Hirdetés

Miért is lett gittegylet a kormányszóvivői weboldal?

Nyilvános, vagy nem?

A kormanyszovivo.hu oldal kapcsán már többször jelent meg írás IT café oldalain, s elsősorban azt hiányoltuk, hogy a projekt költségvetését nem ismerjük még, s ez alapján előzetes feltevésünket – mely szerint a honlapra sokkal több adóforintot áldoztak, mint amennyit a józan ész és a megfontolt gazdálkodás diktált volna – sem alátámasztani, sem visszavonni nem tudjuk. Ez ügyben feltehetően hamarosan már kompetens nyilatkozatot tudunk tenni, hiszen a héten jár le a 15 napos határidő, melynek letelte után a Miniszterelnöki Hivatal köteles közzétenni a részletes költségvetést.

De időközben felmerült egy másik probléma is az állami weboldal kapcsán, mellyel ugyan később, az anyagiak tisztázása után kívántunk foglalkozni, de a sokasodó panaszok talán indokolják, hogy elővegyük ezt is. (A Miniszterelnöki Hivatal reakcióiból e cikk utolsó oldalán adunk némi ízelítőt, illetve a honlapon megjelent két, a tárgyat érintő hivatalos választ idézem – s valójában erről szól a jelen írás is; vagyis hogy miért ilyen formában kell ennek megtörténnie…)

Már az oldal indulása óta folyamatosan kapjuk a leveleket, melyben olvasóink panaszolják, hogy bár megpróbáltak regisztrálni a sajto.kormanyszovivo.hu oldalra, ezt a kérést az üzemeltetők nem fogadták el, s indoklásként általában egy hasonló tartalmú levelet kaptak: az oldal zökkenőmentes működtetése a „…jelenlegi kapacitások mellett csak úgy biztosítható zavartalanul, ha ezt a több száz médiumra és az ott dolgozó több ezer újságíróra korlátozzuk”. Vagyis egyszerű magyar állampolgárként nem lehet regisztrálni a bővített szolgáltatást nyújtó oldalra. E tényen villámgyorsan túl lehet lépni, mi azonban elkezdtünk gondolkodni azon, hogy vajon miért is? Mi az oka, mi lehet az oka a korlátozásnak?

Ez az állapot meglehetősen bizonytalannak tűnt már első ránézésre is, s éreztük, hogy egyrészt jogi, másrészt technikai problémával állunk szemben. Az egyértelmű, hogy Magyarországon a közérdekű adatok nyilvánossága nem kérdőjelezhető meg, a nyilvánosság formáit azonban – érthető okokból – törvények szabályozzák. Az internetes korszak kezdete előtt még világos volt, hogy egy kormányszóvivői sajtótájékoztatóra csakis újságírókat engedtek be, hiszen – bár törvény nem szabályozza – ők voltak a garancia arra, hogy a közvéleményt érintő és érdeklő adatok eljutnak mindenkihez. Hogy ezekben az esetekben volt korlátozás – akkreditáció, sajtóigazolvány, bejelentkezés stb. –, az elfogadható, hiszen ha egy 50 főt befogadó teremben kell tájékoztatót tartani, akkor lehetőség szerint azok legyenek jelen, akik a médiában majd több millió ember számára is elérhetővé teszik az ott elhangzottakat. Ugyanakkor – szigorúan véve a közérdekű adatok nyilvánosságát, illetve a sajtótájékoztatókat illető szabályozás ilyen értelmű hiányosságait – az sem támasztható alá jogilag, hogy Molnár Károly lakatos Vecsésről nem mehetett be, de a föntebb említett okok miatt ezt elfogadtuk.

Ezt a gyakorlatot már a rádiózás és televíziózás tömeges elterjedésének is ki kellett volna kezdenie, de az internetnek minden bizonnyal. Hiszen ha egyszer megszűnik a technológiai akadály – elviekben: nem kell egy akkora termet építeni, ahol az összes magyar állampolgár elfér egy sajtótájékoztatón –, mivel az internet gyors, olcsó, azonnali részvételt képes biztosítani mindenki számára, akit érdekel egy kormányszóvivői tájékoztató, akkor minden olyan korlátozás is kérdésessé válik, amely csak egy szűk csoport, az újságírók számára adja meg ezt a lehetőséget. Józan paraszti ésszel erre az elvi megállapításra jutottunk.

Törvény és közérdek

De hogy biztosabbak legyünk a dolgunkban, megkérdeztük Szabó Máté Dánielt, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet igazgatóját a helyzetről. Ő arról adott tájékoztatást, hogy az információszabadságot garantáló törvény biztosítja a magyar állampolgárok számára a közérdekű adatok nyilvánosságát: „19. § (1) Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy (a továbbiakban együtt: szerv) a feladatkörébe tartozó ügyekben - így különösen az állami és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére, a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerződésekre, a piaci szereplők, a magánszervezetek és -személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan - köteles elősegíteni és biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását.” – (1992. évi LXIII. törvény).

Ez tekinthető általános elvnek. Arra viszont nincs külön szabályozás, hogy az újságírók a közérdekű adatokhoz való hozzájutásban bármiféle privilégiumokkal rendelkeznének. Szabó Máté Dániel a kormányszóvivői oldal kapcsán nem kívánt határozott állásfoglalást kifejteni, de ő is arra utalt, amit mi is sejteni vélünk: vagyis hogy olyan változás állt be a kommunikációs viszonyok terén, amely több régebbi beidegződés, gyakorlat, szokás, eljárás újragondolására kell hogy késztesse mind a jogalkotókat, mind a jogalkalmazókat, mind az egyszerű állampolgárokat.

Ám miért is akarna valaki élőben kormányszóvivői sajtótájékoztatókat nézni? Csak. Mert joga van hozzá. Nagyon kevesen vennék igénybe ezt a szolgáltatást, hiszen még az újságírók jó része sem teszi ezt meg. De úgy véljük, a lehetőségnek adottnak kellene lennie.

De miből is marad ki az a polgár, aki nem tud regisztrálni a sajto.kormanyszovivo.hu-ra? Gyakorlatilag semmiből. Három olyan fontos tulajdonsága van a sajtós oldalnak, amely nem elérhető a kívülálló számára.

  • A regisztrált tag élőben nézhet kormányszóvivői sajtótájékoztatókat – Ezek általában végtelenül unalmas események, az újságírók napi munkájához szükségesek, de sok újdonsággal nem szolgálnak (hiszen ha valóban fontos bejelentésről van szó, akkor az bizonyosan élőben megy a tévében és a rádióban – bár ne adja isten, hogy ilyenek legyenek, az sose jelent jót…)
  • A regisztrált tag kérdéseket tehet fel fórumszerűen, illetve online fogadóórákon (ez utóbbira még nem sok példa volt…) – Az eddigi gyakorlatot látva ez nem igazán sikertörténet – bár lehetséges, hogy azért írom ezt, mert az IT Café reakciójára (igaz, ez sajnos nem kérdés formájában volt megfogalmazva) semmlyen válasz nem érkezett (Budai Bernadett június 26-án tartott, a kormányszóvivői oldal költségeit tárgyazó sajtótájékoztatójára írtam: „Nem. Nem ezt vártuk. Részletes költségvetést. És továbbra is ezt kérjük, mivel ez - ellentétben a szóvivői tájékoztatóval - nem politikai, hanem pénzügyi kérdés. Tegyék lehetővé a közvélemény és az informatikai szakma számára, hogy a megismert adatok alapján formálja meg SZAKMAI véleményét.”). Konkrét kérdésekre azonban érkezett válasz, ezekből – ahogy már írtam – a cikk utolsó oldalán közlünk néhányat.
  • A regisztrált tag kereshet a video- és hírarchívumban – Nem exkluzív információk, pláne, ha már konzervként működnek.

Hál’istennek semmi olyan nincs ezekben az „extra” tartalmakban, melyek azt jeleznék, hogy egy bizonyos csoport („az újságírók”) olyasmit tudhatnának meg, amit a közember nem. Akkor hát mire a szétválasztás? Az eddigi hivatkozások azt mutatják, hogy az üzemeltetők technológiai indokokat hoznak fel. De nézzük meg ezeket közelebbről is.

Furcsaságok

Ami tényleg elfogadhatónak tűnhet, az az, hogy a kérdések feltevésének lehetőségét ne nyissák meg mindenki előtt. Ennek jogossága minimális internetes tapasztalattal is belátható, hiszen nap mint nap látjuk a fórumok elsilányulását, a végtelen szózuhatagokat, a csak a saját problémájukat ismételgetőket, a pszichopatákat stb. Roppant nehéz bármilyen fórumot is kordában tartani, s el lehet képzelni, mi történne egy kormányzati fórummal, ha az mindenki számára megnyílna. De.

Itt megint síkos terepre tévedünk. Mert ám legyen úgy: a kormányszóvivői oldalon csak újságírók tehetnek fel kérdéseket. Igen ám, de ki számít újságírónak? Ez foglalkozás ma hazánkban nincs kamarai tagsághoz kötve, tehát nem lehet úgy leellenőrizni a jelentkezőket, mint az orvosokat vagy az ügyvédeket; s nincs olyan, szankciókat is tartalmazó újságírói etikai kódex, mint az említett szakmák esetében. Ma Magyarországon az az újságíró, aki azt állítja magáról; és/vagy publikál valahol; és/vagy ebből él.

Emellett itt van ugye ez furcsa mediális képződmény, az internet, amely felszabadította a véleménynyilvánítást, megszüntette a monopolizált technológiák alkotta gátakat. Vajon kimondhatjuk-e – elvi alapon –, hogy egy blogger (legyen akár napi egy, akár napi 100 ezer olvasója) nem újságíró? Információkat közöl másokkal egy nyilvános felületen keresztül… Ez egy égetően fontos, mai probléma, nem varrnám a Miniszterelnöki Hivatal nyakába, hisz nincs ez tisztázva még sehol a világon – bár láttunk már olyanokat, hogy az érzékeny idegrendszerű politikusok felfogták, mit is jelent ez az új nyilvánosság: példa 1., példa 2. –, de arra azért illene figyelni, hogy ilyenfajta gondok léteznek.

S az előbbiekből következnek még további problémák is, jól látszik ez a saját regisztrációs tapasztalataimból. Belép az ember a regisztrációs oldalra, kitölti a személyes adatokat, aztán jönnek a céges infók, az IT café adatai. Mivel egy kollégám már nagyon hamar regisztrált, ezért nekem a T betű leírása után felkínálta a teljes kitöltést: szerkesztőség, cím, telefonszám stb. Majd körülbelül egy nap után megkaptam a belépési kódot. A tájékoztató szerint azért van csúszás, mivel ilyenkor ellenőrzik a jelentkezőt (hogy milyen módon, azt csak tippelni tudom a Kormányszóvivői Iroda egyik közleményéből: „publikációs lista, szerkesztőségi igazolás vagy sajtóigazolvány” lenne a feltétel – azt hiszem, csak annyit tettek, hogy megnézték, szerepel-e a nevem az IT café impresszumában…).

Ám az eljárás elgondolkodtatott. Habár megadtam személyes adatokat (telefonszám stb.), nem vették fel velem a kapcsolatot, hogy én vagyok-e az, aki be akar jelentkezni. Így hát ha a regisztrációs űrlap felajánl teljesen kitöltött szerkesztőségi adatokat, akkor roppant könnyen megtörténhet az, hogy egy, nem az adott lapnál dolgozó külsős (urambocsá’, egy civil!) a szerkesztőség munkatársainak nevében véletlenszerűen próbálkozik – s mivel a nálunk tapasztalható gyakorlatot (mely szerint nem mindenki akar regisztrálni a kormanyszovivo.hu-ra) általánosnak gondolom, ez azt jelenti, hogy az „elszánt partizánok” mások nevében juthatnak regisztrációhoz. Legyen is így, én ugyan nem irigylem tőlük, de ez az eljárás az átgondolatlanságra utal újfent.

A regisztráció egyébként azért is visszatetsző – van, aki nálunk ezért nem jelentkezett be –, mert nem lehet az értesítések között tematikusan válogatni: vagyis minden eseményről kapok egy e-mailt, s az elmúlt hetekben a kormanyszovivo.hu a legnagyobb spamküldő a postafiókomban, hiszen mindegy, hogy autópályáról vagy a nyugdíjasokról van szó, én kapom a leveleket, ha akarom, ha nem.

De ha van is jogosultsága a kérdéseket, a fórumot, az online fogadóórákat moderálni, valamilyen módon korlátozni a résztvevők számát, azt viszont nem nagyon értem, hogy az online sajtótájékoztatók esetében erre miért van szükség. A honlap tartalmának 95 százaléka redundáns információ: vagy semmiféle többletet nem adnak a máshonnan, ezer helyről megszerezhető információkhoz képest, vagy ismétlések a honlapon belül, vagy pedig propagandacélúak. A körítést elhagyva lehetett volna kreálni egy olyan weblapot (nem weboldalt!), amely csak ezeket az online közvetítéseket tartalmazza, s ezt beágyazhatták volna valamelyik meglévő kormányzati oldalba, mondjuk a Miniszterelnöki Hivatal oldalába – ahol mondjuk külön, kidolgozott feltételek mellett helyet kaphatott volna a kérdések oldala, a fórum is.

Nagy kérdés – hiszen ez lesz az ellenérv –, hogy vajon egy olyan weboldal, mely a nagy nyilvánosságot szolgálná ki online videókkal, milyen technikai feltételeket kíván. Erre nem tudom a választ. Az a sejtésem, hogy nem kell 10 millió felhasználóra tervezni: a jelenlegi 2 millió internetelőfizető töredéke lenne kíváncsi a hivatalos kormányszóvivői tájékoztatókra, s a kezdeti lelkesedés is hamar alábbhagyna. Summa summarum: alig kellene nagyobb teherbírású rendszer, mint amilyet eleve is emlegettek: néhány ezer azonos időben kapcsolódó felhasználó. Esetleg lehet biztonsági megoldásokat tervezni, mi történik ha… bár erre, gondolom, elég egy/több megállapodás, mint az erőműveknél, hogy mi a teendő túlterhelésnél. De ezt nem tartom valószínűnek; ha az aktuális miniszterelnök mondjuk szükségállapotot jelentene be, akkor a kormanyszovivo.hu lesz a legkevésbé lényeges tényező…

Én magam mindenesetre a teljes nyilvánosság mellett teszem le a voksomat. Itt van ez az internet nevezetű furcsa jószág, ezt mintha arra találták volna ki, hogy a közérdekű adatokhoz való hozzáférést a lehető legegyszerűbb módon biztosítsa. Ha érdemes valamire közpénzt költeni, akkor erre. És hát nem tudom… Véleményem szerint egy ilyen funkció (az online közvetítés) már az eddigi 200 millából is kijönne – de erről majd akkor fogok írni, ha megismerjük a költségvetést.

De ha a takarékosság kerülne szóba, akkor én azt javasolnám (például), hogy fölösleges a beszédfelismerő szoftver a napi egy-másfél órás (vagy kevesebb) új anyaghoz, ezt a szöveget villámgyorsan begépeli egy titkárnő is – ahogy meg is teszi, hiszen az átiratok egy része megtalálható a honlapon –, az erre szánt pénzt másra is lehet költeni.

A következő oldalon csak azért tesszük közzé a magára a kormanyszovivo.hu-ra vonatkozó kérdéseket és válaszokat, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjanak. Én magam fontolgatom azt is, hogy esetleg valamilyen módon meg kéne oldani, hogy minden, a sajtó számára kiadott anyag megjelenhessék egy másik, valóban nyilvános honlapon. De ez nem olyan egyszerű feladat, meg hát nem is az én dolgom, akad olyan ember, aki ezért fizetést kap…

Kérdések és válaszok

Miért vásárolták meg pénzért a MySQL szervert, amikor az egy ingyenes, szabad forrású rendszer?

Kérdés időpontja: 2008-06-26 14:09 Szalay Dániel, RTL Klub

Tisztelt Szalay Dániel! Alább a válaszunk. Kérem, a Kormányszóvivői Irodára hivatkozzon, ha felhasználja! Üdvözlettel: Csaba Lajos

A félrevezető információ forrása egy internetes újság, amely saját cikkében igazítja helyre magát, azonban az információ-áramlás sajátságai miatt ez már nem jutott el a széles nyilvánossághoz.

Ez az eset is azt bizonyítja, hogy létjogosultsága van egy olyan komplex interaktív rendszernek, amely évekre visszamenőleg szó szerint őriz meg minden adatot, lehetetlenné téve az információk eltitkolását illetve (szándékos vagy véletlen) megmásítását, megelőzve az ebből fakadó újságírói tévedéseket.

A szenzációként tálalt, majd ugyanabban a cikkben meg is cáfolt információ alapja mindössze annyi, hogy a mi általunk választott szoftvernek létezik egy ingyenes, ám ilyen rendszert kiszolgálni képtelen változata is. A MySQL valóban egy ingyenes adatbázis-kezelő, amihez nem nyújt semmilyen támogatást a programot készítő cég, és egyszerű honlapok kiszolgálására, alacsony rendelkezésre állás vállalása mellett önmagában alkalmas. Az újságírók számára létrehozott sajto.kormanyszovivo.hu rendszerhez azonban meg kellett vásárolni a MySQL Enterprise licenszeket (4 példányban: 2 éles és 2 teszt), mert csak ezen licenszek birtokában kapunk olyan support támogatást és funkciókat a gyártótól, amelyek elengedhetetlenek a megfelelő rendelkezésre állást biztosító rendszer kiépítéséhez és biztonságos üzemeltetéséhez.

Válasz időpontja: 2008-06-26 17:48

Miért volt szükség 18 szerverre a jelenlegi felhasználói szám mellett? Illetve hány újságíró felhasználóra számítanak?

Kérdés időpontja: 2008-06-26 14:08 Szalay Dániel, RTL Klub

Tisztelt Szalay Dániel! Alább olvashatja válaszunkat. Kérem, ha felhasználja, a Kormányszóvivői irodát jelölje meg forrásként! Üdvözlettel: Csaba Lajos

A rendszer páratlan módon kezeli a tájékoztatók hang- illetve képanyagát, hiszen az élő közvetítés mellett az automatikus archiváló rendszer a benne foglalt beszédfelismerő program segítségével egy kereshető médiaarchívumot hoz létre, amelynek tartalma folyamatosan bővül, nagyjából napi fél-egy órányi videóval. A folyamatosan frissített adatbázisban, kulcsszavakkal lehet keresni, a keresés eredményét, vagyis a megtalált hang- vagy videóanyagot az adott szótól kezdődően játssza le a rendszer.

A rendszer egyáltalán nem túlméretezett, ugyanis – ha csak a napi mintegy fél-egy órás kormányszóvivői tájékoztatókat számolom – hatalmas mennyiségű adat keletkezik, illetve hatalmas mennyiségű adatot kell kezelni, amit a szerverek tárolnak (idén január 3-tól találhatóak szóvivői tájékoztatók a rendszer média-archívumában).

A rendelkezésre álló másfél terrabájtnyi kapacitás a szóvivői tájékoztatók gyakoriságát és időtartamát figyelembe véve mintegy két évre elegendő. Az e tájékoztatókat tartalmazó archívum garantálja, hogy évekre visszamenően hiteles forrást biztosítsunk arra, hogy mi hangzott el a kormányszóvivői tájékoztatókon.

A géppark kialakításánál figyelembe kellett venni továbbá, hogy a rendszer az élő közvetítés és a médiaarchívum mellett az interaktív kommunikációt is lehetővé teszi az újságírók és a kormányszóvivők, illetve a Kormányszóvivői Iroda között, valamint hírek és naptárfunkció is található rajta.

A géppark méretét és minőségét meghatározta a nyilvános felület is, amely ugyan kevesebb szolgáltatást nyújt, mint a zárt rendszer, ugyanakkor eseti jelleggel élő közvetítéseket is nézhetnek majd rajta az érdeklődők. Ezen a felületen pedig nemcsak a regisztrált újságírók, hanem bárki megnézheti a közvetítést, így fel kell készülni jelentősebb számú nézőre is.

Válasz időpontja: 2008-06-26 17:47

Azóta történt

Előzmények