Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Fred23 #9 üzenetére

    Olvasd el a már linkelt Májá cikket a Wikipédiában, majd a szolipszizmusról itt egy előadás László Andrástól.
    Ezek fényében pláne nem "marhaság" a korrupció (romlás), de mindenekelőtt ajánlott elolvasni Hamvas Béla Scientia Sacráját (ami azért komoly olvasottságott feltételez!), majd René Guénon: A modern világ válsága és A mennyiség uralma és az idők jelei c. könyveit, amiből egyértelműen kiderül, hogy a negatív változás bár csak bizonyos szemszögből negatív, mégis szükségszerű, de az az ember, illetve az Én szemszöge.

  • Fred23

    nagyúr

    válasz Fred23 #11 üzenetére

    Gyorsan végeztem is René-vel, nagyon távol áll tőlem. Számomra beteges a fickó, pedig arcra érdekes, azzal kezdtem, hogy rákerestem. (Bárkitől olvasnék valamit, azzal kezdem, hogy góglizok róla egy arcképet, és belövöm, milyen ember lehet.)

    Ahogy a liberális-konzervatív tengelyen a liberális véghez húzok, kábé úgy állok az egyéni-tradicionális tengelyen is az egyéni oldalt erősítve. Kábé ellentétes személyiség lehetek, mint René, illetve azok, akiknek ez a topik való.

    Időnként azért be fogok nézni ide olvasgatni, ha lesznek még kommentek, a konzervatív emberekhez hasonlóan a tradicionalisták is felkeltik az érdeklődésem pontosan a saját belső világommal való nagyfokú ellentéteik miatt. (Az is általában megfigyelhető, hogy aki konzervatív, az tradicionalista is. Rokon fogalmak.) Mondjuk abban nem hiszek, hogy létezhet két ember, akikben semmi közös sincs, szóval egy minimális közös alap szerintem mindig található, ami jó dolog.

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Fred23 #12 üzenetére

    Jómagam sem vagyok szakértője e tradicionalizmusnak, de utánaolvastam (kíváncsi természet vagyok), és azt megtudtam, hogy Iinkább jobboldali irányzatnak" felel meg (ld. Evola), ami elvileg a rendezettségen (hierarchia, fegyelem, hagyományok, stb.) nyugszik, ehhez képest nekem ellentmondásos a szolipszista és miszticista (ez talán erős jelző, de most megengedem: önkényes) értelmezése a rendszerben.
    Lehet, hogy teljesen mellélövök, így javítsatok ki, kérlek, ha így van. :)
    Szóval csak annyi, hogy a leírásod alapján, nem értem, miért érzed távolinak (feltételezve a fenti ellentmondásosság-érzetemet).
    Esetleg konkrétumot tudsz példaként hozni?

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Fred23 #14 üzenetére

    :R
    Részben ezért sem illik hozzám, de ettől még érdekel, mert része a világnak (emberek felfogása, stb. révén). Egy ismerősöm szintén lelkes híve, így néhány órán át faggattam. Izgalmas, megvan a szépsége, de túl képlékenynek tűnik.
    Majd rávetem magam még Hamvas és Guénon irodalmára is.

    "Szerintem."

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Fred23 #16 üzenetére

    Én semmi "tutit" nem mondok :-), azt mindenkinek magának kell megkeresnie.

    A metafizikai tradíció aspektusában a politikai jobboldaliság közelebb áll az esszenciához, mint a baloldal, hiszen a - monarchiapárti - jobboldaliság eredetileg tradicionalista volt, a politikai baloldal pedig mindig antitradicionalista vonulatot képvisel.
    A nem vulgáris szélsőjobb valóban képvisel némi metafizikai tradíciót, de mára a jobboldal kiüresedett és egyre közeledik a balodalhoz sőt... a politikai és így a kulturális fősodor alapvetően antitradicionális, a globalizmus pedig ennek hódít teret az egész világban.
    Egyre kevésbé különböztethető már meg kulturálisan Kelet és Nyugat - egy az anyagi világ (Sátán) bűvöletében hipnotizált embermasszává lettek a különböző társadalmak.

    Az emberek szellemi rangsorát, és az erre emlékeztető múltat eltörölni hivatott modern eszmék az "egyenlőség" jegyében gerjesztik a társadalmi züllést, hiszen az egy szintre hozás (nivelláció) tömegek esetén csak úgy működik, ha a kiválókat lehúzzák; hiszen a tömeget nem tudja csak úgy törvényileg szellemiségében, erkölcsében, erényeiben felemelni a kiválókhoz - így szűnik meg a nemesség, az, ami szó szerint nemes embereket jelöl.
    Konzervatív (pláne tradicionalista) hindu vallástudósok szerint mára a varnák közül csak egy maradt, a sudra, ami a legalacsonyabb fő kaszt, kiknek semmilyen beavatásuk, így kvázi (vagy szinte) feljebbjuttási lehetőségük sincs. (Ebben a rendszerben a külföldiek a sudrák alatt foglalnak helyet.)
    A demokrácia esetében a minőség helyét átveszi a mennyiség. Hozzátéve, hogy a demos sosem uralkodik, mert mindig a fejére nő egy hatalmi csoport, amelyik kisebb-nagyobb energiát befektetve végül kénye-kedve szerint befolyásolja a demost. (Lásd, népszavazások.)
    A liberalista "szabadság" a szabadosság és az Istenközpontúság ember- majd énközpontúságra lecserélése, az úgynevezett "európai értékek" (és más gumi-fogalmak) pedig minden valódi érték lesöprése, relativizálása.
    Egyszerűen a mai ember - néhány kivétellel - naiv realista/szcientista, Istentagadó, állat-alatti ösztönlény, az anyagiságot hajszoló, abba belenyugvó konzumidióta - azok nagy többsége is, akik magukat hindunak, muszlimnak vagy kereszténynek vallják - ilyenné nevel minket a modern társadalom.
    A helyzet drámai, az újabb és újabb generációknak egyre nehezebb/lehetetlenebb kitörniük az alacsonyszintű létből.

    A vallásokban is nyilvánvaló a romlás pl. a liberalizáció mentén. A katolikus keresztények 2. vatikáni zsinata óta a vallás lényege változott meg immár visszafordíthatatlanul, ezért aki a katolikus úton halad, minimum szedevakantista kell legyen - szerintem -, vagyis hite szerint az újabb pápákat és tevékenységüket el kell, hogy utasítsa.

    [ Szerkesztve ]

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Fred23 #19 üzenetére

    A modern világban nem a lovagi erényekkel érvényesülhet az ember sőt, azok mindegyike hátrány, még a rájuk való hivatkozás is.
    A valódi papi kaszt a beavatás fölé magasodó szakralitással már rég kiveszett, ma meglehetősen furcsán néznének egy efféle emberre, és semmibevennék (jobb esetben).
    Jelenünkben, "a lelki sötétség, az erőszak és képmutatás" korszakában (lásd: Kali-juga) ahol a jó rossz, a rossz pedig jó; a hitvány, a bűnös jut előre és kap hatalmat - ahogy a mennyiség átveszi a minőség szerepét.

    A Biblia így ír erről:

    Máté 20:25-28 "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért."

    János 15:18-19 "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ."

    1János 2:15-17 "Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

    Jakab 4:4 "Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Fred23 #24 üzenetére

    Tévedés jogával, de talán a kettő közt lehet az igazság. Félretéve a hitet is, szemlélve a világot, felfedezhető egy szabályrendszer, egy minta: hajtani kell, rámenősnek lenni, hogy érvényesülj, mert a világ nem adja csak úgy oda magát. Ez viszont könyörtelenséghez vezet (törtető-gázoló emberek tömegéhez, ld. fenti Hamvas-idézet).

    Másrészt ebből is adódóan nem a világ rossz, vagy az ember, hanem a megjelölt célok, értékek. Ha a birtoklás (gazdagság, siker, hatalom) a cél, akkor gátlástalan, szolidaritás nélküli mókusok keringenek az arénában, ha meg pl. az egyéni boldogság, akkor könnyen a nihilbe szakadhat bele az ember.
    Ezért az arányos, kiegyensúlyozott összkép lehet fontos (célok, módszerek, értékek).

    Ez így túl általános, és talán sok értelme sincs, de azt gondolom, hogy ez az átgondolt alap hiányzik manapság, inkább csak bevett rossz formulák megszokottságának árnyékában károgunk, ahelyett, hogy javítanánk a helyzeten (akár a sajátunkon, akár a közösség helyzetén).

    Megértem, hogy miért van igény a "megvilágosulásra", bár pont a tradicionalizmust nem tartom magamhoz közelinek, de logikus, hogy az ember próbál valamit találni, ami segíthet.

    "Szerintem."

  • Miklós315

    aktív tag

    válasz Fred23 #26 üzenetére

    Nos, a fenti idézet ugye a Bibliából van és arra utal, hogy ne essenek a földi hívságok csábításának csapdájába (alkoholizmus, féktelen és zabolázatlan szex, szerencsejáték, pénzsóvárság, hataloméhség - ma ezek juthatnak kb. eszünkbe).

    Ezt az egyén sajátos helyzetétől elválasztanám, azzal, hogy amúgy bizonyos esetleges korreláció nyilván adott lehet.
    Az életképtelenség és a meggyőződéses hit nem feltétlen szinonimái egymásnak.
    Ha rossz célból és rosszul "használják", az lehet gond.

    Amúgy ja, "arany középszer".

    [ Szerkesztve ]

    "Szerintem."

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Fred23 #26 üzenetére

    A topik nem a személyemről vagy pszichoanalízisemről szól, hanem arról, amit írtam, idéztem.
    Már többször írtad, nem való neked ez a téma... engem nem érdekel, hogy mégis mi járhat a fejedben, ha ennek ellenére mégis itt vagy, csak mondom, talán jobb, ha keresel egy pszichológia topikot. ;)

Új hozzászólás Aktív témák