Kezelőfelület, megosztás, PSN
Az első bekapcsolás utáni konfigurálás szerencsére csak pár percet vesz igénybe, az operációs rendszert viszont rögtön frissíteni kell a PSN-ről, ez egy közel 400 MB-os csomag letöltését és installálását jelenti. A kezelőfelület egyszerre új és ismerős, attól függően, hogy a rendszer melyik pontján járunk. A legtöbb időt – már amikor nem játszunk – valószínűleg a Microsoft-féle Modern felületére erősen emlékeztető főképernyőn, ahol meglehetősen egyszerű és gyors a navigáció, az elérhető alkalmazásokat jelképező négyzetek sorrendje pedig használatuk gyakorisága szerint változik. Ez a kialakítás most, a konzol megjelenése után néhány héttel nem állít különösebb nehézséget a felhasználó elé, viszont úgy egy-másfél év múlva, ha már akár egy tucatnál is több játék lehet a konzol mellett, és netán új alkalmazások is megjelennek, ez az egysoros elrendezés és a testre szabhatóság hiánya visszaüthet, így megeshet, hogy a Sony egy frissítésben kisebb kényelmi módosításokat végez ezen a részen.
A játékok mellett itt találjuk a What’s New menüpontot, ami egy helyen mutatja barátaink összes (általunk is láthatóra beállított) aktivitását, PSN-ajánlókat, kicsit a Google Plus közösségi oldalra hasonlító ömlesztett stílusban, emiatt kissé nehezen áttekinthető. Az önálló Game Librarynek semmi gyakorlati haszna nincs, és a főképernyőhöz hasonlóan ugyanúgy mentes mindenféle rendezési lehetőségtől. A streaming szolgáltatásokból az összes fontosabbnak van saját alkalmazása, Magyarországról viszont továbbra sem lehet használni egyiket sem, így az ebbe a kategóriába tartozó szoftverek gyűjtőcsempéje csak feleslegesen és eltüntethetetlenül foglalja a helyet a főképernyőn. Az élő videós közvetítésekhez vezető csempét viszont minden bizonnyal nagyon sokan és nagyon gyakran fogják használni, a játékok mellett ugyanis a közösségi szolgáltatások integrációja és a pillanatok alatt elindítható élő közvetítés a PlayStation 4 legnagyobb erősségei.
A kontrolleren található Share gomb használatához először be kell állítani egy Ustream vagy Twitch-fiókot, aztán máris indulhat a közvetítés, amihez természetesen kommentálhatunk is, és akár a kamera képét is hozzáadhatjuk. Ha közvetítéssel nem szeretnénk foglalkozni, még a fiókok létrehozásával és/vagy beállításával sem kell vesződnünk, egy gombnyomással beugorhatunk a közvetítésekbe, bár üzenetek írásához már szükség lesz a fenti fiókok valamelyikére is. A szolgáltatás pofonegyszerűen használható és villámgyorsan navigálható, az egyetlen esetleges negatívum a videostreamek szélsőségesen változó minősége (képileg és tartalmilag egyaránt). A PC-ken egy ideje hódító élő közvetítés megjelenése a konzolos világban egészen új távlatokat nyit, és ki tudja, a jövőben mivel találkozhatunk majd a csatornák között, hiszen a kamera segítségével egyáltalán nem kell pusztán játékközvetítésre szorítkozni. (Én például vagy tíz percig szórakoztam néhány kiskutyán, akik körül tucatnyi AR robot bukdácsolt).
Apropó, AR robotok. Ha van kameránk, érdemes kipróbálni a három beépített AR (augmented reality) játékot, mi még felnőtt fejjel is eltöltöttünk velük vagy fél órát, de kisebb gyerekeket akár órákra is leköthetnek a kis fehér robotok, bár nem ártana, ha a jövőben kicsit több „észt” adnának nekik.
