Új hozzászólás Aktív témák
-
#79335424
törölt tag
Ezt nem értem. Kifizettem vmit, de nem kaptam meg. Síma kártérítésről van szó. Pontosabban még arról sem, mert ez max. kárpótlás lehet. Én másnak nem fizetnék a munkáért, neki viszont már fizettem. Igaz, nem ezért, de ez az én buktám, hogy legalább a saját káromból tanuljak. De kettőnk közül mégiscsak neki van sara felém. Hát törlesszen, ahogy tud! Mit érek azzal, ha Novoszimbirszkben krampácsol?
-
#79335424
törölt tag
válasz #56573440 #46 üzenetére
Az elvégzett munka minőségének kontrolálása legyen az én bevállalásom! Nem kérek mellé felügyeletet sem. Tegyenek rá egy jelzőt, mint a háziőrizetnél, a többit meg bízzák csak rám, majd én felügyelek rá! Sőt, jobb is, ha nem látják! Ellennénk így az első 20-30 évben, aztán mehet máshoz is kártalanítani.
[ Szerkesztve ]
-
#79335424
törölt tag
válasz #56573440 #49 üzenetére
Szerintem kevered a dolgokat. Én nem arról írtam, hogy mi a realitás, hanem arról, hogy szerintem én hogyan kezelném, ha engem rántott volna meg.
Egyébként Téged mennyivel rántott meg? Mert ha semennyivel, akkor a Te hozzáállásod is csak egy ugyanolyan lufi, mint az enyém. Pont olyan, mint ha azt fejtenéd ki, hogy mit éreznél és mit tennél, ha Tied lenne a lottó ötös. Azok teljesen más gondolatok lennének, mintha valóban meg is nyernéd. Egyébként az is relatív, hogy mi számít bűnnek és az a bűn milyen súlyú. Nálunk kapnál a többnejűségért, viszont nem vágnák le a kezed egy lopásért. Máshol meg pont fordítva van. Hát nem fura, avagy akkor most mit is tekintünk mércének? Ha arról van szó, hogy én, mint károsult hogyan ítélem meg a bűnét, akkor miért ne ítélhetném úgy, hogy egy huszast érdemel láncon? Ez nem kell összhangban legyen az általános közerkölcs szerinti megítéléssel. -
#79335424
törölt tag
válasz #56573440 #51 üzenetére
Nekem pedig a Te megközelítésed a fura. De elfogadom, mert tudom, hogy annak a közegnek amiben én élek, teljesen más az értékrendje, mint ami ma általános. Tény, hogy egy kicsit talán "vadabb", de sztem tisztább is. Igen, van benne fogat, fogért is és gyakori, hogy a büntetést a sértett mondja ki. Ugyanakkor a férfi hordja a nadrágot, a kimondott szónak súlya van, a Facebook alantas, a telefonom pedig soha nincs kikapcsolva, mert ha abból a pár számból csörög valamelyik, akkor csak egy kérdésem lehet: hova? És természetesen erre én is viszont számíthatok, ha szükségem lenne segítségre. Ezek számomra értékek, amik a mai társadalomból (tisztelet a kivételnek) sztem hiányoznak és számomra az lenne a legnagyobb büntetés, ha az a körülöttem levő néhány ember úgy döntene, hogy többet nem vagyok méltó arra, hogy közéjük tartozzak. Biztos, hogy ez történne, ha kiderülne, hogy én egy ilyen csalás elkövetője vagyok. Akkor a büntetésem legenyhébb része lenne az, amit a bíróság mérne rám. Úgyhogy igen, én az ilyesmit radikálisabban kezelem.
-
#79335424
törölt tag
válasz #56573440 #53 üzenetére
Sajnálom, hogy a mondandómból ezt szűrted le. Nem a keménység a lényeg, hanem saját magad és a környezeted tisztelete, megbecsülése, amit csak egyszer lehet elveszíteni. Addig vagy ember, férfi, amíg ez megvan. Lehet, hogy szerinted brutális a szemléletem, de aki ilyet tesz, szégyent hozva magára és a környezetére, az megszűnt férfi lenni. Ennek felelőssége kell legyen az igazi visszatartó erő, nem egy idegen bíróság által kiszabott büntetéstől való félelem. Ha Ő nincs tisztelettel magára és a környezetére, akkor én mit kéne tiszteljek benne? De akár érez szégyent, akár nem, tettének következményeit viselnie kell. Ebben pedig az a minimum, hogy addig nincs szabadulás, amíg mindenkit nem kártalanít. Ez alól csak egy valami mentheti fel. Ezt, ha ember, akkor saját magától kell így éreznie. Ha nem érzi így, akkor már az is tök mindegy neki, hogy láncon van, vagy sem.
