Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #54625216

    törölt tag

    válasz chess001 #48 üzenetére

    Egyetértek, ez rendszerszintű probléma, csakhogy ahogy minden nagy állami rendszerben maguk a résztvevők konzerválják az állapotokat.
    Ebből a szempontból oktatás, egészségügy, posta, máv, bkv, közigazgatás egykutya.
    Adott a vízfej és a rendszer a "megszoksz vagy megszöksz" elv alapján stabilizálja magát.

    Egyesével mindenki baromi kritikus, de bárki próbál változtatni, legyen az mezei pedagógus (postás, ápolónő, stb.), civil szakértő, szakszervezet vagy akár a minisztérium, garantált hogy hirtelen mindenki összefog és jól keresztbe fekszenek, nehogy sikerüljön bármit is nemhogy javítani, de akár a legkisebb mértékben is módosítani a rendszeren.
    Egy dologban van csak közös nevező: mindenki a markát tartja, hogy ugyabba pénznyelőbe öntsön az állam még több pénzt.
    A politika meg a maga logikája szerint akkor tol pénzt, ha cserébe elkussolnak és x%-ot visszaosztanak. Ez így megy már vagy 80 éve.

    Nyilván a tanár keressen többet, mint egy bolti eladó, de akkor legyen vele szemben valódi elvárás és mérhető teljesítmény.
    Merthogy az eladóval szemben bezony van.
    Ez nem arról szól, hogy bárki is feltételezné, hogy általában a pedagógusok, orvosok, stb. nem dolgoznának meg a fizetésükért, hanem hogy egyszerűen nem látszik, hogy ha ma x pénzt adnak oktatásra, akkor mi változna, ha a jelenlegi struktúrát érintetlenül hagyva x+n pénzt adnának.

    És itt bukik meg a dolog: aki hivatásként fogja fel a tanítást, az nulla pénzért is széthajtja magát, és egy idő után kihullik.
    Ki marad?
    Aki eldagyonyázik a nyugdíjig. Annak viszont nem érdeke, hogy a rendszer változzon, így keresztbe tesz annak, aki igyekszik.
    Így aztán az egész intézmény számára a cél, amiért egyáltalán létrehozták a legutolsó lesz a prioritási listán, és az lesz a kollégák között a közellenség, aki felveti, hogy "de hát nem azért vagyunk itt, hogy tanítsunk (gyógyítsunk, stb.)?" Mert ilyen kérdést ugye nem illik feltenni, mert kényelmetlen helyzetbe hozza a dagonyázókat.
    Ráadásul ez az intézményt meghatározó, dagonyázó átlag lesz az első, aki az általa szétszivatott szerencsétlen kollégái teljesítményével érvel, amikor több pénzért tartja a markát.

    Tehát kialakult egyfajta konszenzus szinte mindenhol, ahova az állam pénzt tol: adjanak minél többet, de nehogy elvárjanak cserébe bármit is, mert hogy képzelik, az az oktatói (kórházi, alkotói, stb.) autonómia durva megsértése lenne.

    Így aztán az állam vagy totális tisztogatást végez az adott szektorban és teljesen újra építi a támogatási és számonkérési rendszert (lásd: filmtámogatások), vagy megalkuszik a hangoskodókkal, hogy oké mondjátok meg, hogy mennyiért vagytok hajlandóak befogni a szátokat a ciklus végéig, mi meg becs szóra nem változtatunk semmit.

    Az egész szappanoperában az a szomorú, hogy természetesen az állam és szükebb értelemben a politika felelőssége, hogy végre ráncba szedjék az állami pénznyelő rendszereket, csak éppen akik a legjobban agitálnak a rendszer reformjáért a leginkább ellenérdekeltek abban, hogy bármi is változzon.

  • #54625216

    törölt tag

    válasz D1Rect #67 üzenetére

    Ilyenre mondják az ultraliberálisok, hogy hát minden munkaerő árát a piaci kereslet-kínálat határozza meg.

    Bár én messze nem értek egyet azzal, hogy a közszolgáltatásokat is 100%-ban ki kellene tenni a piaci hatásoknak, azt azért tudomásul kell venni, hogy a világ egyetlen államának sincs annyi pénze, hogy a közoktatásban dolgozók bére versenyképes legyen az alacsonyabb végzettséget igénylő, ámde keresett szakmákhoz képest.
    Az USA-ban pl. egy illegális bevándorló, feketemunkás szobafestő a többszörösét keresi egy általános iskolai tanárénak.
    Tehát bezony, aki humánértelmiségi pályára megy az az állami rendszerben sehol se keresi halálra magát.
    Vagy a nálunk gyakran bezzegországként emlegetett Svédországban a durván sávos adózásnak is hasonló a hatása.
    Ott a magas fizetésekre olyan magas az állami elvonás, hogy az komoly munkaerőhiányhoz vezetett a nagy felelősséggel járó és komoly szakértelmet igénylő munkakörökben. Minek tanuljon 15 évig és dolgozzon 12 órákat sebészként, ha ezzel alig keres többet egy átlagos szakmunkásnál?
    De ha belegondolsz ugyanez a dilemma a művészetekben is: az alkotóművészek a sovány állami támogatásból sosem lesznek versenyképesek az alkalmazott művészekhez vagy a haknizó kommerszhez képest.

    Ennek feloldására sehol sincs rendszer szinten recept, mert a piac és a közszolgáltatások vagy az állami támogatások között mindig jelentős szakadék lesz.
    Egyéni életstratégia szinten ugyanakkor létezhet megoldás, de ezért mindenkinek magának kell pedáloznia.
    A nyugati országokban - ahol eleve nem szokás az államtól követelőzni -, általában úgy oldják meg, hogy az értelmiségi munkásember ingázik a magas presztízsű de rosszul fizető és a jól fizető, de alacsony presztízsű melók között, amíg fel nem küzdi magát a magas presztízsű és jól fizető elit munkaerőpiacra.
    Pl. a pályakezdő pedagógus lehúz jópár évet minimálbéren az állami rendszerben, amíg tapasztalatban el nem éri a jól fizető magániskolák szintjét, ahol taníthat is és meg is fizetik érte. Már ha ez a vágya.

    Nálunk tehát első sorban nem azon érdemes hirigelni, hogy a tanár keressen többet, mint az eladó, vagy hogy általában véve öntsenek több pénzt az oktatási rendszerbe, hanem hogy a tanári hivatás ne valamiféle szakmai zsákutca legyen (aki nem tudja tanítja, ugye), hanem az egyéni szakmai fejlődés egy állomása.
    Egyetemi szinten pedig még inkább így kellene lennie: egy egyetemi tanári állás ne a kiégett, a munkaerő piacon elhelyezkedni nem tudó/akaró szakemberek nyugdíj előtti elfekvője legyen, hanem ugródeszka a szakmai, tudományos karrierjükben.
    Na itt vagyunk baromira lemaradva a nyugati államokhoz képest, nem a piaci és az állami fizetések arányában.

    [ Szerkesztve ]

  • #54625216

    törölt tag

    válasz chess001 #70 üzenetére

    Az addig igaz, hogy a belépő tanári fizetés átlag 37800 USD, ami havonta kb. 1 millió forint, de egyrészt a kezdő festő fizetések is nagyjából ezen a szinten mozognak, senior szinten meg, amikor mondjuk több munkás irányításáért felel, már akár 70-100 ezer dollárt is kereshet, miközben még az ő tudása sem éri el egy kezdő tanárét, csak mögötte megvan a min.10 év szakmai tapasztalat, mire ebbe a fizetési kategóriába kerül.
    És akkor még nem beszéltünk az extrém különbségekről, ami az államok között van. Pl. ha mezei szobafestőként bevállalod, hogy Alaszkában napi 12 órát dolgozol, akkor simán felmegy a fizetésed 25-30 dollárra óránként, mert csak ennyiért hajlandóak bevállalni az emberek a szopást, na ezt már nem tudja egy kezdő tanár fizetése überelni.

    Természetesen ahogy az USA GDP-je nagyobb, mint a magyar, úgy az állami fizetések is jobb életszínvonalat biztosítanak, de az már nem igaz, hogy jobban megfizetnék a tanárokat az állami rendszerben, mint a piacon a sokkal kevesebb tanulást igénylő szakmunkát.
    Persze - mint ahogy mondtam -, az USA-ban karrier szempontból is lehet jól keresni tanárként, csak éppen ott sem az állami rendszerben. Az egész rendszer lényege, hogy ha komolyan gondolod a tanári karriert és keresni is akarsz, akkor az állami oktatásra ugródeszkaként tekintesz, hogy meglegyen a jól fizetett magániskolákhoz elvárt tapasztalat.

