PlayStation 4 teszt

Szerepcsere

Hét év telt el az egykor akár Linuxot is futtatni képes szuperszámítógépként, mindentudó médialejátszóként, Full HD felbontású játékokat ígérő játékkonzolként beharangozott PlayStation 3 megjelenése óta. Hét év, ami alatt hatalmasat változtak a tartalomfogyasztási szokások, a tabletek és okostelefonok gyökeresen átalakították a videojáték-piacot, és olyan technológiai megoldások lettek az életünk részévé, amik az előző évtized derekán még nagyon távolinak tűntek. Az egyik legjelentősebb változás azonban nem műszaki, hanem szociológiai vonatkozású, ma már ugyanis nem ciki játszani. Egy teljesen új piaci és felhasználói környezetbe érkezett tehát a PlayStation 4, és a gyártói szerepek is felcserélődtek: Most a Microsoft hozott ki egy nappalit meghódító mindenest, a Sony pedig visszatért a gyökerekhez.

Hirdetés

A PS3-at kezdetben mindenféle földi jóval teletömték, volt benne memóriakártya-olvasó, alaplapra integrált mini-PS2 a visszamenőleges kompatibilitás biztosításáért (elvégre a PS2 akkorra már a világ legsikeresebb konzoljának számított, a Sony pedig eleinte nem akarta kidobatni a meglévő lemezgyűjteményt a friss PS3-tulajokkal), jó minőségű, a hőingadozás hatására nem pattogó készülékház, túlméretezett hűtés. Ezeknek, továbbá a méregdrágán kifejlesztett, egyedi architektúrájú Cell processzornak, az akkor még drága XDR memóriamoduloknak és a Blu-ray meghajtónak köszönhetően a gép gyártása konzolhoz képest elképesztően sokba, 805 dollárba került, az ajánlott fogyasztói ár viszont csak 599 dollár volt. Bár a konzolpiacon régóta bevált modell, hogy piacépítéskor, a bevezetést követő években, a gyártástechnológia fejlődéséig és az alkatrészárak csökkenéséig veszteséggel értékesítik a hardvert és a kieső bevételt a játékokon valamint a kiegészítőkön pótolják, a PS3 eredeti formájában túlzottan ambiciózus tervnek bizonyult, évekig hatalmas veszteséget okozva a Sony Computer Entertainment divíziónak és ezzel az egész vállalatnak. A kezdeti kudarc miatt távozni kényszerült az SCE akkor vezérigazgatója, a PlayStation atyjaként is emlegetett Ken Kutaragi, a Sony pedig sürgős áttervezésbe és költségcsökkentésbe fogott. Ennek eredményeként született meg a kiherélt PS3, a Slim, amiben már nem volt kártyaolvasó, nem futtatta a PS2 játékokat, gyengébb minőségű, hőingadozás hatására jellemző pattogó hangot kiadó házat, kisebb és terhelés alatt némileg hangosabb hűtést és 45 nm-es gyártástechnológiával készült Cell processzort kapott.

A Cellt ráadásul eleinte a PS2-höz hasonlóan nehéz (legalábbis az x86-hoz szokott fejlesztők számára) volt programozni, így aztán nem csoda, hogy a negyedik PlayStation tervezésekor két dolgot végig szem előtt tartottak: A könnyű programozhatóságot és az előállítási költség racionális szinten tartását. Az előbbi érdekében már a munka kezdetétől fogva aktívan konzultáltak a játékfejlesztőkkel, és a tőlük kapott visszajelzések, javaslatok miatt végül a második kényes kérdés is megoldódni látszott, a Sony ugyanis szakított az egyedi, „szuperszámítógépes” megközelítéssel, és átnyergelt a mindenki által jól ismert x86-ra, ezen belül is egy AMD által gyártott, részben egyedi APU-ra. (A konzol hardveres felépítésével korábban már több cikkünkben foglalkoztunk, az architektúrát mélységeiben pedig testvérlapunk, a Prohardver előbb linkelt cikke taglalta.)

Ezzel a húzással tehát két, jókora legyet ütöttek egy csapásra. Mivel most kifejezetten „csak” egy nagyon jó játékkonzol elkészítése volt a cél, a Sony tanult korábbi hibáiból, csak a legszükségesebb csatlakozókra szorítkozott, a visszamenőleges kompatibilitással nem foglalkozott, és csak a legszükségesebb energiát fektette a tartalomfogyasztási szolgáltatásokba. A fókusz egy, az IHS elemzőcég becslése szerint 381 dollárért előállítható és mindössze 399 dollárért árusított gépet eredményezett, bár az első („kövér”) PS3-hoz viszonyított jelentős árcsökkentésből Magyarországon kevesebbet tapasztalhatunk, a dollár árfolyama ugyanis 2007-ben 30-50 forinttal alacsonyabb volt, mint ma. Az AMD központi egysége mellé 8 GB egységesen kezelhető, a videokártyákról ismert szupergyors GDDR5 memória került, tárhelyül alapesetben egy 500 GB-os merevlemez szolgál, ami az előző generációhoz hasonlóan otthon is cserélhető, akár SSD-re is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények