Nyilvános, vagy nem?

A kormanyszovivo.hu oldal kapcsán már többször jelent meg írás IT café oldalain, s elsősorban azt hiányoltuk, hogy a projekt költségvetését nem ismerjük még, s ez alapján előzetes feltevésünket – mely szerint a honlapra sokkal több adóforintot áldoztak, mint amennyit a józan ész és a megfontolt gazdálkodás diktált volna – sem alátámasztani, sem visszavonni nem tudjuk. Ez ügyben feltehetően hamarosan már kompetens nyilatkozatot tudunk tenni, hiszen a héten jár le a 15 napos határidő, melynek letelte után a Miniszterelnöki Hivatal köteles közzétenni a részletes költségvetést.

De időközben felmerült egy másik probléma is az állami weboldal kapcsán, mellyel ugyan később, az anyagiak tisztázása után kívántunk foglalkozni, de a sokasodó panaszok talán indokolják, hogy elővegyük ezt is. (A Miniszterelnöki Hivatal reakcióiból e cikk utolsó oldalán adunk némi ízelítőt, illetve a honlapon megjelent két, a tárgyat érintő hivatalos választ idézem – s valójában erről szól a jelen írás is; vagyis hogy miért ilyen formában kell ennek megtörténnie…)

Már az oldal indulása óta folyamatosan kapjuk a leveleket, melyben olvasóink panaszolják, hogy bár megpróbáltak regisztrálni a sajto.kormanyszovivo.hu oldalra, ezt a kérést az üzemeltetők nem fogadták el, s indoklásként általában egy hasonló tartalmú levelet kaptak: az oldal zökkenőmentes működtetése a „…jelenlegi kapacitások mellett csak úgy biztosítható zavartalanul, ha ezt a több száz médiumra és az ott dolgozó több ezer újságíróra korlátozzuk”. Vagyis egyszerű magyar állampolgárként nem lehet regisztrálni a bővített szolgáltatást nyújtó oldalra. E tényen villámgyorsan túl lehet lépni, mi azonban elkezdtünk gondolkodni azon, hogy vajon miért is? Mi az oka, mi lehet az oka a korlátozásnak?

Ez az állapot meglehetősen bizonytalannak tűnt már első ránézésre is, s éreztük, hogy egyrészt jogi, másrészt technikai problémával állunk szemben. Az egyértelmű, hogy Magyarországon a közérdekű adatok nyilvánossága nem kérdőjelezhető meg, a nyilvánosság formáit azonban – érthető okokból – törvények szabályozzák. Az internetes korszak kezdete előtt még világos volt, hogy egy kormányszóvivői sajtótájékoztatóra csakis újságírókat engedtek be, hiszen – bár törvény nem szabályozza – ők voltak a garancia arra, hogy a közvéleményt érintő és érdeklő adatok eljutnak mindenkihez. Hogy ezekben az esetekben volt korlátozás – akkreditáció, sajtóigazolvány, bejelentkezés stb. –, az elfogadható, hiszen ha egy 50 főt befogadó teremben kell tájékoztatót tartani, akkor lehetőség szerint azok legyenek jelen, akik a médiában majd több millió ember számára is elérhetővé teszik az ott elhangzottakat. Ugyanakkor – szigorúan véve a közérdekű adatok nyilvánosságát, illetve a sajtótájékoztatókat illető szabályozás ilyen értelmű hiányosságait – az sem támasztható alá jogilag, hogy Molnár Károly lakatos Vecsésről nem mehetett be, de a föntebb említett okok miatt ezt elfogadtuk.

Ezt a gyakorlatot már a rádiózás és televíziózás tömeges elterjedésének is ki kellett volna kezdenie, de az internetnek minden bizonnyal. Hiszen ha egyszer megszűnik a technológiai akadály – elviekben: nem kell egy akkora termet építeni, ahol az összes magyar állampolgár elfér egy sajtótájékoztatón –, mivel az internet gyors, olcsó, azonnali részvételt képes biztosítani mindenki számára, akit érdekel egy kormányszóvivői tájékoztató, akkor minden olyan korlátozás is kérdésessé válik, amely csak egy szűk csoport, az újságírók számára adja meg ezt a lehetőséget. Józan paraszti ésszel erre az elvi megállapításra jutottunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!