    Más piaci szektorokban ez már magyarországon is nagyjából így megy, csak mivel nálunk nincs elit magánoktatás, így a tanárok előtt sem áll olyan perspektíva, hogy magát a tanári pályát mint hosszabb távú, jól fizető karriert válasszák.

  • #54625216

    törölt tag

    válasz finest #73 üzenetére

    A világ vezető gazdasági hatalmában vitathatatlanul jobb dolog állami alkalmazottként tengődni, mint egy közép-európai kis államban, de nem is ez volt a kérdés, hanem hogy az állami finanszírozás és a piaci bérek között ott is ugyanúgy fennáll-e az egyenlőtlenség, mint nálunk.
    Persze ez még nem jelenti azt, hogy nálunk a tanári fizetésekkel minden rendben lenne, csak érdemes külön kezelni azokat a problémákat, ami az állami struktúrából adódnak kb. mindenhol, ami a helyi berendezkedés sajátosságai (lásd: #64 hozzászólásom) és ami a konkrét politikai döntéshozatal(ok) eredménye.

    Én amúgy azt vettem észre, hogy a nagy állami rendszerekben dolgozók valahogy hozzászocializálódnak a rossz működéshez és a személyes karrierjükben nem is próbálják a vállalt hivatásukat összhangba hozni a megélhetésükkel. Vagy elvegetálnak az állami rendszerben, vagy felhagynak a hivatásukkal.
    Pedig ha van bennük ambíció, szaktudás és tehetség, akkor ugyanúgy gondolkodhatnának piaci elven, mint mindenki más.
    A rendszerváltás óta számtalan állami szektor piaci alapú lett, sok egyszerűen megszűnt, mégis az emberek valahogy képesek voltak alkalmazkodni a körülményekhez.
    Ezért furcsálom, hogy a pedagógusok jelentős többsége a személyes karrierjükben nem is hajlandóak más lehetőséget látni maguk előtt, mint a tanári pálya teljes feladása, vagy az állami inzétményekben sínylődés.

  • #54625216

    törölt tag

    válasz Elf #77 üzenetére

    A legtöbben azért indulnak el a tanári pályán, mert a közpiskolásokra nagyon durva nyomás nehezedik a család és általában véve a társadalom részéről, hogy lehetőleg közvetlenül az érettségi után kerüljenek be a felsőoktatásba. A középiskolások ezért nem arra koncentrálnak, hogy mi érdekli őket, hanem hogy hova van esélyük bejutni.
    Jó matekból meg számtechből, ezért bejelöli elsőnek az elte programozó-matematikust, másodiknak meg a matek-számtech tanárt, gondolván, hogy így lesz 5 éve kitalálni, hogy mi érdekli és ha lediplomázik majd békénhagyja a család és utána úgyis azzal foglalkozhat, amivel akar.

    Ezzel csapdahelyzetbe lavírozzák magukat, mert a család 5 év múlva békén is hagyja ugyan, de azzal a feltétellel, hogy "mostantól kezdve tartsd el magad fiam".
    Így aztán hiába találta ki menet közben, hogy ő igazából videojátékokhoz akar pályákat szerkeszteni, mert ott áll egy matek-számtech tanári diplomával és fizetni kell az albérletet.
    Ezért elmegy tanítani, aztán persze egy idő után elege lesz belőle, otthagyja és elkezdi nulláról újraszervezni az életét, azaz végre foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amikkel 18 és nem 32 éves korában kellett volna.

    A nőknél ez még durvább, mert elvégzi a tanár szakot, közben kitalálja, hogy inkább a jog érdekli és elkezd számolgatni: újabb 5 év egyetem, 3 év szakmai gyakorlat, további 3-4 év mire kiépül a prakszisa, most 24 éves, így ha a jogot választja, akkor legkorábban 36 évesen tud csak gyereket vállalni. Ezért marad a tanári pályán és a magánéletében próbál boldogulni.

    Ehhez képest ha a tizenéveseket nem erőltetnék minden áron a felsőoktatásba, hanem hagynák őket pár évig önállósodni, akkor egyrészt sokkal tudatosabban építenék a karrierjüket, másrészt sokkal gyakorlatiasabban állnának hozzá az anyaghoz, harmadrészt jobban értékelnék a tudást, mert már megtapasztalnák milyen az, amikor a gázszerelő fater mellett kell napi 10 órát robotolni, vagy a tescoban árut feltölteni.
    Így talán tényleg csak az kötne ki a tanári pályán, aki tudatosan választotta és nem jobb híján, majd beleragadt.

    [ Szerkesztve ]

  • #54625216

    törölt tag

    válasz #64791808 #81 üzenetére

    Egyéni életstratégia szintjén mindig tud javulni, csak ki kell keveredni a tanult tehetetlenségből. Ha meg az egyéni stratégiák bevállnak és a pozitív példák átlépik a krititkus tömeget, akkor a társadalom hozzáállása is változni fog, ami meg kikényszeríti a rendszer szintű változást.

  • #54625216

    törölt tag

    válasz chess001 #86 üzenetére

    Piaci alapon nem a tudásodért fizetnek, hanem ha a tudásoddal másonak haszára vagy.
    Ha a szakmunkás leburkolja a fürdőszobádat, akkor a burkoló tudása a hasznodra van, a tibetológia diplomája meg nem, így csak a burkolásért kell fizetned, bár nyilván jól jönne neki, ha a disszertációját is anyagilag támogatnád.

    Természetesen a közszolgáltatásokat nem direkt haszon alapon mérik, ezért sincs értelme összehasonlítani a piaci alapú béreket a közszolgálatiakkal, mert a társadalmi haszon csak közvetve jelentkezik.

    Piaci alapon meg nagyon is van értéke a diplomának, csak ugye diplomája válogatja.

  • #54625216

    törölt tag

    válasz chess001 #88 üzenetére

    Ez amolyan "tyúk vagy tojás" dilemma.
    A társadalom elvárja, hogy az oktatás teljesítsen és akkor hajlandó többet költeni rá, az oktatók meg elvárják, hogy rendesen fizessék meg őket és akkor majd hajlandóak lesznek teljesíteni.
    Így mindenki tök jól mutogat a másikra és nem történik semmi.

    Ha holnap a tízszeresére emelnék a tanárok bérét, akkor kb. fél évig lenne is némi látszatja, aztán szépen visszasüllyedne minden a nihilbe. Egy ideig paráznának a tanárok, hogy jaj a sok pénzért most majd jól a körmünkre néznek, de ha megtapasztalják, hogy ugyanazt csinálhatják csak több pénzért, akkor ugyanazt fogják csinálni.
    Vagy szerinted ha holnap a vasutasok bérét a tízszeresére emelnék, akkor majd nem késnének a vonatok és nem lennének bunkók a kalauzok?
    Vagy ha a postai dolozók kapnának sokkal több pénzt, akkor az ajtódhoz hoznák az ajánlott levelet ahelyett, hogy automatikusan bedobnák a postaládádba a szelvényt?
    És így tovább.

    Persze a jobb fizetés motíválja az embereket, sőt a megfelelő fizetés minimál elvárás (ezen nincs köztünk vita), csak ennél majdnem, hogy lényegesebb az a struktúra, ami garantálni tudja, hogy ha többet költünk valamire, akkor többet is kapjunk cserébe.
    Az oktatás pedig ezt nem tudja garantálni, és nem csak politikai szinten, hanem a tanár társadalom sem, illetve semmi törekvés nem látszik, hogy bárki is törné magát a "jó, de mit adunk cserébe" problémán.

  • #54625216

    törölt tag

    válasz chess001 #94 üzenetére

    "A fizetéssel kell kezdeni, hogy mindenki tanár akarjon lenni és akkor lehet majd válogatni, hogy a férgese ne lehessen tanár... "

    Ez a második lépés.
    Az első, hogy legyen megbízható minőségellenőrző rendszer, ami nem bekamuzott statisztikák meg semmit nem mérő tesztek alapján mér és ha már meg lehet állapítani, hogy melyik tanár végzi jól a munkáját és melyik rosszul, akkor lehet rendes fizetést adni annak, aki meg is dolgozik érte.
    Ha már hitelesen lehet mérni a teljesítményt, akkor meg lehet állapítani, hogy az elvárt teljesítményhez milyen bérezést kell társítani, hogy a potenciális munkaerő ne szívódjon fel a versenyszférában.
    Ez viszont együtt járna az oktatási rendszer megtisztításával is, azaz sokan veszítenék el az állásukat, mert kiderülne, hogy alkalmatlanok rá, vagy az idők során azok lettek, így viszont az oktatásban dolgozók - érthető módon - keresztbe fekszenek minden teljesítmény mérésnek.

    " A mai magyarországon a tudás nem érték, mert a közmunkásnak még a 8 általános sem kell, ezért a társadalom számára a tanítás sem érték."

    A közmunkásokkal szembeni elvárás milyen módon függ össze azza, hogy a társadalom mennyire értékeli a tudást?
    A közmunkásokat pont azért alkalmazzák, hogy a 8 általánossal se rendelkező lecsúszott réteg ne segélyből éljen és olyan munkákra is legyen ember, amikhez nem kell még 8 általános se.
    Ennek mi köze általában a tudás társadalmi megítéléséhez?

    A magyar munkaerőpiacon meg nagyon is van értéke a tudásnak, csak mint mondtam, nem mindegy, hogy tibetológiáról és genderkutatásról vagy - hogy aktuális legyek - molekuláris
    biológiáról beszélünk-e.

  • #54625216

    törölt tag

    válasz #64791808 #106 üzenetére

    " A közmunkás program arra való, hogy függőségben tartsa ezeket az embereket, és két kiló krumpliért továbbra is a hatalomra szavazzanak."

    Tehát ha dolgozik a pénzért, az függőségben tartja, de ha segélyt kap az nem?
    Ha kezébe nyomják a kápét, akkor nem szavaz a hatalomra, de ha dolgoztatják, akkor igen?

    "Magyarországon meg mindent megtesznek azért, hogy nehogy előre mozdulhassanak."

    És ez abban mutatkozik meg, hogy munkát adnak olyanoknak, akik a munkaerőpiacon képtelenek elhelyezkedni?

    "A tudás társadalmi megítéléséhez meg úgy van köze, hogy bárhol másutt vasvillával kergetnének el egy olyan vezetést, amelyik gáncsolja az oktatást. "

    Ha gáncsolnák az oktatást, akkor itt is elkergetnék őket, csak ugye a többség nem a DK lakossági fórumok alapján ítéli meg, hogy mi a valóság.

  • #54625216

    törölt tag

    válasz #64791808 #113 üzenetére

    " A közmunka program rabszolgatartás, a hosszú távú megoldás KIZÁRÓLAG az lehet, ha visszakerülnek a munkaerőpiacra ezek az emberek. Ha dolgoznak, az konzerválja a problémát, és esély nincs a feljebb lépésre."

    Ez most komoly?
    Ha segélyen él és nem munkából, akkor mi a rák motíválná, hogy visszakerüljön a munkaerőpiacra? Ha ki sem kell kelnie az ágyból és kapja a pénzt, akkor minek kelne ki?
    Ehhez képest ha tetszik, ha nem dolgoznia kell és ha már dolgozik, akkor ha van jobb munkalehetőség a piacon, közmunka helyett oda megy. Mint ahogy így is történik, a közmunkások jelentős része mezőgazdasági idénymunkából él és csak az állás időben dolgozik közmunkásként vagy stabilan a munkaerőpiacon köt ki.

    Ami az oktatást illeti: az elmúlt 80 évben bármikor mentél el egy iskolába, mindig az volt a katasztrófa ami éppen akkor volt.
    Elvették az autonómiát? Mert aki fizet az mondja meg, hogy mi legyen? Nyugodtan lehet alapítványi alapon működni, akkor lehet akkora autonómiája, amilyet csak akar.
    Pl. ha szóba kerül a felsőoktatás, akkor rendszeresen Cambridge-el példálóznnak, hogy hú mekkora ott az autonómia. Csak azt felejtik el hozzá tenni, hogy azt nem az állam tartja el, jah és ha nem bentlakásos elit magániskolába jártál, akkor be sem hívnak felvételizni, akármilyen is az átlagod, mert náluk a plebs nem keveredhet a felső osztállyal.
    Amikor én jártam iskolába a folyosón az igazgató csicskásai áltak minden lépcsőfordulóban és szabadon vegzálhatták a tanulókat, hogy gyere fel a lépcsőn még egyszer, mert duplát léptél (ez nem túlzás, rendszeresen megtörtént). Az osztályfőnök (aki nem mellesleg a helyi MSZMP KB tagja volt) meg behivatta anyámat, hogy "fentről" leszóltak neki, hogy a faterom "sokat dumál" a munkahelyén és ha nem akarja, hogy a tesómmal megbukjunk, akkor vegyen vissza magából. De persze most van katasztrófa, nyilván.

