DualShock 4, PlayStation kamera
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az új kontroller apróbb hibái ellenére is a PlayStation 4 egyik, ha nem a legjobban sikerült eleme. Első, felületes ránézésre nem tűnik óriásinak a változás, aztán kézbe fogva és használva a DS4-et kiderül, hogy az, sőt. Az anyagminőséget össze sem lehet hasonlítani a korábbi DualShock-inkarnációkéval, a szarvak végre nem csúsznak, a hátsó borítás lyukacsos, és összességében sokkal kellemesebb érzés megfogni, mint elődjeit. Az analóg karok teteje az Xboxok vezérlőjéhez hasonlóan végre enyhén süllyesztett, a ravaszokról sem fog lecsúszni az ujjunk, és a megnyújtott szarvaknak valamint a minimális szélesítésnek köszönhetően végre (sőt, végre!) nem görcsöl be a kezünk játék közben, ha egy egérénél nagyobb tenyerünk van.
Funkcionalitásában is nagy fejlődésen ment keresztül a DualShock. A negyedik verzióra felkerült egy standard 3,5 mm-es fejhallgató-kimenet, így egy régi, rövid drótos fülessel vagy akár a konzolhoz mellékelt mono headsettel is megoldhatjuk az éjszakai játékot a család zavarása nélkül. A PS gomb fölött egy kis hangszóró (ami beszédtartományban meglepően tisztán és hangosan szól) és egy klikkelhető tapipad kapott helyet, a ravaszok között pedig egy fénysáv, ami alapján a külön megvásárolható kamera követni tudja a kontroller térbeli mozgását. A giroszkóp és a gyorsulásmérő is pontosabb lett, bár ezt a Flower PS4-es verzióján kívül más játékban egyelőre nem nagyon próbálhatjuk ki. A Select és Start gombok eltűntek, a helyüket átvevő Options és Share elhelyezése viszont nem az igazi, kicsit nehéz megnyomni őket, bár az is igaz, hogy ezzel a kialakítással máshova nehezen fértek volna.
Az energiaellátásért továbbra is beépített akkumulátor felel, a töltőcsatlakozó viszont Micro USB-re változott, így a PS3-hoz beszerzett hosszú kábelek helyett újat kell venni, ha kanapénk messze van a tévétől, és töltés közben nem szeretnénk egy méterről nézni a képernyőt. Erre azért is érdemes áldozni, mert az üzemidő az új funkciók miatt drasztikusan lecsökkent, egy töltéssel 10 órát épp, hogy kibír a DS4, ez a legtöbb korábbi PlayStation-felhasználó számára szokatlan és talán zavaró is lesz.
Az üzemidőn és a két kis funkciógomb szerencsétlen elhelyezésén kívül viszont szinte tökéletes az új kontroller, kétségkívül a legjobb, amit a Sony valaha készített, és most már méltó ellenfele az Xboxok népszerű irányítójának. A tapipad, a beépített hangszóró és a fénysáv kreatív felhasználása pedig csak a játékfejlesztőkön múlik, az induláskor rendelkezésre álló címekben ezek a funkciók csak minimális mértékben kaptak szerepet. A Microsoft elvileg 100 millió dollárt költött az Xbox One kontrollerének fejlesztésére. A Sony esetében nem tudni, mennyit emésztett fel a DualShock 4 a K+F keretből, de bármennyibe is került, az a pénz az utolsó centig (vagy inkább jenig) jó helyre ment.
Az új PlayStation kamera a Sony harmadik próbálkozása a technológia PS-ökoszisztémába való implementálására, de még ez a legújabb változat is jóval butább, mint az Xbox One Kinectje. Egyrészt mindig kell számára biztosítani egy minimális mennyiségű fényt, a Microsoft kamerájával ellentétben ugyanis nem képes infravörös érzékelésre. A bejelentkezés arcfelismeréshez való társítása is csak félmegoldás, mert a művelet végrehajtásához a kontroller felemelésére is szüksége van, így aztán amolyan nesze semmi, fogd meg jól, ennyi erővel egyszerűbb az amúgy is szükséges kontrolleren megnyomni egy gombot. Az előretelepített Playroom AR játékokon kívül egyelőre nem is használja semmi, de a Sony eddigi PS4-es kommunikációjából az szűrhető le, hogy a PlayStation kamerát nem is a Kinect vetélytársának szánják, pusztán egy kiegészítő lehetőségnek. Az eszköz elsődleges célközönsége és felhasználási területe jelenleg a közvetítők csoportja és a közvetítés, erre pedig tökéletesen megfelel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
