Új hozzászólás Aktív témák

  • FehérHolló

    veterán

    Úgy döntöttem, mégis leírom.
    Ma voltunk a nevelőapám édesapjának emlékmiséjén (római katolikus). Ott volt a nevelőapám öccse és családja (apuci, anyuci, 3 gyerek (4 - 14 -18)), az én családom (nevelőapa, anya, öcsi, én) és a nagymama. A család nagy része vallásosnak mondja magát. (A valóság kicsit más, de ezt most hagyjuk.)
    Kicsit féltem magától a misétől, mert ''dezertált'' római katolikusként a rossz tapasztalatok és ''Biblia-ellenes tanok'' miatt átmentem a protestánsokhoz, de ez egy külön történet. Meglepően tapasztaltam, hogy a pap a Biblia aznapi (=mai) Igéjét a saját szavaival magyarázta, belefűzte a saját élményeit is. Tisztán látszott, hogy Istent követi. Ez kellemes csalódás volt számomra.
    A mise végén volt Úrvacsora (vagy hogy hívják róm. kat. nyelven, már nem emlékszek). Az oltár elé járultam én is, hogy vegyek. Egyedül a 10 emberből. Amikor visszaértem, éreztem, hogy majd szétveti a harag a többieket. Az öcsém megszólalt: ''Te hogy.. hogy mertél Úrvacsorát venni?''. Meglepődtem... Most mi van..? Úgy éreztem, hogy a szívem kész rá, akkor miért ne?! Nekik mi beleszólásuk van? Meg úgy egyébként is, azt hittem, ha már hívőnek mondják magukat, akkor tudják, hogy mit jelent az, amit csináltam...
    Végülis a hangulatot a nevelőapám öccse törte meg. Kiment utolsóként ő is az oltárhoz. A szemén láttam, hogy ő valóban érti, hogy mit csinál és miért. Teljesen meglepett. Annyira boldog lettem. (Nem magam miatt, hanem neki örültem.) :)

    Kisregény vége. Tanulság nem tudom, hogy volt-e benne, de úgy éreztem, hogy meg kell osztanom.

    [Szerkesztve]

    Skynet is real. It's called Google.

Új hozzászólás Aktív témák