Miért is lett gittegylet a kormányszóvivői weboldal?

Furcsaságok

Ami tényleg elfogadhatónak tűnhet, az az, hogy a kérdések feltevésének lehetőségét ne nyissák meg mindenki előtt. Ennek jogossága minimális internetes tapasztalattal is belátható, hiszen nap mint nap látjuk a fórumok elsilányulását, a végtelen szózuhatagokat, a csak a saját problémájukat ismételgetőket, a pszichopatákat stb. Roppant nehéz bármilyen fórumot is kordában tartani, s el lehet képzelni, mi történne egy kormányzati fórummal, ha az mindenki számára megnyílna. De.

Itt megint síkos terepre tévedünk. Mert ám legyen úgy: a kormányszóvivői oldalon csak újságírók tehetnek fel kérdéseket. Igen ám, de ki számít újságírónak? Ez foglalkozás ma hazánkban nincs kamarai tagsághoz kötve, tehát nem lehet úgy leellenőrizni a jelentkezőket, mint az orvosokat vagy az ügyvédeket; s nincs olyan, szankciókat is tartalmazó újságírói etikai kódex, mint az említett szakmák esetében. Ma Magyarországon az az újságíró, aki azt állítja magáról; és/vagy publikál valahol; és/vagy ebből él.

Emellett itt van ugye ez furcsa mediális képződmény, az internet, amely felszabadította a véleménynyilvánítást, megszüntette a monopolizált technológiák alkotta gátakat. Vajon kimondhatjuk-e – elvi alapon –, hogy egy blogger (legyen akár napi egy, akár napi 100 ezer olvasója) nem újságíró? Információkat közöl másokkal egy nyilvános felületen keresztül… Ez egy égetően fontos, mai probléma, nem varrnám a Miniszterelnöki Hivatal nyakába, hisz nincs ez tisztázva még sehol a világon – bár láttunk már olyanokat, hogy az érzékeny idegrendszerű politikusok felfogták, mit is jelent ez az új nyilvánosság: példa 1., példa 2. –, de arra azért illene figyelni, hogy ilyenfajta gondok léteznek.

S az előbbiekből következnek még további problémák is, jól látszik ez a saját regisztrációs tapasztalataimból. Belép az ember a regisztrációs oldalra, kitölti a személyes adatokat, aztán jönnek a céges infók, az IT café adatai. Mivel egy kollégám már nagyon hamar regisztrált, ezért nekem a T betű leírása után felkínálta a teljes kitöltést: szerkesztőség, cím, telefonszám stb. Majd körülbelül egy nap után megkaptam a belépési kódot. A tájékoztató szerint azért van csúszás, mivel ilyenkor ellenőrzik a jelentkezőt (hogy milyen módon, azt csak tippelni tudom a Kormányszóvivői Iroda egyik közleményéből: „publikációs lista, szerkesztőségi igazolás vagy sajtóigazolvány” lenne a feltétel – azt hiszem, csak annyit tettek, hogy megnézték, szerepel-e a nevem az IT café impresszumában…).

Ám az eljárás elgondolkodtatott. Habár megadtam személyes adatokat (telefonszám stb.), nem vették fel velem a kapcsolatot, hogy én vagyok-e az, aki be akar jelentkezni. Így hát ha a regisztrációs űrlap felajánl teljesen kitöltött szerkesztőségi adatokat, akkor roppant könnyen megtörténhet az, hogy egy, nem az adott lapnál dolgozó külsős (urambocsá’, egy civil!) a szerkesztőség munkatársainak nevében véletlenszerűen próbálkozik – s mivel a nálunk tapasztalható gyakorlatot (mely szerint nem mindenki akar regisztrálni a kormanyszovivo.hu-ra) általánosnak gondolom, ez azt jelenti, hogy az „elszánt partizánok” mások nevében juthatnak regisztrációhoz. Legyen is így, én ugyan nem irigylem tőlük, de ez az eljárás az átgondolatlanságra utal újfent.

A regisztráció egyébként azért is visszatetsző – van, aki nálunk ezért nem jelentkezett be –, mert nem lehet az értesítések között tematikusan válogatni: vagyis minden eseményről kapok egy e-mailt, s az elmúlt hetekben a kormanyszovivo.hu a legnagyobb spamküldő a postafiókomban, hiszen mindegy, hogy autópályáról vagy a nyugdíjasokról van szó, én kapom a leveleket, ha akarom, ha nem.

De ha van is jogosultsága a kérdéseket, a fórumot, az online fogadóórákat moderálni, valamilyen módon korlátozni a résztvevők számát, azt viszont nem nagyon értem, hogy az online sajtótájékoztatók esetében erre miért van szükség. A honlap tartalmának 95 százaléka redundáns információ: vagy semmiféle többletet nem adnak a máshonnan, ezer helyről megszerezhető információkhoz képest, vagy ismétlések a honlapon belül, vagy pedig propagandacélúak. A körítést elhagyva lehetett volna kreálni egy olyan weblapot (nem weboldalt!), amely csak ezeket az online közvetítéseket tartalmazza, s ezt beágyazhatták volna valamelyik meglévő kormányzati oldalba, mondjuk a Miniszterelnöki Hivatal oldalába – ahol mondjuk külön, kidolgozott feltételek mellett helyet kaphatott volna a kérdések oldala, a fórum is.

Nagy kérdés – hiszen ez lesz az ellenérv –, hogy vajon egy olyan weboldal, mely a nagy nyilvánosságot szolgálná ki online videókkal, milyen technikai feltételeket kíván. Erre nem tudom a választ. Az a sejtésem, hogy nem kell 10 millió felhasználóra tervezni: a jelenlegi 2 millió internetelőfizető töredéke lenne kíváncsi a hivatalos kormányszóvivői tájékoztatókra, s a kezdeti lelkesedés is hamar alábbhagyna. Summa summarum: alig kellene nagyobb teherbírású rendszer, mint amilyet eleve is emlegettek: néhány ezer azonos időben kapcsolódó felhasználó. Esetleg lehet biztonsági megoldásokat tervezni, mi történik ha… bár erre, gondolom, elég egy/több megállapodás, mint az erőműveknél, hogy mi a teendő túlterhelésnél. De ezt nem tartom valószínűnek; ha az aktuális miniszterelnök mondjuk szükségállapotot jelentene be, akkor a kormanyszovivo.hu lesz a legkevésbé lényeges tényező…

Én magam mindenesetre a teljes nyilvánosság mellett teszem le a voksomat. Itt van ez az internet nevezetű furcsa jószág, ezt mintha arra találták volna ki, hogy a közérdekű adatokhoz való hozzáférést a lehető legegyszerűbb módon biztosítsa. Ha érdemes valamire közpénzt költeni, akkor erre. És hát nem tudom… Véleményem szerint egy ilyen funkció (az online közvetítés) már az eddigi 200 millából is kijönne – de erről majd akkor fogok írni, ha megismerjük a költségvetést.

De ha a takarékosság kerülne szóba, akkor én azt javasolnám (például), hogy fölösleges a beszédfelismerő szoftver a napi egy-másfél órás (vagy kevesebb) új anyaghoz, ezt a szöveget villámgyorsan begépeli egy titkárnő is – ahogy meg is teszi, hiszen az átiratok egy része megtalálható a honlapon –, az erre szánt pénzt másra is lehet költeni.

A következő oldalon csak azért tesszük közzé a magára a kormanyszovivo.hu-ra vonatkozó kérdéseket és válaszokat, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjanak. Én magam fontolgatom azt is, hogy esetleg valamilyen módon meg kéne oldani, hogy minden, a sajtó számára kiadott anyag megjelenhessék egy másik, valóban nyilvános honlapon. De ez nem olyan egyszerű feladat, meg hát nem is az én dolgom, akad olyan ember, aki ezért fizetést kap…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények