több ezer embert csak ezzel foglalkoztatva kiszűrjék az extrém tartalmakat a videómegosztóról. De kiemelte, hogy ez borzasztóan nehéz feladat: percenként 400 órányi új videó kerül fel az oldalra, emellett naponta több ezer oldal lép be az AdSense hirdetési hálózatba. Mindezek ellenőrzése óriási erőforrásokat emészt fel, hiszen a YouTube egyik alapelve a szólás- és véleményszabadság tiszteletben tartása, így időbe, pénzbe és energiába kerül a feltöltött tartalmak jogszerű kontrollálása.
Brittin újra csak elismételte a Google egyik alapelvét: a vállalat nem cenzor, nekik az a dolguk, hogy a törvényességnek megfeleljenek minden országban, ahol elérhető a szolgáltatás, de hogy ha ez kérdéses, vagy az adott országban politikai vagy más okokból speciális igények merülnek fel, akkor ott egyeztetésre van szükség, ami szintén időigényes. Ha világos és egyértelmű a tartalom törvénysértő volta – mondta el a vezető –, akkor a jelenlegi gyakorlat szerint ezek 98 százalékát 24 órán belül eltávolítják.
De mondott még egy furcsát is: a Google kezdettől fogva elutasítja az előzetes cenzúrát, gyakorlatuk a mai napig az, hogy tartalmat a feltöltés után, panaszra távolítanak el. Ám a mostani esetben az egyik brit reklámszövetség azzal a javaslattal állt elő, hogy javítana a helyzeten, ha a feltöltött tartalmakat a YouTube egy meghatározott időre „karanténba” helyezné, amíg a vállalat illetékesei "manuálisan" (azaz élő emberrel, nem pedig szoftveres automatizmussal) nem döntenek a sorsáról (vagyis hogy törvénysértő-e vagy nem). És Brittin most meglepő módon nem utasította ezt vissza élből, hanem átgondolt, konstruktív javaslatnak minősítette az ötletet.
