A múlthoz ragaszkodunk

Egyre gyakrabban kell arról írnunk, hogy pusztul az iskolai informatikai eszközpark, a tanulók pedig nem jutnak használható tudáshoz. Az oktatási intézmények egyfajta múzeumként működnek, az ötévesnél régebbi gépek száma riasztóan nő, ma már több, mint harmaduk öregebb. A leépülő infrastruktúra okainak feltárása közben az IVSZ a hétfői sajtóbeszélgetésen megemlítette, hogy bár százezer új számítógép érkezett az iskolákhoz, közben 67 ezer eszköz el is tűnt a rendszerből.

Az Európai Unió 28 országából húszban van programozás tantárgy, hazánkban ez csak az emelt szintű érettségire történő felkészítés során jelenik meg és jellemzően pascal oktatását jelenti. A miértre Major Gábor (IVSZ főtitkár) azt válaszolja, hogy a tanárokat oktató professzorok ezt a programnyelvet ismerik, ha pedig valami használható nyelvet tanítanának, például javat, az informatikatanárokat azonnal felszippantaná a piac, többszörös fizetést és fejlődési lehetőséget biztosítva.

Egy 1999-ben írt informatika tankönyvhöz felhasznált ábra, amit 2015-ben is alkalmaznak

Ma az átlagos sávszélesség oktatási intézményre vetítve 4 Mbit/s. Az IVSZ szerint az adott pillanatban internetet használó tanulók számára legalább 2 Mbit/s sebesség lenne optimális. A kormány által 2020-ra vállalt 30 Mbit/s sebességgel az a baj, hogy technológiai váltás nélkül, a tDSL is képes erre, szerintük az lenne az ideális, ha üvegszál lenne minden intézményben. Major keményen fogalmaz: "ahol nem lehet ezt elérni, azt az intézményt be kell zárni. Inkább legyen kevesebb és nagyobb iskola egységes minőség mellett, mint hogy tovább növeljük a szakadékot".

Optikát minden iskolába! [+]

Az IVSZ (Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége) egyre ritkábban használja a hosszú nevét, emblémájukban is az új irány, a Szövetség a Digitális Gazdaságért felirat jelenik meg. Az érdekképviselet, a piac bővítése, illetve a politika gondolkodásának befolyásolása helyett ugyanis arra kívánnak fókuszálni, ami a szakmának fáj. Ez pedig ma már nem az, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet eladni, hanem elsősorban az, hogy honnan lesz a cégeknek megfelelő mennyiségű minőségi munkaereje.

Pedig évről évre kevesebben jelentkeznek informatikai mérnöknek, a folyamat okairól pedig még feltételezések sincsenek. Azt szokták hangoztatni, hogy legalább tízezer informatikus hiányzik a piacról, és Dojcsák Dániel (IVSZ tartalom igazgató) azonnal hozzá is teszi, hogy ezzel kapcsolatban rengeteg elkeseredett levelet, önéletrajzot kapnak, amiből az látszik, hogy az sem egyértelmű ma, hogy ki az informatikus. Az IVSZ álláspontja szerint a KSH adatai semmit sem érnek, és el kell különíteni az informatikust a digitális munkahelyen dolgozóktól. Aki például keresőoptimalizálással foglalkozik, a Szövetség álláspontja szerint nem informatikus.

A másik oldalról valamit kezdeni kell azzal a régmúltból megmaradt nézőponttal is, hogy az informatikusképzésben programtervező matematikát is oktatni kell, hiszen ez a szemléletmód is közrejátszik abban, hogy a BME-n 30 százalékos a lemorzsolódás aránya, ami pedig senkinek sem jó. Tehetséges fiatalok hullnak ki a rendszerből, és megy el a kedvük a pályától.

A kevés induló mellett azonban az is probléma, hogy a frissen végzettek közel fele azonnal külföldre megy. Érdekes módon az elérhető fizetés csak a harmadik az okozati rangsorban, az első helyen a kihívások elégtelensége áll. A fiatalok úgy érzik, tehetségüket jobban kamatoztathatják más országokban. A korábban hazánkra jellemző, a környező országoknál magasabb bérezés már a múlté, így a hozzánk érkező informatikusok sem elsősorban a pénz miatt jönnek, hanem érdekes módon azért, mert az emberek szeretik a változatlanságot.

Pascalt oktatunk, de nem kéne (forrás: Wikipedia) [+]

Főleg a középkorú, fejlettebb országokból érkező munkavállalók keresnek hazánkban állást, jellemzően azért, mert itt azt kapják, ami 5-10, vagy akár 15 éve náluk volt. Az IVSZ egy hamarosan megjelenő kutatási eredményei arra is rámutatnak, hogy míg az ügyvéd szülők gyermekei szintén azt a pályát választják, a mérnökök és informatikusok tekintetében a családi életpályamodell már nem ennyire egyértelmű: a gyerekek már a jólétet keresik, nem akarnak egész életükben tanulni és ezért érthető módon a szolgáltatói szektor felé mozdulnak el.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!