Így dolgoztunk régen – 1990-es évek

Nyomtatni csak hangosan vagy óvatosan!

Már jó ideje igen egyszerű a dolgunk nyomtatásnál, hiszen minden alkalmazás kínál erre gombot és/vagy menüpontot. A jó öreg DOS esetén azonban egy nyomtatóra küldött fájl elkészültét végig kellett várnunk, vagy meg kellett ismerkednünk a PRINT parancs paraméterezésével, ami átvette a fájlt és elvégezte a háttérben nyomtatást (ha megfelelően állítottuk be). A Windows szerencsére már alapbeállításokkal megtette helyettünk ezt.

Hirdetés

Ha pedig nyomtattunk, azt zömmel mátrixnyomtatókon tettük: ezek azok a masinák, amik zörögve-csikorogva produkálnak mai szemmel szánalmasan raszteres minőséget (a folyamatot szépen követhetjük ezen a videón:

Előnyük a leporellós (folytonos, lyukasztott szélű) papír volt, amivel olcsón lehetett többpéldányos bizonylatokat előállítani (gyárilag indigós papírokkal). Sok modell vágott másolópapírra is tudott nyomtatni, ha azt egyesével fűztük be, ami elég macerás feladat volt. Vállalatoknál az Epson FX-1050 volt a sztár, otthonra esetleg jutott egy Citizen 120D vagy 160D (akár a Commodore 64 mellé). A 7 vagy 9 tűs printerek nyomatminősége csak nagy jóindulattal volt üzleti szintűnek nevezhető, de kicsit később a 24 tűs modellek már érdemi előrelépést hoztak.

Iroda 1992-ben
Printerárak 1992-ben

Már kapható volt a HP DeskJet 500, ami minőségben egy kicsivel járt előbbre, mint a jobb mátrixok, viszont sokkal halkabban dolgozott, és automatikusan behúzta a másolópapírt. Kaphattunk lézernyomtatókat is, melyek még többe kerültek, de természetesen hozták a profi szövegkontúrokat és kontrasztot. A két technológia közös vonása volt, hogy a kellékanyagok nagyon drágák voltak. A lézerek esetében a beépített memória mérete jócskán korlátozta az oldal komplexitását, ami DTP-s alkalmazásoknál problémát jelentett. Egy még épp megfizethető 512 kB-os Star lézernyomtatón több részletben kellett elkészíteni az oldalt, aztán jöhetett az analóg, hagyományos papírvágás és ragasztás. Nem volt egyszerű ékezetes fontokat szerezni, sokáig a nyomtatók marketinges fénypontja volt, ha rendelkeztek beépített magyar fontokkal (852-es kódlap vagy a kvázi szabvány CWI kódolás szerint). No és minden nyomtató elég lassan dolgozott, akár egy percig fűtötték a lézerek a fixálóhengert, mielőtt elindult volna a nyomtatás, és általában 3-4 oldal előállítására voltak képesek percenként.

Mobil, internet és e-mail – akkor még kuriózum

1992-ben elég kevesen rendelkeztek modemmel, mivel a távközlési ipar reformja és a telefonvonal-igények kielégítése is folyamatban volt még. Leggyakrabban a modemtulajdonosok is BBS-ekre csatlakoztak, csak a legszerencsésebbeknél volt internet-hozzáférés és e-mail postafiók. Szinte mindenki hajlékonylemezen továbbította adatait, az általánosan használt forma egyre inkább az 1,44 MB-os, 3,5 hüvelykes lemez lett. Az USB és a pendrive még jócskán váratott magára, a Zip és az LS-120 is évekkel később jelent meg, ráadásul nem túl olcsón. A floppyba zárt világból nemigen volt kiút, legfeljebb merevlemezek hordozásával, később mobil HDD-fiókokkal vagy túlformázott floppykkal (2m.com – ez itt most egy hajlékonylemez túlformázó utility neve és nem weboldalé).

Iroda 1992-ben
Jelenkori DOS-felhasználó floppykkal – ugyanazt eszi, amit mi

Egyértelműen nehézkesebben dolgoztunk vagy szórakoztunk annak idején és nem volt még MP3-lejátszó, mobil, okostelefon, PDA sem, viszont volt tamagocsi. A piac változatos, szép számmal akadnak jelentős márkák, cégek, nem koncentrálódik minden bevétel néhány gyártóra. Könnyen meg lehetett élni informatikából, tartalomgyártásból és az IT világ egy érdekes kavalkád volt, sok úttörőjellegű projekttel, munkával. Ráadásul az akkori reklámok picit sem (vagy legalábbis nem mind) unalmasak, lásd a MÜSZI-t

vagy az alábbi csodát. Hogy a mai kiforrottabb stílus megéri-e a feszesebb élettempót, azt már mindenki döntse el maga.

Iroda 1992-ben
Ötletes és olykor furcsa reklámok jellemezték a hőskorszakot

Azóta történt

Előzmények

  • A hétvégén retró video- és kvarcjáték-kiállítás a Csokiban

    A helyszínen nem csak nézelődni lehet: a lényeg az élmény, így kipróbálhatóak a régi idők játékai.