-
#79335424
törölt tag
válasz #56573440 #56 üzenetére
Én most 46 vagyok és 30 éve élek ebben a közegben. Több gyereket láttam ebben a szellemben nevelve felcseperedni és teljesen normális, tisztességes felnőtté válni. Nálunk nem nagyon vannak generációs "ellentétek", teljesen általános, hogy szülő és gyerek együtt buliznak. Szóval gondolhatsz bármit, én ezt egyáltalán nem látom egészségtelennek, vagy rémisztő jövőképnek. Nem a szankcióktól való félelem kell eltántorítson valakit a bűncselekménytől, hanem a saját, a körülötte élők és ezáltal az egész társadalom erkölcsi normái. Hogy ne csak jogszabály szerinti bűntett, hanem szégyen legyen megkárosítani a másikat.
[ Szerkesztve ]
-
#79335424
törölt tag
válasz #56573440 #58 üzenetére
Jó, akkor fordítsuk meg! Szerinted mi lenne a jó megoldás? Lehetséges szerinted olyan, amiben az elkövető méltónak érzi a büntetését az elkövetett bűnhöz képest, és a károsult is újra a társadalom hasznos tagjaként fog gondolni rá, mivel szerinte is mefizette tettének árát felé és a társadalom felé? Mert az idealizált állapot ez lenne. A kérdés az, hogy ez mennyire közelíthető meg és kinek kell többet engednie ahhoz, hogy a tényleges és az idealizált eredmény közötti differencia számára jó szájízzel elfogadható legyen?
-
#79335424
törölt tag
válasz #56573440 #60 üzenetére
Szerintem sincs mód az ideális megoldásra. Valamilyen irányban el kell tolódni tőle. Igen, én úgy gondolom, hogy egy napot se. Maximálisan a károsult javát tartom irányadónak. Lehet, hogy buta volt, vagy hiszékeny, de ez nem bűncselekmény és másnak sem ártott vele. Ha neki kell megalkudnia, akkor egy addig tisztességes ember bizalma rendülhet meg az igazságszolgáltatásban és ezzel nagyobb kárt okoznánk a társadalomnak, mint a bűnösre mért bármilyen túlzó büntetéssel.
-
#79335424
törölt tag
válasz #56573440 #62 üzenetére
Az asszony esete teljesen más téma. Ilyen csalódások érhetik az embert, ráadásul érzelmileg is a legrosszabbak. Az is stimmel, hogy az asszonyra sem tudnék soha többet úgy gondolni, mint előtte. Egy "apró" különbség viszont biztosan van. Az, hogy az asszony nem követett el egy köztörvényes bűntettet, amit egy számomra idegen, ám társadalmi szempontból velem összefüggő testület ítél el. Hatályos törvények alapján meghozott ítéletet feltételezve, ha az szöges ellentétben áll az én értékítéletemmel, akkor felmerül a kérdés, hogy ez az ellentét köztem és a társadalom között van, vagy a társadalom erkölcsi normái és törvényei között. Mindkettő baj, de nagyon nem mindegy, hogy melyik. Az egyik esetben nekem nincs helyem abban a társadalomban, a másikban viszont azoknak a törvényeknek.
Új hozzászólás Aktív témák
- Székesfehérvár és környéke adok-veszek-beszélgetek
- Elemlámpa, zseblámpa
- Azonnali VGA-s kérdések órája
- SSD kibeszélő
- OLED TV topic
- Súlyos adatvédelmi botrányba kerülhet a ChatGPT az EU-ban
- Gaming notebook topik
- Elektromos rásegítésű kerékpárok
- AMD K6-III, és minden ami RETRO - Oldschool tuning
- EA Sports WRC '23
- További aktív témák...