Térjünk vissza még egy kicsit a Share gombhoz, ami nem csak élő közvetítés indítására jó, hanem játék közbeni megnyomásakor a rendszer automatikusan készít egy Twitteren vagy Facebookon bármikor megosztható képernyőfotót is, továbbá az utolsó legfeljebb 15 percnyi játékunkról készült videót is elmenthetjük és közzétehetjük, ha akarjuk. A rögzítés minősége lehetne jobb is, sajnos gyors kameramozgásoknál vagy sűrű jeleneteknél hajlamos kockásodni a kép, reméljük, a jövőben ezt a funkciót is finomítják.
Míg a PS3-at némi kompromisszummal akár elsődleges médialejátszóként is lehetett használni, a Sony ezt a lehetőséget a PS4-ból teljesen kigyomlálta, sem helyi médiafájlok, sem számítógépről streamelt tartalom lejátszására nincs mód, sőt, a külső adathordozókról való lejátszást sem támogatja, így hiába csatlakoztatunk rá fényképezőgépet vagy külső merevlemezt, semmit nem tudunk velük csinálni. Itt érezhetjük talán először, hogy a japán vállalat kicsit túllőtt célon, amikor a tökéletes játékkonzol létrehozására koncentrált, hiszen némi alapvető médialejátszói funkcionalitást igazán meghagyhatott volna. Szerencsére ez a probléma teljes mértékben orvosolható egy későbbi szoftverfrissítéssel, de az ilyen irányú funkciók teljes hiánya most még sokaknak fájó pont lehet.
Az előbb felsorolt pozitívumok ellenére, bőven van fejlesztési lehetőség a közösségi megoldásokban. Jó lenne, ha multiplayer játék közvetítését nézve akár rögtön be is csatlakozhatnánk az adott játékba, erre most nincs mód, csak magát a játékot elindítani. Az is jó lenne, ha nem kéne kimenni a főmenübe azért, hogy elolvassunk egy játék közben érkezett üzenetet, a rendszer ugyanis csak az üzenet érkezéséről figyelmeztet, megnyitásához el kell hagynunk a játékot. Szerencsére a rendszer villámgyors, egy játék elhagyása valamilyen művelet miatt, majd a visszalépés gyakorlatilag egy szempillantás alatt megtörténik. Egyszerre viszont csak egy játék futását függeszthetjük fel, ha úgy indítanánk el egy másodikat, hogy a korábbi még fut a háttérben, előbb be kell zárnunk azt. Az operációs rendszer néhány szóban kiadott parancsot is ismer, amiket a PlayStation szó kimondásával lehet aktiválni, a kínálat azonban jelenleg minimális (home screen, turn off, start), és jobban-gyorsabban járunk, ha maradunk a kontrollernél az alapvető műveletek elvégzésekor.
A csempék feletti menüsor minden PS3-tulajnak ismerős lesz, de vannak furcsa változások, például a rendszerinformáció nem mutatja, mennyi szabad helyünk van még a merevlemezen, és a letöltések befejezése utáni automatikus kikapcsolás sem a megszokott módon megy, hanem egy alacsony fogyasztású standby (amolyan félig alvó) módba küldhetjük a gépet.
A PSN áruház a PS3-as nyüglődéshez képest hatalmas felüdülés, 2-3 másodperc alatt betöltődik, a felület végre nem akadozik (hacsak nem az online tartalom betöltése miatt), a PS3-PS4 upgrade menüpontban pedig viszonylag alacsony összegért frissíthetjük PS4-es (szebb, gyorsabb és néha játékmechanikailag is fejlettebb) verzióra azokat a PS3-as játékainkat, melyeket az erősebb konzolra is kiadtak.
Kissé meglepő módon két nagyobb szoftveres hibába is belefutottunk, az első esetében a Knack egyszerűen nem volt hajlandó elindulni, és semmilyen uninstall-reinstall, lemeztisztítás sem segített, muszáj volt újraindítani a gépet, ami miatt rögtön rossz értelemben vett PC-s utóérzése támadt az embernek. A második viszont mondhatni egészen durva volt, egy PSN-es mozielőzetes elindítása után teljesen kifagyott a rendszer, még az előlapi gombbal sem lehetett kikapcsolni, muszáj volt kihúzni a tápkábelt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
