Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz M43g #44918 üzenetére

    Leghamarabb is különböztessük meg a lazúrt, és a köznapi értelemben vett festékeket - felhasználói szemmel:
    - a lazúrok áttetsző felületet adnak
    Most csak kétféleképpen különböztessük meg a lazúrokat, úgymint
    - vékonylazúr, inkább kültéri, mert többnyire mérgező a bogarakat távoltartandó
    - vastaglazúr, ami inkább beltéri - neve is jelzi, hogy vastagabb, húsosabb felülettel vonja be a fát.
    A vékonylazúrok áttetszőbbek, a vastagok pedig kevésbé. Ez alatt azt kell értened, hogy mennyire lesz látható felületkezelés után a fa eredeti textúrája.

    Különböztessük meg a festékeket, általános szóhasználattal a zománcfestékeket is. (Van még az olajfesték, ami szerintem már eléggé idejétmúlt, ezért most nem keverem ide.)
    - vízbázisú
    - oldószeres
    festékek. Ezek nem áttetszők semennyire. Több rétegben szoktuk alapozás után felhordani, hogy egyenletesebb felületet kapjunk.
    Nekem személy szerint a vízbázisúak sokkal szimpatikusabbak. Modernebbek, jobb bevonatot képeznek, könnyebb őket felhordani, jobban fednek, (hülyeséget írtál Tibi, az oldószeresek fednek jobban) és ami még nagyon fontos: szagtalanok - az oldószeresekhez mérve mindenképpen nagy léptékkel szagmentesebbek.

    Térjünk át a gyantára, ami a fenyő sajátossága. Minél jobb fenyő, az annál gyantásabb. Kivált a göcsöknél.
    Bútort fenyőből azért is szoktunk műszárított anyagból megépíteni, mert abba beleégették a szárítókamrában a gyantát javarészt. Ez a gyanta fogja aztán a festéket beszínezni, megsárgítani. (Van, akinek tetszik is, hogy így rusztikusabb.) Hiába légszáraz egy természetes úton száradt fenyőféle, és te letisztítod a felületet a gyantától, a későbbiekben ismét gyantát könnyezhet. A műszárított kevésbé, a vízbázisú zománcfestékkel méginkább elébe lehet menni a foltosodásnak. Logikus, hogy az oldószeres festék érzékenyebb a gyantára - hiszen már festéskor magához vonzza a gyantát, így nem ritkán már száradás előtt be van kódolva a sárgulás, noha még nem is látszik (de már ott koncentrálódik a festékfilmedben).

    A gyantát kiválóan oldja a spirkó. Ezzel is elébe lehet menni (valamennyire), de vissza kell törölni hamar, mert a felületen gyakorlatilag szétkenjük a meghígított gyantát. Ha ezután a zománcfesték saját alapozójával kezdünk, gyakorlatilag nagyon sokat tettünk a foltosodás/sárgulás megelőzésére. Még többet, ha a második, azaz fedőréteget (két rétegben megy az alapozóra a zománc) alaposabb száradás után hordjuk fel.
    Hogy fokozzam az örömödet, megsúgom, hogy épp a fehér szín legérzékenyebb ominózus foltosodásra, ergo ez igényel legtöbb törődést.

    Jómagam nagyon preferálom hasonló feladatokhoz a Trilaknak a trinát unitop festékjét, aminek itt a műszaki adatlapja.
    Táblásított borovifenyőre hordtam fel szivacshengerrel két rétegben. Nem fehéret, de majdnem azt - nagyonnagyon világos barnát. Sem nem kenegettem denszesszel előtte, sem nem használtam semmilyen alapozót, a felület (kültéren!) pedig homogén, matt, tetszetős, kellemes tapintású, évek óta újszerű. (teraszomon a villanyóra szekrény) Ez vízbázisú kotyvasz. Ráadásul (fajáték készítő vagyok, kenhetem a fajátékaimra, megfelel az EN 71 szabványnak - ami annyit tesz, hogy nem mérgező, nyál izzadtság, hugy nem oldja) nem csupán szagtalan.

    Azzal fejezem be, amivel kezdenem kellett volna: Nem vagyok festékguru, fent írtak csak a saját szubjektív kialakult tapasztalataim és véleményem.
    (Nincs most időm a helyesírást ellenőrizni, elküldöm így.)

    [ Szerkesztve ]

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák