Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Tetsuo

    aktív tag

    Célom a René Guénon-féle tradicionalista létszemléletről és a metafizikai tradicionalitásról mint szerteágazó témáról konstruktív beszélgetést nyitni.
    Nem vagyok szakértő semmilyen formában, viszont érdekel minden efféle ismeret, illetve szívesen válaszolok kérdésekre, ha tudatában vagyok bizonyos szinten az igaz válasznak, remélem több hozzászóló is így lesz ezzel.

    Bár a szellemi iskola kiemelkedő alakja, a francia René Guénon fogalmazta meg az adott gondolkodásmód és életvitel (több, mint filozófia) alapjait, a korábbi évszázadokban és pláne mégkorábban ez a létszemlélet általános, mintegy evidencia volt.
    Jóllehet az egyetemes hanyatlás az általunk belátható időtől folyamatos, a történelmi középkor utolsó szakaszában elkezdődött nagymértékű kulturális és társadalmi változások révén a modern kor embere ugrásszerűen távolodott a metafizikai tradicionalitástól minden tekintetben, így szükségszerű mentőövként bukkant fel a filozófia terén túlmutatva a szellemi műhely, amely messzi múltban, a "kezdetektől" gyökerező alapigazságok mai nyelvekre fordításával utat mutathat a "Kali-juga" terminális fázisában.

    A klasszikus vallások és egyéb ősi hagyományok, amelyek eleinte nagymértékben képviselték a metafizikai tradíciót és beavatták, majd visszavezették az embert ahhoz, mára elvesztek, vagy a korrupció hatására szinte üresek, véglegesen romlottak lettek; a metafizikai maradványok, a használt szimbolika kimerítő kutatások nélkül érthetetlen a modern ember számára.
    Még az elkötelezett kutató, a létszemléletet felismerő ember is horizontálisan könnyen eltévelyedhet vagy álbeavatás következményeként mélybe zuhanhat a "felfelé tartó útról", emiatt elengedhetetlen a már említett francia gondolkodó René Guénon, az olasz báró Julius Evola, a tamil Ananda Coomaraswamy, a német/svájci Frithjof Schuon, az ugyancsak német/svájci Titus Burckhardt, a perzsa Seyyed Hossein Nasr (a név angol átiratban), a magyarok közül Hamvas Béla, László András, Baranyi Tibor Imre és Horváth Róbert által kiemelkedő módon reprezentált "útmutatás" a tradicionális létszemlélethez bármely klasszikus tradíció követése mentén.

    [ Szerkesztve ]

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #2 üzenetére

    Isten hozott!

    A szemléletben az ragadott meg, hogy a világ működését tekintve, az izmusok és ideák területén jó pár könyv elolvasása után ez tűnik a legvalószínűbb magyarázatnak, a legigazabb "filozófiának", emellett a többi csupán szofizmus.

    Minden klasszikus tradíció szerint az ember és világa egy őseredeti tökéletes állapotból az ontológiai bukás okaként szellemiségében, léte viszonyában nem fejlődik, hanem hanyatlik, a folyamat kedete túlmutat az általunk történelmileg (retrográd) belátható időkön.
    A keresztény doktrína szerint a paradicsomi állapotból az emberi bűn (ez több, mint morális aspektus) hatására Jézus második eljöveteléig (amikoris a világot megsemmisíti, majd újat kreál) az emberiség mindinkább Sátán uralma alá kerül, nagyon sokan elkárhoznak.
    Az ind-hind hagyomány a Szatja-jugától Kali-jugáig tartó létromlásról, és a létforgatagba egyre inkább beleragadt emberről beszél, ami az esszenciától a szubsztancia felé haladás iránya egészen egy brutális kataklizmáig, egy korszakváltásig (Kalki eljöveteléig, aki elpusztítja az emberiséget).
    Ez a romlás, a Biblia "idők jelei" tettenérhető egész történelmünkben, modern világunkban.

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #5 üzenetére

    Az Isten a középpont, az esszencia, a fény, a "szeretet", a szépség az attól való távolodás minden "jótól" való távolodás, a legtávolabbi "terület" a "Pokol".
    Ha az ember üdvözül, Isten mellett foglal helyet, de ahhoz a keskeny, nehezebb utat kell bejárnia, ha pokolra kerül, onnan nem jön vissza, az a "második halál", megsemmisül.
    Az "Isten mellett" az metafizikai szempontból vele egyéválást jelent, magát az Abszolútumot tapasztalja meg az egyén, pontosabban Én, mert alapvetően metafilozófiai szolipszista a szemlélet.
    A klasszikus hindu vallások lényegében egyistenhitűek, és az Átma-vádában teljesedik ki a magyarázat.
    A jó-rossz az ember értelmezési köre, Isten végsősoron nem morális, hanem törvényszerű.
    A kereszténységben a jó, a rossz vagy például a hit sokkal mélyebb, tartalmasabb jelentéssel bír, mint ahogy azt ma a többség érti.
    Sajnos a nyelvek is egyszerűsödnek, "alászállnak" (a szellemi hierarchia vertikumán), züllenek, mint minden más, így az emberi kifejező lehetőségek, akár a szimbólumok megértése, egyre inkább korlátozódik. Emiatt a szent szövegek általi kinyilatkoztatást a modern ember nem tudja felfogni, az újabb generációknak kvázi lehetetlen, annyira a deviációk (de - fosztóképző, via - út) hatása alatt állnak, elveszve az illúzióban, radikális, vagyis (radix) gyökeres változtatás kell, hogy kiszakadjunk belőle.

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #7 üzenetére

    A nyelvek hanyatlásaként fogható fel azok egyszerűsödése, illetve azok leváltása egyszerűbbre.
    Az egyszerűség nagyon felületesen nézve hatékonyságot jelezhet, de valójában az emberek kifejezései és gondolkodásuk csökevényesedik, alacsonyabb rendűvé alakul.
    A magyar nyelv annakidején több múltidővel rendelkezett, az emberek finom jelentéskülönbségekre pl. több jelzős szerkezetet használtak a köznyelben is.
    A nyelvújító mozgalom hatására - bár volt pozitív hozadéka - az addig használt latin és német szavak helyett sokat magyarral váltottak ki, így elmondható, hogy a magyar szókincs nőtt, de a magyarok szókincse nem.
    A XX. században devalválódott igazán nyelvünk sok más európai nyelvhez hasonlóan, amikor is leginkább a technicitás és (vulgáris) szcientizmus terjedésének eredményeként talán mennyiségileg bővült a valóban használt szavak készlete, de minőségben mindenképpen alábbhagyott.
    Tudomásom szerint egyik újlatin nyelv nyelvtani összetettsége sem mérhető a "közös ős" latinéhoz (a francia megközelíti).
    A valamennyire ismert nyelvek közül a kifejezés csimborasszója a védikus óind lehetett, az európai nyelveknél összetettebb mai szanszkrit, csak halovány árnyéka annak.
    Érdemes levéltárakban, könyvtárakban fellelhető régi iratokat, leveleket, könyveket olvasni, láthatóvá válik egy magasabb minőség és kifinomultság, ami jelenünkből hiányzik.
    Az említett változás évtizedes léptékben is érzékelhető. Pl. Ernest Hemingway: Az öreg halász (aki valójában horgász) és a tenger vagy Fekete István: Vuk nem túl bonyolult regények "természetes" szókincsét, nyelvi brillírozását egyik mai író sem múlhatja felül.

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Fred23 #9 üzenetére

    Olvasd el a már linkelt Májá cikket a Wikipédiában, majd a szolipszizmusról itt egy előadás László Andrástól.
    Ezek fényében pláne nem "marhaság" a korrupció (romlás), de mindenekelőtt ajánlott elolvasni Hamvas Béla Scientia Sacráját (ami azért komoly olvasottságott feltételez!), majd René Guénon: A modern világ válsága és A mennyiség uralma és az idők jelei c. könyveit, amiből egyértelműen kiderül, hogy a negatív változás bár csak bizonyos szemszögből negatív, mégis szükségszerű, de az az ember, illetve az Én szemszöge.

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Fred23 #16 üzenetére

    Én semmi "tutit" nem mondok :-), azt mindenkinek magának kell megkeresnie.

    A metafizikai tradíció aspektusában a politikai jobboldaliság közelebb áll az esszenciához, mint a baloldal, hiszen a - monarchiapárti - jobboldaliság eredetileg tradicionalista volt, a politikai baloldal pedig mindig antitradicionalista vonulatot képvisel.
    A nem vulgáris szélsőjobb valóban képvisel némi metafizikai tradíciót, de mára a jobboldal kiüresedett és egyre közeledik a balodalhoz sőt... a politikai és így a kulturális fősodor alapvetően antitradicionális, a globalizmus pedig ennek hódít teret az egész világban.
    Egyre kevésbé különböztethető már meg kulturálisan Kelet és Nyugat - egy az anyagi világ (Sátán) bűvöletében hipnotizált embermasszává lettek a különböző társadalmak.

    Az emberek szellemi rangsorát, és az erre emlékeztető múltat eltörölni hivatott modern eszmék az "egyenlőség" jegyében gerjesztik a társadalmi züllést, hiszen az egy szintre hozás (nivelláció) tömegek esetén csak úgy működik, ha a kiválókat lehúzzák; hiszen a tömeget nem tudja csak úgy törvényileg szellemiségében, erkölcsében, erényeiben felemelni a kiválókhoz - így szűnik meg a nemesség, az, ami szó szerint nemes embereket jelöl.
    Konzervatív (pláne tradicionalista) hindu vallástudósok szerint mára a varnák közül csak egy maradt, a sudra, ami a legalacsonyabb fő kaszt, kiknek semmilyen beavatásuk, így kvázi (vagy szinte) feljebbjuttási lehetőségük sincs. (Ebben a rendszerben a külföldiek a sudrák alatt foglalnak helyet.)
    A demokrácia esetében a minőség helyét átveszi a mennyiség. Hozzátéve, hogy a demos sosem uralkodik, mert mindig a fejére nő egy hatalmi csoport, amelyik kisebb-nagyobb energiát befektetve végül kénye-kedve szerint befolyásolja a demost. (Lásd, népszavazások.)
    A liberalista "szabadság" a szabadosság és az Istenközpontúság ember- majd énközpontúságra lecserélése, az úgynevezett "európai értékek" (és más gumi-fogalmak) pedig minden valódi érték lesöprése, relativizálása.
    Egyszerűen a mai ember - néhány kivétellel - naiv realista/szcientista, Istentagadó, állat-alatti ösztönlény, az anyagiságot hajszoló, abba belenyugvó konzumidióta - azok nagy többsége is, akik magukat hindunak, muszlimnak vagy kereszténynek vallják - ilyenné nevel minket a modern társadalom.
    A helyzet drámai, az újabb és újabb generációknak egyre nehezebb/lehetetlenebb kitörniük az alacsonyszintű létből.

    A vallásokban is nyilvánvaló a romlás pl. a liberalizáció mentén. A katolikus keresztények 2. vatikáni zsinata óta a vallás lényege változott meg immár visszafordíthatatlanul, ezért aki a katolikus úton halad, minimum szedevakantista kell legyen - szerintem -, vagyis hite szerint az újabb pápákat és tevékenységüket el kell, hogy utasítsa.

    [ Szerkesztve ]

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Fred23 #19 üzenetére

    A modern világban nem a lovagi erényekkel érvényesülhet az ember sőt, azok mindegyike hátrány, még a rájuk való hivatkozás is.
    A valódi papi kaszt a beavatás fölé magasodó szakralitással már rég kiveszett, ma meglehetősen furcsán néznének egy efféle emberre, és semmibevennék (jobb esetben).
    Jelenünkben, "a lelki sötétség, az erőszak és képmutatás" korszakában (lásd: Kali-juga) ahol a jó rossz, a rossz pedig jó; a hitvány, a bűnös jut előre és kap hatalmat - ahogy a mennyiség átveszi a minőség szerepét.

    A Biblia így ír erről:

    Máté 20:25-28 "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét, váltságul sokakért."

    János 15:18-19 "Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ."

    1János 2:15-17 "Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

    Jakab 4:4 "Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek."

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Fred23 #26 üzenetére

    A topik nem a személyemről vagy pszichoanalízisemről szól, hanem arról, amit írtam, idéztem.
    Már többször írtad, nem való neked ez a téma... engem nem érdekel, hogy mégis mi járhat a fejedben, ha ennek ellenére mégis itt vagy, csak mondom, talán jobb, ha keresel egy pszichológia topikot. ;)

  • Tetsuo

    aktív tag

    Beszélgetés László Andrással: A Metafizika mibenléte és jelenkori problémái
    Előadás - László András: A Kali-Yuga ismérvei, mibenléte, meghaladása
    Előadás - László András: Humanizmus, felvilágosodás, igazság
    Előadás - László András: A szellemi askesis tradicionális értelmezése

    Előadás - Baranyi Tibor Imre: A jelenségvilág fogságában - gyakorlati materializmus és folyományai
    Előadás - Baranyi Tibor Imre: Beavatás és a modern nyugat
    Előadás - Baranyi Tibor Imre: Az Utolsó Nap metafizikája
    Előadás - Baranyi Tibor Imre: ÚTVESZTŐBEN

    Előadás - Horváth Róbert: A tudat mindent magában foglaló valósága

  • Tetsuo

    aktív tag

    Érdekesség, hogy a tradicionalizmussal foglalkozó kiemelkedő szerzők egy jelentős része az Iszlámot válaszotta követendő útnak annak ellenére, hogy keresztény kultúrkörből származott.
    Ennek frappánsan összefoglalt magyarázatát Baranyi Tibor Imre fent linkelt Útvesztőben című előadásában találtam meg.

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #32 üzenetére

    Amíg megjönnek a szakértők, röviden leírom a véleményemet, talán valakit érdekel:

    Előrevetítem, hogy kamaszkoromban nagy rajongója voltam a sci-fi irodalomnak sőt filmeknek, William Gibson cyberpunkjának, Ray Kurzweil munkásságának (zenei oldalról is), így némileg megismertem a poszt-/transzhumanista elképzeléseket, agymenéseket eleinte naiv érdeklődéssel.

    A belinkelt rövid cikket (vagy inkább könyvidézetet) korrektnek, lényeget feltárónak tartom.
    Alexander Dugin orosz politológus és filozófus remekül látja jelen világunk folyamatait; egyébként itt egy könyvismertető videó - érdemes meghallgatni, majd a könyvet elolvasni. (Én a könyvet még nem olvastam.)
    Tudomásom szerint René Guénon volt az első, aki az embernek elmagyarázta, mert a modern embernek már el kellett, a minőségtől a mennyiség felé, az esszenciától az anyagiságba (ezt szolidifikációként nevezve) irányuló mozgást. A szellemtől való eltávolodás, annak megtagadása automatikusan a demiurgoszi tökéletlen konkrét megvalósulásokba, anyagi világunkba való süllyedésként mutatkozik meg, ennek eklatáns példája a kommunista falanszter és a transzhumanizmus, amit a fenti idézet nagyon jól prezentál.
    A materializmus mellett megjelenik az álspiritualitás álvallásokkal, mint a szcientizmus/technicizumus, amely hamisan igazolja a modern/progresszionista ideákat.
    Jelenleg az ember, ha "problémát old meg", azzal több és nagyobb problémákat okoz, mindezt a fejlődő technika segítségével, mert kétség sem férhet ahhoz, hogy bár a világ morálisan, szellemileg stb. hanyatlik, a technika fejlődik, burjánzik, önmagát gerjeszti. Ahogy mindinkább a Kali-jugát jellemző sötét erők érvényesültek, úgy állt ezek szolgálatába a technikai fejlődés és úgy lett a metafizikai tradíció ellensége.

    Isten az embert (Adam Ha-rison) saját képmására teremtette. Aki kezdetben közel volt Istenhez, szent volt, a bűnbeesés hatására azonban egy szellemi vertikum mentén zuhan, emiatt romlik az ember környezete és önmaga, az emberalattiságon át egyre közelebb kerülve az anyagisághoz, a számossághoz, a hamissághoz, Sátánhoz.
    Az említett dekadens folyamatokba illik a digitalizáció, a virtuális valóság és az emberi test "tökéletetesítésére" irányuló törekvések.

    [ Szerkesztve ]

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #34 üzenetére

    Egyetértek veled, bár nem tudom, mennyit nyom a latban a tervezett elavulás. Ha a marketingosztály és mérnökök nem tervezik, akkor is elavulnak a dolgok, mert ilyen a fogyasztói társadalom. Tény, hogy létezik, csak az arányával nem vagyok tisztában.
    Ha hirtelen a kormányok, piacszabályozó szervezetek összefogva szigorítanának a termékek tartóssági, garanciális előírásain, akkor sem lenne sokkal jobb a helyzet, mert minden aspektusban és az alapoktól rossz a helyzet.
    A #17-ben leírtam, hogyan látom a mai társadalom emberét, most is csak azt írnám.
    A miértekre a metafizikai tradíciót vizsgálva kaphatunk válaszokat.

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #36 üzenetére

    Másokra rákényszeríteni nem lehet a felébredést. Aki nem keresi maga, aki elutasítja az igazságot, aki beleájult az illúzióba, azzal képtelenség megértetni a lényeget - a legtöbb ma élő ember pedig ilyen. Régen nem ez volt a helyzet.

    A különféle doktrínákmenti utak nem valók mindenkinek, ezért is van a beavatás, majd további lépcsők, ami során sok próbálkozó "kihullik".
    A magyarázatoknak is különböző szintje van egy-egy hagyományon belül. Az archaikus szimbólumoknak sokféle jelentése, kapcsolata van, egyre nehezebb ezeket még az igazságra éhes, kitartó és alázatos embernek is megfejteni, a XXI. században hiába "hevernek a földön" a legkülönfélébb szent iratok, általában süket fülekre találnak és teljesen félreértve, kiforgatva adják elő különböző álvallású közösségek.

    „Azok számára beszélek, akiknek a szemét csak kevés por fedi, tehát nem azok számára, kiknek szemét nem fedi por, és nem is azoknak, akiknek a szemét teljesen beborította a por".
    Gautama Buddha

    A kereszténység szerint minden ember a maga TUDÁSA, az ez alapján hozott döntések szerint lesz megítélve. Önmagában a tudás ergo nem elég sőt, nagyobb felelősség.

  • Tetsuo

    aktív tag

    válasz Miklós315 #39 üzenetére

    Nem teljesen értem, amit írtál. Mindenesetre azt tudni illik, hogy a ma élő emberek többsége nem képes kizökkenni a létforgatagból, az anyagi világ rabja lesz és bizony elveszik, elkárhozik.
    Ahogy Sátán uralma realizálódik, úgy egyre nehezebben járható az igazság útja.
    A felismerés, a tudás önmagában még nem elég, tettek kellenek.
    Ne csak tudjuk, mi lenne a helyes, hanem tegyük azt. Ne csak beszéljünk a megfelelő életmódról, hanem valósítsuk meg, különben sokat nem ér az egész.
    A hedonista, emberalatti, Krisztustagadó lét sokak számára taszító, ezért vannak bódítószerek, virtuális világok, hazugságspirálok, amikkel átlátszóan/kevésbé átlátszóan igazolást nyerhet az ördögi légkör és attitűd.

    Meghallgattad Baranyi Tibor Imre #30-ban linkelt előadását (Útvesztőben), amiben vázolja a konkrét doktrinák követhetőségét?
    Ott elhangzik, a kereszténységet nagyon nehéz követni, szabályait betartani, mert a maximálisat követeli, valójában Jézusként kell(ene) élni, akkor és úgy kell imádkozni, ahogy a szituáció megkívánja, követve lelkiismeretünket, eszerint üdvözülhet az alany. Míg a későbbi és utolsó kinyilatkoztatás, amit egyáltalán a mai ember talán felfoghat, az Iszlám szerint pontos, formális meghatározásokat betartva juthatunk a Mennyországba.

Új hozzászólás Aktív témák