2019. április 22., hétfő

Gyorskeresés

Alternatívok nélkül nincs verseny

Miért kell pozitívan diszkriminálni az alternatív távközlési szolgáltatókat? És meddig? A mobilinternet kiszoríthatja a vezetékest? Interjú a GTS-Datanet stratégiai igazgatójával.

Alépítmény

A Magyar Telekom másfél évvel ezelőtt bejelentette, hogy 2009 és 2013 között körülbelül 40 milliárd forintot fordít az előfizetők lakásához, irodáihoz elérő optikai hálózatának kiépítésére, illetve kábeltévé-hálózatának korszerűsítésére. Józan ésszel azt gondolhatnánk, hogy az egykori monopólium lépése beruházáshullámot indít el az elméletben már több mint nyolc éve teljesen liberalizált hazai távközlési piacon, hogy a konkurensek is építeni kezdenek – ha nem is ilyen grandiózus léptékben. Ám nem ez történik. Az alternatív vezetékes szolgáltatók nem kezdenek ásni, inkább a távközlési óriás által lerakott infrastruktúrát szeretnék használni, és a szakhatóságtól várják az ennek lehetőségét biztosító szabályozást. Szép Tibor, a GTS-Datanet stratégiai, termékfejlesztési és kommunikációs igazgatója azt mondja: egyelőre nincs más lehetőségük, mert óriási hendikeppel indulnak a Magyar Telekommal szemben, a hatósági hátszél nélkül lehúzhatnák a rolót. Az „alternatívság” nyűgjeiről beszélgettük a kutatóból lett menedzserrel.

Szép Tibor
Szép Tibor

Az alternatív szolgáltatók európai érdekvédelmi szervezete, az ECTA néhány hónapja határozott közleményben sürgette a kiépülőben lévő optikai hálózatok megosztására vonatkozó szabályozás kidolgozását, azoknak a feltételeknek a rögzítését, amelyek alapján igénybe vehetik az egykori monopolszolgáltatók új generációs hálózati infrastruktúráját. Ez nem kivételes eset: a távközlési piac kisebb szereplői hagyományosan erősen támaszkodnak a szakhatóságok segítségére. Miért? Egy alternatív miért nem tud ugyanúgy beruházni egy nagyszabású hálózatépítésbe, mint a volt monopóliumok?

Egyáltalán nem mindegy, hogy az új generációs hálózat – vagy ahogy az angol kifejezés [Next-Generation Networking] rövidítésével beszélni szoktunk róla –, az NGN egy meglévő hálózat megújítása vagy egy teljesen új beruházás révén épül ki. Az előbbi esetben a szolgáltató a már adott alépítmény-infrastruktúráját használja: azaz az ezekben lefektetett rézkábeleket cseréli le üvegszálas vezetékekre. Értelemszerűen ennek a költségigénye a töredéke a második lehetőségének, amikor az alépítmény-hálózatot is ki kell építeni.

Az alépítményeket az 1990-es évek elején, a koncessziós területek felosztásakor gyakorlatilag fillérekért kapták meg az inkumbensek, ami óriási helyzeti előnyt jelent. De mivel a hálózatfejlesztés rizikós, hosszú távon térül csak meg, ők is megfontoltan fognak bele ilyen beruházásokba. Az alternatívoknak viszont az alépítményeket is ki kellene építenie, ami üzletileg teljesen vállalhatatlanná teszi a tervet. Ezt általában nem tudják az emberek.

Hirdetés

Felvetődhet a kérdés, hogy miért nem lobbizunk inkább az alépítmények megosztásáért. Nos azért, mert ennek a lehetősége a jogszabályokban már régen le van fektetve, a gyakorlatban azonban ez mégsem működik.

Tehát csak elméletileg van lehetőség arra, hogy a GTS-Datanet, mondjuk, a Magyar Telekom vagy az Invitel alépítményét saját hálózata vezetésére felhasználja?

Igen, erről van szó. Mondok egy példát: a volt monopolszolgáltató bármikor kibújhat a megosztási kötelezettsége alól azzal, hogy azt mondja, az ő alépítménye már telített, nincs benne hely újabb kábelek számára. Mivel sem nekünk, sem a hatóságnak nincs lehetősége arra, hogy ennek az állításnak az igazságtartalmát ellenőrizze, kénytelenek vagyunk elfogadni azt. Tehát az inkumbensek ugyan nagyon szívesen biztosítanának helyet nekünk, de sajnos nem tudnak, mert telítettek. Ezért hiába teszik lehetővé a jogszabályok már 2001 óta az alépítmények megosztását, patthelyzet alakult ki, a gyakorlatban ez a konstrukció nem működik.

Hasonlóra számos példa van. A számhordozás, a hurokátengedés és a közvetítőválasztás jogi keretei már közel tíz éve adottak, mégis: a közvetítőválasztás öt éve indult csak be, a hurokátengedés pedig 2-3 éve, ennyi ideig tartott, amíg a gyakorlatban is használhatóvá sikerült csiszolni a szabályozást. Az alépítmény-megosztás viszont a mai napig nem működik, és valószínűleg nem is fog soha.

Tehát mi szívesen beruháznánk, de nem tízszer annyiért, mint az inkumbensek, mert akkor már papíron is versenyképtelen lesz az üzleti tervünk, egy versenyképtelen tervre pedig épeszű tulajdonos nem ad pénzt.

Szép Tibor (49) villamosmérnökként végzett 1984-ben a Budapesti Műszaki Egyetem híradástechnikai szakán, de a diploma megszerzése után sem hagyta el az alma matert: közel nyolc éven át, 1992-ig dolgozott tudományos munkatársként és kutatómérnökként az oktatási intézmény elektronikai kutatócsoportjában. A távközlési üzletbe a vállalatoknak kommunikációs megoldásokat kínáló – később a Matáv által bekebelezett – BCN Kft.-nél kóstolt bele, egy év után azonban már a Westelnél dolgozott, az üzletfejlesztési osztály témavezető menedzsereként. A mobiltelefóniát 1996-ban cserélte le a vezetékes távközlésre: ekkor igazolt a GTS-Datanethez, melynek projektmenedzsere, majd 2000-től stratégiai és üzletpolitikai tanácsadója volt. A vállalat két évvel ezelőtt új ügyvezető igazgatót nevezett ki és részben átszervezte a menedzsmentjét, azóta stratégiai, termékfejlesztési és kommunikációs igazgató.

Tényleg tízszer annyiba kerül a hálózatépítés egy alternatívnak, mint egy inkumbensnek?

Erre is mondok egy példát. Budapesten egy kilométer új optikai hálózat lefektetése 15-20 millió forintba kerül, ebből az összegből az optikai szál értéke nagyságrendileg 1-2 millió forint. Ha megvan az alépítmény, csak a rézkábelt kell üvegszálasra cserélni.

Persze a kétfajta beruházás közötti különbség változhat a helyszíntől függően, mert az önkormányzatok más-más kártalanítást kérnek. Mondjuk, ez önmagában megérne egy misét... Vannak olyan települések, amelyek egy kilométernyi út kártalanításáért 4-5 millió forintot vagy akár ennél is többet kérnek. A kártalanítást a szolgáltató elméletileg azért fizeti, mert az ásással, azzal, hogy a földben elhelyezi az optikai szálak vezetésére szolgáló csöveket, feltúrja a meglévő utakat, kárt okoz az önkormányzati tulajdonban. De számtalanszor előfordul az, hogy hiába kap a település az eredeti, girbegurba járda helyett első osztályú, akár díszburkolattal ellátott gyalogutat, még pénzt is kér.

A másik dolog az, hogy egy új alépítmény-hálózat építése az engedélyeztetési eljárások miatt rendkívül időigényes, arról nem beszélve, hogy bizonyos – többnyire felújított – utakat több éven át fel sem lehet bontani. Ezért még ha rendelkezésre áll is a szükséges pénz az alternatív szolgáltatónál, e nehézségek miatt gyakran kénytelenek alternatív lehetőségeket keresni, például a települések között újonnan épülő autópályák mentén vagy nagyfeszültségű villanyvezetékeken húzzák ki a kábeleiket.

Szóval mindenképpen versenyhátrányban vagyunk, ezért – úgy gondolom – jogosan lépünk fel a megosztási igényünkkel.

Tehát az egyenlő versenyfeltételek megteremtése miatt kérnek pozitív diszkriminációt a szakhatóságtól az alternatívok...

Vegyük észre, hogy a versenyt az alternatívoknak köszönhetik a fogyasztók. Az NGN-beruházások technológiai váltást hoznak, és az új helyzetben a hálózatot építő volt monopóliumoknak óriási előnye lesz. Ha ez nem lesz szabályozva, akkor 2-3 év múlva az alternatívok el fognak tűnni a piacról, az árak felszökhetnek, és megint ott leszünk, ahol tíz évvel ezelőtt.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Gyártók, szolgáltatók

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.