Multimédia valahol a távolban
A Windows 3.1 és a VGA együtt még nem biztosított multimédiás képességeket, a 16 szín legfeljebb rajzok megjelenítésére volt alkalmas. Egy SVGA vezérlőkártya beszerzésével 256 színig biztosan továbbléphettünk, de ez (a felbontást kivéve) még mindig elmaradt akár az 1985-ben piacra dobott Amiga vagy Atari ST színes képességei mellett is. A VESA Local BUS sínrendszerbe illeszkedő Hi-Color és True-Color vezérlőkártyák megjelenésével már fotószekesztésről is lehetett szó, de az ilyen alaplapok és gyorsítós SuperVGA kártyák (pl a Trident Inc.-től) is borsos áron voltak hozzáférhetők. Ha ráköltöttünk vagy százezer forintot a gépre, akkor egy alap SVGA kártyával (2D gyorsítás nélkül, a 3D pedig még sehol sem volt), egy egyszeres sebességű (150 KB/s) CD-olvasóval és egy hangkártyával (mondjuk egy Sound Blaster 2.0 már megtette) már futtathattunk CD-alapú multimédiás szoftvereket, lexikonokat, adatbázisokat, játékokat – talán még rémlik valakinek az ABCD Magazin az internet előtti időkből. A CD-minőségű hangkártyák (Sound Blaster 16 és Gravis Ultrasound csak júniusban, illetve októberben léptek a világpiacra, itthon csak év vége felé voltak elérhetők. A tartalom ma zömmel ingyen áll rendelkezésre az interneten, 1992-ben viszont még az internet, sőt a CD-s szoftverek dömpingje előtt jártunk, valamint elég kevés és drága multimédiás kiadvány állt csak rendelkezésünkre.
Ma már nem csak a videólejátszás, de a videószerkesztés is alapfeladat a legeslegolcsóbb mai laptop számára is. A Windows 3.1 azonban csak az 1992 végén bemutatott Video for Windows telepítésével vált képessé egyáltalán az AVI formátumú bélyegmozik lejátszására is. Vásárolhattunk független lejátszó szoftvereket is, de a Pentium előtti időkig nemigen lehetett egy VHS szintű képminőséget sem kicsikarni a PC-ből. (A VHS az a minőség, amit csak fintorogva nézünk meg a YouTube-on, csakis a különösen érdekes tartalom kedvéért.) Ehhez képest ma el vagyunk kényeztetve.
Szoftverek és apróságok
Az internet korában szinte mindenre találunk ingyenes szoftvert, és azokkal ha nem is mindig, de sok esetben maradéktalanul meg is tudjuk oldani a feladatokat. Van ingyenes képnézegető, konvertáló, szerkesztő, videószerkesztő, irodai alkalmazáscsomag, lejátszó, szinte minden. 1992-ben viszont csak néhány szoftverbolt állt rendelkezésünkre, az akkori keresetekhez viszonyítva igen magas árakkal. Az operációs rendszer szinte kötelezően a DOS/Windows páros volt, egyetlen elképzelhető alternatívaként az OS/2 jöhetett volna szóba, mely akkor még csak a 2.0-s változatnál járt, és hiába volt objektumorientált, többfeladatos és 32 bites, nem volt hozzá elég szoftver. Ezt orvoslandó az OS/2 egy virtuális DOS-gép (WDM) révén képes volt Windows 3.0-s szoftverek futtatására, az OS/2 2.1-től már a Windows 3.1-et is használhattuk rajta. A következő verziók fejlett hálózati támogatása és Windows 3.1 kompatibilitása ellenére az OS/2 – a Windows 95 megjelenésének köszönhetően is – lassan háttérbe szorult. A Linux még gyerekcipőben járt, így operációs rendszer terén maradt a DOS (és konkurens klónjai, mint pl. a DR-DOS) és a Windows 3.1, melynek stabilabb változata 3.11-es verziószámmal 1992. végére megjelent.
Szoftverhirdetés 1992-ből
Ha alaprendszerekből nem igazán, de szoftveralternatívákból annál inkább válogathattunk. Számos gyártó terméke volt kapható, akik versenyben álltak egymással, és olykor teljesen eltérő megközelítéseket, megoldásokat alkalmaztak – még nem voltak olyan tisztán kitaposott utak, mint ma. A hamar egyeduralomra jutó Microsoft Office mellett megélt a WordPerfect szövegszerkesztő és a Quattro Pro táblázatkezelő is, sőt DOS-alapú megoldások is taroltak (pl. Lotus 1-2-3 vagy Framework XE 1.0). Hasonló alternatívákat kínált a DTP- és grafikaiszoftver-piac is. Az egyik legelterjedtebb DTP-program DOS alatt a Ventura publisher lehetett, amit 5,1/4 hüvelykes, 360 KB-os floppy lemezeken (is) forgalmaztak.
Lotus 1-2-3 3.0
Mondhatnánk, hogy minden drága volt, de az akkori szoftverjogi erkölcs nagyon laza volt, magánhasználatra szinte mindenki másolta a szoftvereket – hogy ez mennyire érthető vagy büntetendő, az egy külön cikk témája is lehetne.
A görgetőkerék nélkül nehezebb lenne az egerészés
Néhány apróság még: a kereskedelemben csak 1995-ben jelent meg az első görgetőkerekes egér, a Genius Easyscroll, ez a kis alkatrész ma már nagyon hiányozna legtöbbünknek.
A Windows hamarosan már magyarul is kapható volt, hathatósan elterjesztve a honosított kezelőfelülethez illő szabványos magyar kiosztású billentyűzeteket – de az itthon igen sikeres Multikey billentyűzet-átdefiniáló program (Bata László munkája) azért még a Windows 95-ös időkig tartja magát. Az ékezeteket külön gombnyomással előre kérő billentyűzetdriverek is használatosak voltak, ahogy az angol (vagy amerikai) kiosztást kozmetikailag orvosló matricakészletek is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