    "Nem közeldtek Európához, hanem távolodtok tőle, és ezt mindenki látja titeket kivéve."

    Mire fel a többes szám? Vagy aki nem hőbörög a kórussal, az "ellenünk van"?
    És ki az a mindenki, aki látja?
    És mi az az Európa, amitől távolodunk? Mármint kontkrét gazdasági adatokban mérve, nem politikai lózungokban.

    "De GDP arányosan a magyar egészségügy alig több, mint felét kapja az Európában erre fordítottnak"

    Mégis csak DK gyűléseken tájékozódhatsz, mert ez szó szerint az ő demagóg szövegük: keresnek egy számot, amivel meg tudják magyarázni, hogy az a 770 milliárd, amivel többet költenek egészségügyre mint 10 évvel ezelőtt, az valójában kevesebb, mint amikor ők kúrogatták el a kormányzást.

    "A nyugat-európai ipar tartja magyarországot lélegeztető gépen, amíg megéri neki, amíg ki tud zsákmányolni titeket."

    Most komolyan azt rovod fel a ... nem is tudom kinek ..., hogy az országban nagy a külföldi befektetések száma? Azt az állapotot kéred számon a .... kin is? ..., ami 1990-1998 közötti privatizációs folyamat során alakította át a gazdaságot?

    "Annyit kérnék, hogy te és a hozzád hasonlók maradjanak magyarországon. 10 éve uralkodtok minősített többséggel, most már biztos minden jó akkor, én elfogadom. De ha minden fasza, akkor tessék ott maradni."

    Oké.

    [ Szerkesztve ]

  • #54625216

    törölt tag

    válasz tomcat78 #118 üzenetére

    Őszintén szólva én magasról sza... teszek a pártpolitikai fröcsögésre.
    Eleve nem a prohardveren kellene az ilyet kitárgyalni, csak ha bármilyen témában érintett az állam, azonnal jön a DK kommandó és szétoffolja a topikot, moderálni meg nem merik őket, mert akkor a prohardvert lenácizza a média "szabad és független" része.

    "Nem tűnsz hülyének, ugye Te sem gondolod komolyan, hogy ezekkel jut bármire az ország. "

    Engem az egész politikából kb. az érdekel, hogy egyszerűen nincs olyan gazdasági trend, ami 2002-2010 között ne romlott volna és ami ahoz képest 2010 óta ne javult volna.
    Ha más is be tudja bizonyítani magáról, hogy képest ezt tartani, csak kevesebb korrupcióval és arroganciával, akkor áldásom rá.

    De amíg hangulatkeltésen és siránkozáson kívül nem hallani értelmes javaslatokat, és az egész ellenzéki tábor koncepciója kimerül annyiban, hogy "ezeknél bárki csak jobb lehet váááá", meg előbb nyerjük meg a választást, aztán majd kitaláljuk, hogy mi legyen, addig ne csodálkozz, ha nem változik semmi, mert az emberek igen jelentős hányadának még mindig végigfut a hátán a jéghideg verejték a gondolatra, hogy mi lenne most, ha valami ellenzéki csalamádé koalíció kormányozna a 2010 előtti gárdával az élen.

    Íme itt ez a topik, perceken belül beindult az indulati érvelés és a személyeskedés. Értelmes ötlet, javaslat, koncepció meg egy szál sem. Minden szar, meg az ellenkezője is, de olyat senkitől se hallani, hogy srácok az elmúlt 80 évhez képest ezt és ezt kéne alapjaiban megváltoztatni az oktatás struktúrájában, csak azt hallod, ami már akkor is a csapból folyt, amikor én voltam elsős, hogy "adjanak több pénzt".
    És mondok egy érdekeset: ha 2022-ben kormányváltás lenne, akkor fél évre rá ugyanazok ugyanazt mantráznák megint: adjanak több pénzt és hogy ilyen szar még sosem volt.

Új hozzászólás Aktív témák